Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-30 / 9. szám

hatatlan termőszőnyeg hirdeti a nagyüzemi gazdálkodás, az emberek új gondolkodásmód­jának, életének győzelmét. Ha számszerűleg akarjuk érzékeltetni a fejlődést, említsük meg például, hogy amíg 1960-oan 90 millió koronát fizettünk ki az EFSZ-tagságnak, 1964-ben száz­­huszonnyolc millió koronát. Igaz, mi is sokkal eredményesebben járultunk hozzá az ország nagy éléskamrájának gazdagságához, hiszen 1964-ben 41 841 vagon hússal, 24 millió tojás­sal, 36 millió liter tejjel gyarapítottuk. Ebben, természetesen nagy része van egy­részt a fokozott gépesítésnek, másrészt asszo­nyaink szorgos munkájának. Az állattenyész­tésben dolgozók zöme nő, őket tekintjük a leg­érzékenyebb termelőerőnek. Az utóbbi években gyárkémények bontották meg síkságunk szokott arculatát. Felépült a nagymegyeri tejüzem, kibővült a hús- és zöld­ségkonzervgyár, épül a cukorgyár és a távlati tervben szerepel többek között a somorjai műanyaggyár felépítése is. A járás 90 000 lakosa közül 37 ezren kerültek új vagy újjáépített lakásba, 414 személyautót és több mint 4 ezer motorkerékpárt vásároltak. De tegyünk még egy kis összehasonlítást az egészségügyben is: 1930-ban 9000 lakosra ju­tott egy orvos, ma 900 lakosra. A dunaszeraa­helyi korszerű kórházon és poliklinikán kívül Somorján és Nagymegyeren is poliklinika létesült. Az életkörülmények megváltozása folytán a kultúra területén is felpezsdülés észlelhető. Ott, ahol jobbak a termelési eredmények, állandóbb jellegű, magasabb kulturális élet folyik. Járásunkban 20 000 kisdiák készül az életre. 1960-tól 27 modern iskola épült fel. Az 1963/64 iskolaévben Dunaszerdahelyen üzemi Mező­­gazdasági Intézet nyitotta ki kapuját azok előtt a mezőgazdasági szakemberek előtt, akik a termelés irányításából veszik ki részüket, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fejlő­désével párhuzamosan biztosítsa a mezőgaz­daság dolgozóinak továbbképzését. Utoljára szólok róla, de elsőrendű fontos­ságú: eredményeink kulcsát elsősorban abban látom, sikerült megnyernünk az emberek bizal­mát azzal, hogy nemzetiségre való tekintet nélkül, tudásuk es igyekezetük szerint szabad teret engedtünk képességeik kibontakozásának. A csallóközi munkaszerető, nyíltszívű emberek mindazon munkán keresztül, amit végeznek, bebizonyították szocialista hazafiságukat, egészséges viszonyukat társadalmi rendszerünk­höz. Csallóköz Tengerkék ég, arany derű, tömött cseresznyefák, forró homok, zöld gyepszegély, hulló akácvirág. A szemhatáron olvadó ezüstöt szűr a nap, bűvó falvak felett fehér tornyok csillámlanak. Kalászerdőben vérvirág, piros pipacs pírul, szakállas árpa, szőke rozs csendben összeborul. Kenyérillatú földeken tüzet rak a remény, göröngyös, barna földeken lobog, dalol a fény. Csallóköz, szelíd dunatáf, gólyafészkes tanyák, szélesre tárfa mély eged szikrázó ablakát. Csengő barackot érlel a kertek langyos ölén, gyümölcsfád zengő sátora:, sugaras költemény. Földed dús vérrel öntözött, haj, mennyi kín szakadt apró, csendes falvaidra a tükrös nap alatt, de megváltanak fiaid, karjukban szent erő, megáldja őket az öröm s békét hozó idő. Horváth Magda Is egyike annak a száz­huszonhat fe|6n6nek. akit a „Példás felfl­­né“-jelvény első fo­kozatával tüntettek ki a Dunaszerdahe­­lyl járásban. sebb napjaiban is hiánytalanul meg­kapják a friss tejtermékeket. — Jelenleg hét és fél tonnát szárítunk 8 óra alatt, de nemsokára két műszakra térhetünk át, — sorolja Kaéenák Igor mérnök az adatokat, üvegfalú irodájában. Néhány hónap múlva talán magyarul is megtanul ez a közép-szlovákiai fiatal­ember, hiszen többnyire magyar szót hall maga körül. Sok fiatal van az üzemben, a főköny­velő, Lénárt Jolán még húszéves sincs. A tapasztalt igazgató, Mórocz Béla és Werükov ökonómus mellett a fiatal szak­emberek együtt fejlődnek a gyárral, mely­nek magas kéménye a csallóközi sík tájra tekint, jelezve, hogy ismét új munka­­lehetőség nyílt a Dunatáj lakói számára. Fehér kezeslábasban