Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1965-01-22 / 2. szám
„Mint győzelmi zászló égbe lendült, A jegenye s ezer pacsirtadal Hirdette boldogan és büszkeséggel, Hogy itt a május és a diadal!“ Húsz év előtt május első napján Indult el a felszabadult Szlovákia területéről, Púchov ás Zsolna között a támadás. A szovjet egységek mellett román osztagok és az Első Csehszlovák Hadtest katonái lépték át súlyos harcok közepette a megduzzadt Vág folyót, majd ellenállhatatlanul törtek előre a Fehér Kárpátok, a Javornlky és a Beszkidek még mindig hólepte hágóin, hogy így támogassák a Vörös hadsereg nagy offenzlváját, amely északon Ostravánál, délen pedig Brno alatt, tágra nyúlt óriás harapófogóként bekerítéssel veszélyeztette a „cseh-morva erdőben“ harcoló náci hadakat. Gyönyörű, valóban a tavasz legszebb hónapja volt negyvenöt májusa. Virággal és verőfénnyel izgatta Európa szadaságra vágyó népeit. A német világbirodalom vészes lázálma már szertefoszlott és Berlinben a Reichstag kupoláján szovjet zászió lengett. Nálunk azonban a szabadság szellője még a puskapor szagát és a benzin bűzét terjesztette. A völgyek felett a zöldellő hegyoldalak aljában megbúvó falvak lakosai az öröm dalai mellett — elesett hősöket siratva — zsoltárokat énekeltek. Mert nagyon sok szovjet és román fiú hajtotta itt fejét örök ólomra, számtalan cseh és morva legényt tépett darabokra a német akna vagy bomba, szülőfalujának kerjet alatt. S nem egy fiatal hőst terített le pihenés közben a horogkeresztes orvlövészek golyója. Am minden törvényszerű volt, mert a szabadság erre a vidékre is a Hadak útján jött! Május második napján elesett Luhaőovice, Uherské HradlSte meg Valaáské Klobouky... És a felszabadító seregek most már a vizovicei hegyek felől ellentámadásba lendülő németek szétverésére készültek fel. Ekkor halt hősi halált Comescu román kapitány is, aki ütegének elveszett ágyúit bátor rajtaütéssel szerezte vissza és lehetővé tette a Zlín fölötti dombok megszállását. Másnap, május harmadikán, míg a szovjet és csehszlovák "egységek Holeéovot és Otrokovicét vívták meg, a Negyedik román hadsereg katonái lavinaként zúdultak le a mély völgyben fekvő Zlínre, a mai Gottwaldovra. A harc rövid volt, de heves. Ezer halálfejes SS-legény hagyta ott a fogát. A vizovicei hegyek között harcoló partizánok pedig elfogták Müller vezérőrnagyot, a Zlín, Króméiig és Kojetán városok, meg a Morva folyó jobb partját védő hitlerista páncélos hadosztály parancsnokát. Zlín felszabadultl A cipők híres városa megrongált házalnak ormain a csehszlovák trikolór mellett, a hála és szeretet jelképeként ott lobogott a vörös zászló is. Az emberek előbújtak rejtekhelyükről, boldogok voltak, hogy elérkezett a szabadság tavasza. És örültek a fiatal szabadságnak. Az örömbe azonban üröm is vegyült. Hiszen a város és a vidék legnagyobb megélhetési lehetőségét nyújtó világhírű Bafa cipőgyár romokban (Juhász Gyula: Május ünnepe] hevert. Nagyon sokan meg voltak róla győződve, hogy ez a gyár soha sem épül már fel még egyszer, hogy a hepe-hupás táj lakói megélhetési lehetőség nélkül maradnak és a világpiacokról eltűnik a Bafa cipő! Így vélekedett a Brazíliában menedéket talált kollaboráns ifj. Bafa Tamás, s ebben a hitben élt a zlíni rombolás értelmi szerzője, Mister Johnson senior, amerikai cipőgyáros is! Mert Mister Johnson senior közbenjárásának következményeként adta ki ezerkilencszáznegyvennégy novemberében Teller légi marsai, az US AIR FORCE Olaszországban, a vegiol támaszponton állomásozó légi rajának a parancsot, hogy a legelső kedvező alkalommal bombázzák szét egy