Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-22 / 2. szám

ADLER KÁROLY partizánparancsnok emlékére. . „Mikor c levelei kézhez kapod én már nem leszek az élok sorában. Nem éltem hiába. Hosszút álltain a gyűlölt ellenségen A másvi­lágra küldtem jé néhány fasiszta vérebet. Na gyón szerettem volna élni. sok tetterőt érzek magamban. Nagyon nehéz a búcsú. К levelet legszívesebben őrükké írnám Kedves Jancsi­­kám add át drága feleségemnek és aranyos kisfiamnak, ha még élnek, ezen utolsó sorai­mat és búesúesókjaimat Adler Károly sok ezer más szabadságkor eoshoz hasonlóan a kommunista párt neveltje volt A Csehszlovák reakció, majd a gyűlölt Tiso féle szlovák-klerofasiznuis elleni harc edzette tántoríthatatlan forradalmárrá. Fiatal volt. szerette az életet, szerette a családját, de mégsem riadt vissza attól, hogy az eszméért az életét áldozza Adler Károly kezdeményezésére 1944 szep­tember 19-én Rostár községben egy két tagból álló partizáncsoport alakult, mely Karol fedő­név alatt működött A kis csoport rövid időn belül 1211 harcost számlált, kik nagyrészt a giimörj bányászok, munkások és földmunká­sok köréből kerültek ki. A csoport tagjai jól ismerték a helyi viszonyokat, így jelentős harci akciókat hajtottak végre és tizedelték a gyűlölt fasiszta ellenséget. 1944 végén Karul partizáncsoport Murán, Nagyszlabos területén találknzutt a Petőfi Sándorról elnevezett cso­porttal. melynek parancsnoka a rnzsnyói szár­mazású F’ábry József volt. Tekintve, hogy mind­két alakulat a „Kozlov“ partizánbrigád köte­lékéhez tartozott és küldetésük is azonos volt, elhatározták, hogy egyesülnek. Az új partizán­­egység parancsnokául mely továbbra is Petőfi Sándor nevét viselte — Adler Károlyt, politikai biztosául pedig Fábry Jóskát választották. A két partizáncsoport egyesülése után, harci tevékenységük erősen megnövekedett. Csak­nem az egész csetneki-völgy a Petőfi partizán­­alakulut ellenőrzése alatt állott. A német katonai egységekkel szembeni fegyveres har cokban az ellenség súlyos veszteségeket szen­vedett. A Petőfi partizáncsoport népszerűségének beszédes bizonyítéka, hogy a Rozsnyói Vas­ércbánya 250 bányásza önként csatlakozott a Petőfi partizáncsoporthoz. A lakosság mély rukunszenve és táinugatása hozzájárult a par tizánuk harci sikereihez. A jól szervezett parti­­zánmozgaloni Cierna Lehuta. Cselnek. Dobsina, Jolsva és Rozsnyó körzetében nagy akadályt jelentett a visszavonuló német fasiszta katonai alakulatok számára. A németek ezt nem néz­ték tétlenül. К területen komuly katonai egy­ségeket vontak össze. A partizánok a többszö­rös túlsúlyban levő ellenség bekerítő mozdu­latai köréből kisebb csoportokra oszolva igyekeztek kitúrni. Adler csoportja Alsó-Sajó irányába vette a célt. A német vérebek által üldözőbe vett Adler csoport az egyenlőtlen harcban súlyos veszteséget szenvedett. A lét­szám és lőszer egyre apadt. A körülzárás utolsó óráiban már csak öten voltak és utolsó töltényüket is kilőtték. Ekkor irta Adler az idézett levelet, melyet barátjának címezett, aki a felszabadulás napjaiban eljuttatta özve­gyéhez Húsz evvel ezelőtt, december végén, a béke és szeretet szimbóluma, a karácsonyfa helyett, bitófa ékesítette Dobsina főterét. A minden emberi mivoltukból kivetkőzött szadista gár­disták fegyverrel kényszerítették a város la­kosságát Dobsina főterére. Adler forradalmár hoz méltóan, bátran lépett a vesztőhelyre. RÓJÁK DEZSŐ 'Ahó'k. /V ' A PRÁGAI ÉVZÁRÓ GYŰLÉS >>KÓZU Hifii módra” A recept körülbelül százötven személyre ké­szült, s a következő utasításokat tartalmazza: Végy egy nagy termet szépen leterftett asztalok­kal, a háttérben egy vidám talpalávalókat játszó zenekarral. Hívd meg a falu asszonyait, a szövet­kezetben dolgozó lányokat, nöblzottságl tagokat évzáró gyűlésre. A járási női albizottságnak és a szervezési szakosztály dolgozóinak jelenlétében, a szövetkezet és a helyi nemzeti bizottság vezetői­vel, valamint a falusi pártszervezet elnökével kö­zösen értékeld a nők munkáját, köszönd meg ne­kik, hogy jól dolgoztak, és Ismertesd velük, mi­lyen feladatok várnak rájuk a következő évben. Végül kínáld meg őket frissítőkkel, kávéval. A gyűlést fejezd be a zenekar néhány friss csár­dásával. Mindjárt elöljáróban meg kell mondanunk, hogy ezt a receptet csak ott alkalmazhatja sikeresen a nőblzottság elnöke, ahol egyik „hozzávaló“ sem hiányzik. Sem az asszonyok eredményes munkája, sem a falu vezetőinek elismerése. Vásárvámoson, ahol a Róza néni „receptje“ szerint készített évzáró gyűlés kitűnően sikerült, egyikben sincs hiány. Természetes, hogy Oravecz Róza néni, mint a helyi nemzeti bizottság titkára, és úgy Is mint a járási női albizottság elnöke, gondoskodik róla, hogy az asszonyokról, a nő­bizottságról sohase feledkezzenek meg. Akkor sem, amikor a munkát kell elvégezni és akkor sem, amikor köszönetét kell mondani a szép eredmé­nyekért. így aztán ha a falu legnagyobb tömeg­szervezetéről beszélnek, mindenki tudja, hogy a nőblzottságról, az asszonyokról van szó. Ez a kép még nyáron készült. Azóta nem kell sárban lárniuk a vásárűtiaknak A nemzeti bizottság akcióit úgyszólván teljesen az ő segítségükkel hajtják végre. 1964-ben pél­dául a felvásárlási feladatok biztosításában segí­tettek, a szövetkezet mezőgazdasági munkálatai oroszlánrészét ők végezték, a Földművesasszonyok Téli Iskolája VI. évfolyamában bekapcsolódtak a tejtermelés növeléséért Indított versenybe és a faluszépítési akció keretében — 100 ezer korona értékben — gyalogjárókat létesíttek. Csömör elvtárs, a szövetkezet elnöke a követ­kezőképpen értékelte munkájukat: — Háromnegyed évig 130 ezer liter tejjel és 200 ezer tojással adtunk el többet a tervezettnél.

Next

/
Thumbnails
Contents