fehér gumicsizmá­ban öltözött fiatalasszony, Bédi Ilona nyit be az üvegajtón. A kapcsolótáblához lép, valamit beállít és gyorsan visszamegy munkahelyére, a szomszédos tankolóba. Tíz hatalmas, tízezer literes tejtartály tartozik birodalmába, innen kerül a friss édéstej a szárítóba. Az óriási szárítóberendezés egyenletes dübörgése jelzi, önműködően halad itt az egész munkafolyamat. S ha kígyóinak a színes fényjelzések, a vegyészmérnök kettesével szedi a lépcsőket, az emeletes szárítóhenger üvegszemén betekint ellen­őrzésképpen. Aztán kezével hátrafésüli a haját, két kezére támaszkodva a lépcső­karfán csúszik le félemeletnyit a föld­szintre. Mint ahogy azt az önfeledt, vidám fiatalok szokták. A beérkezett tej minőségi ellenőrzése MESSZIRE MEGYÜNK Ilyenkor tavasszal a hajnal is fürgébb, mint télen. Együtt ébred a fejőnőkkel, etetőkkel, hogy mire megérkezik az igazi reggel, a napsugár ott csilloghasson a pohárban illa­tozó tejen. Aznap reggel Horváth Magda még a hajnalt is megelőzte. Sietett, hogy mire a busz indul, elkészüljön a fejőssel, az átöltözéssel. Az utolsó lépéseket futva tette meg, már majdnem indult a busz. De a futás nem esett nehezére, hiszen még fiatal. Fő az, hogy időben odaér az ünnepi gyűlésre. Nézte a tájat. Az ősziek, meg az árpa zsenge hajtásai zöld szőnyegként húzódtak az országút mellett. Az egyik dűlőben traktor pöfögött. Füstpántlikája vígan lobogott az ég felé. Nyergében fiatal lány. Visszaintett a buszban ülőknek. Mint tarka virágok koszorúja, úgy fogta át az egyik földtáblát a lányok, asszonyok hosszú sora. Hagymát ültettek. A fiatalabbak kezén gumikesztyű. Nem kell azt mindenkinek látni, hogy ez csak mezőgazdasági dolgozó lehet, mert kérges a keze — gondolta Magda. Amikor ott ült már a teremben, a saját kezére nézett. Arról sem látni a foglalkozását, hogy fejönő. Hiszen géppel fej. Hátra fordult. Az első sorból jól látott mindenkit. A járás legjobb fejőnői ültek ott. Idősebbek és fiatalabbak, mosolygósak és komoly, elgondolkodók. Jólesett hallgatni az őket dicsérő szavakat, a terveket, amelyeket munkájuk megkönnyítése érdekében valósítanak majd meg. — Most még csak huszonnégy zuhanyozó-öltöző található a járás, szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban, de 1968-ig minden mezőgazdasági üzemünkben elkészülnek a fürdő- és öltöző-hely iségek. — Ezt mindannyian Jól meg­jegyezték. Aztán odasor-akoztak, hogy átvegyék a kitüntetést, a „Pél­dás fejőnő“ jelvényt. Fördös Irén, a boldogfai szövetke­zetből, aki az elmúlt évben 1692 literrel fejt többet átla­gosan egy tehéntől, mint 1963-ban, Kállai Margit, aki 1247 literrel növ.elte a tehenenkénti fejési átlagot, Csömör Irma, .aki jó munkája jutalmául Prágában is járt, Janivu István­ná, aki tizenhárom éve feji már a szövetkezetben a tehe­neket. Magda mellére is feltűzték az aranyozott kitünte­tést. Ügy fogadta, mint munkája megérdemelt jutalmát. És ekkor meglátott egy ráncokkal barázdált arcú asz­­szonyt. Egy könnyet törölt ki ;a szeméből. — No, ezt is ihegértük. Magda szeme előtt felvillantak a reggel látott képek és elszorult a torka, amikor belegondolt, hogy a saját föld-A járás asszonyai nemcsak a fejégépek kezelését, hanem a traktorvezetés tudományát is elsajátították. Csupán Mihály tán huszonnégy né szerezte meg a traktorvezetésre képe sité jogosítványt. ш ► DÉNES GYÖRGY jük, házuk gondjától messzebbre nem látó asszo nyokból az egész szövetkezet, a falu, az ország érde­keiért élő és dolgozó emberek lettek. Megtanultak traktort vezetni, fejőgépet kezelni és alig hogy át vették a kitüntetést, már arról beszélnek, hogy né­hány óvodában kevés a férőhely, hogy sok szövet­kezetben tenni kellene valamit a tej tisztasága érdé kében, s hogy még akad olyan falu is, ahol a mező­gazdasági üzem vezetői nem akarják megtartani a téli iskola szakmai előadásait. — Messziről indultunk, de még messzebbre me­gyünk — gondolta. Hiszen mindaz, amiről beszéltek, már a tervek megvalósításának útját körvonalazta

Next

/
Thumbnails
Contents