közép-európai kisváros gyárkolosszusát. S nem volt véletlen, hogy az amerikai repülőrajnak, amely negyvennégy november huszonnegyedikén bombaszőnyeggel pusztította el a zlíni „Bafa Műveket“, parancsnoka egy bizonyos Johnson junior volt, a már említett amerikai cipőgyáros fia. Az amerikai repülők terrortámadása a zlíni cipőgyárat elpusztította, és sok száz meg száz derék, ártatlan cseh hazafinak oltotta ki az életét, de ugyanakkor tabunak tekintve, megkímélte és épségben hagyta a zlíni Hermann Gűring Werke azon gyár-részlegeit, ahol a fasiszták tank és tengeralattjáró alkatrészeket készítettek! Ez azonban a két Johnsont — az apát és fiút — item érdekelte, ök annak örültek, hogy a zlíni Bafacipőgyár megszűnt létezni. Meg voltak róla győződve, hogy a háború után a rommá szétlőtt és koldussá vált Közép- és Kelet-Európábán a cipőgyártó Johnson cég konkurrencia nélkül uralhatja majd a piacokat. És durrogtak a pezsgős üvegek a Bafa-cipő halálára! A yankeek azonban időnek előtte örültek, túl korán ittak a medve bőrére! Hazánk felszabadulása után Zlínnek és környékének dolgozói a CSKP vezetése alatt, áldozatos munkával, emberfeletti erőkifejtéssel újra felépítették a zlíni cipőgyárkolosszust! A hazaszeretet és a szabadság tudata csodákat művelt Zlínben. Nagy lelkesedéssel, puszta kézzel, szinte a semmiből varázsolták elő a gyárat, amely szebb lett és nagyobb mint a régi volt. Örömmel dolgoztak éjjel nappal, tudván, hogy a zsarnok és kollaboráns Bafa-pereputty nem térhet vissza az üzembe, sem a városba, hogy kizsákmányolja, terrorizálja őket, s két bőrt húzzon le mindegyik alkalmazottjáról! Még mindenki jól emlékezett a Bafa család uralmának napjaira, arra, hogyan szolgálták ki nagy ügybuzgalommal Ferenc Józsefet, majd Hitlert, s hogy az első köztársaság éveiben a „zlíni suszter“ parancsolt a prágai Vár „legdemokratikusabb“ urának. S azt sem felejtették el, hogy Bafa Tamás, sem pedig utóda az államnak adót sohasem fizetett. S felelevenedett bennük Bafáék kommunistafalő, munkásgyűlölő politikája is. 8 A HADAK LT JÖTT EL A S2 Zlín felszabadítása után a Morva folyót átlépve Prága felé indult a Vörös Hadsereg Ezt az antikommunlsta, ragadozó politikát ékesen bizonyítják azok az okmányok, amelyek a nagy pusztítás ellenére is fennmaradtak, és eredetileg a Bafa-művek Igazgatóságának személyzeti osztályán voltak lerakva! így például az egyik alkalmazott, név szerint Eudmila Soustalová személyi lapján ezeket a megjegyzéseket olvashatjuk: „Nevezett jó, rendes családból származik. Szülei azonban kommunisták! Mint alkalmazott, nagyon becsületes és szorgalmas. Falujában is nagy népszerűségnek örvend! De a kommunistákkal rokonszenvez. Ezért azonnal elbocsájtandó!“ A megjegyzés alatt a személyzeti osztály főnökének olvashatatlan kézjegye. És ez csupán egy eset volt a sok száz és ezer közüli Baíáékat, kapitalista bérenceikkel együtt, már réges régen elsodorta a történelem vihara. A város és a gyárvár azonban újra áll és — termel. Zlínből Gottwaldov lett, a kapitalisták kizsákmányolása falanszteréből pedig a béke és a szocia-HAJDU ZOLTÁN: Naplót Békéi a földnek, Ezt susogják a tölgyek Az ablakom alatt, Dobolja az esőcsepp, Ahogy a csatornán szalad, Ha viharok bőgnek, Kiáltja felhő a felhőnek, Ezt mondja nékem a hold, a nap, Ha szava volna a kőnek, Mást ő se mondana, Ezt mondja férfi a nőnek, Így szól a gyermek, s így szól az agg: Békét a földnek. Ezt mondja minden pillanat. Békét a földnek, S ha meg kell ölni valakit, Fogd a háborút, öld meg! Két arcú jövendőnk Egyik orcáját, azt a sátáni Vigyorgót, vágd le, S vesd a gödörnek!
