Dolgozó Nő, 1965 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1965-04-16 / 8. szám

Gyermeksérvek A gondos édesanya fürösztéskor vagy pelenkacserélés­nél naponta figyeli gyermekét, nem talál-e valami vál­tozást a testén. Egyszer észreveszi, hogy a gyermek köldöke síráskor kidudorodik. Más esetben a lágyék táján figyel meg egy kis golyónagyságú daganatot, amely ugyancsak síráskor vagy kemény székletnél tűnik elő. Később a daganat nagyobbodik, már nyugodt álla­potban, sőt alvás közben Is észlelhető. „Gyermekének sérve van, operálni kell“ — mondja ilyenkor az orvos. Mi is a sérv? Tulajdonképpen milyen veszély fenye­geti a gyermeket ennél a rendellenességnél? Mikor kell és mikor nem kell operálni? A hasfal legfontosabb rétegét a hasizmok és ezek inas lemezei képezik, amelyek egymást úgy fedik, hogy egy hálószerű rostrendszert alkotnak. Ebben a hálóban több olyan gyenge pontot találhatunk, amely az erős hasűri nyomás esetén meglazulhat vagy megszakadhat. Ilyen gyenge pont a köldök és a has alsó részében a lágyék. Sírás, tartós köhögés, nehéz székelés esetén a belek vagy egyéb hasűri szervek az így keletkezett nyílásba tolódnak úgy, hogy maguk előtt nyomják a hashártyát. A hashártya tágul és így egy zacskó keletkezik, amely a nyíláson keresztül a bőr alatti rétegbe hatol. A zacskó nagyobbodik és a hasűri nyomásnál valamely hasűri szerv, vagy annak egy része belenyomódik. A sérv tehát a hashártya zacskója és azt tartalmazzza, ami a meg­szakadt hézagon keresztül a bőr alá kitolódott. Gyermekeknél leggyakoribb a köldöksérv és a lágyék­sérv. Koraszülöttnél, mivel a hasizomzat rendszerint gyengébben fejlett, már pár napos korban, egyébként pár hetes, hónapos korban, vagy csak a tipegő gyermef­­keknél keletkezik. Amint már említettük, a megnevezett helyeken Időközönként, később állandóan egy daganat­féle kldudorodás látható, amelyet ha megnyomunk el­tűnik, mivel a sérv tartalma visszacsúszik a hasüregbe. Abban az esetben, ha a sérvzacskóban levő belek úgy megtelnek, hogy már nem tudnak a hasüregbe vissza­húzódni, heveny bélelzáródás keletkezik, amelynek tel­jes bélbéhulás és halál a vége. A sérv kemény lesz, a gyermek csillapíthatatlanul sír, felhúzza lábait. Később hányás lép fel, megszűnik a széklet ürülése. Ezt az álla­potot sérvklzáródásnak nevezzük. Ha az édesanya észreveszi, hogy gyermekének sérve van, orvoshoz kell vinnie a gyermeket és a tanácsaihoz kell Igazodnia. A csecsemők köldőksérve, ha nem hagy­juk a kicsit sokat sírni és vigyázunk a rendszeres szék­letre, gyakran kezelés nélkül Is eltűnik. Ez természete­sen nem jelenti azt, hogy valahányszor gyermekünk felsír azonnal ölbe vegyük, hanem azt, hogy lehetőleg ne adjunk alkalmat a sírásra. Tegyük gyakrabban tisz­tába, etessük rendszeresen! A csecsemőkor végéig aján­latos az úgynevezett ragasz-kezelés. Ez ragtapasz-csí­­kokal (leukoplaszt) történik, amelyekkel a sérv helyre­tevése után a sérv körüli bőrt rögzítjük. Ezt csak orvos végezheti! Káros, sőt veszélyes az a kezelés, amelyet nagyanyáink ajánlanak és sokan még mindig használ­nak. A köldökkötővel lekötik a sérvet és hogy a nyo­más nagyobb legyen, egy pénzdarabot tesznek a sérv fölé. A pénz felsérti a bőrt és fertőzés, később has­­hártyagyulladás keletkezik. Ha a gyermek járni kezd, a sérvet csak műtét segít­ségével lőhet eltávolítani. A műtét könnyű lefolyású. A lágyéksérv is gyakran magától elmúlik, ha a gyer­meket óvjuk a sok sírástól és azonkívül rendszeres a széklete. Konzervatív módszerrel nem lehet gyógyítani. Ezért, ha a gyermeknek még 12 hónapos korában is sérve van, csak a műtét segít. A gyorsan növekvő sérv­nél nem várunk, lehetőleg minél előbb operáljuk, hogy a gyermeket megszabadítsuk a gyakori székrekedéstől és a fájdalmaktól. Ha a gyermek nyűgös ős látjuk, hogy a sérv nagyon kidudorodik, fektessük melegvízzel telt kádba. Itt az izmok ellazulnak Ha azonban a sérv meg­keményedik és a gyermek görcsösen sír, ne várjunk, azonnal menjünk orvoshoz, hogy gyermekünket biztos kezekbe helyezzük! MUDr. TERSTYÄNSZKY GY. Dőreség, ha valaki nyers vagy agya­fúrt zsarnokával szemben nem veszi igénybe a jóakaraté emberek, a tár­sadalom segítségét? Bizonyára dőreség. Csakhogy tanácsért, segítségért fordulni valakihez nem mindig olyan egyszerű, s nem is könnyű. Az ostoba ember tudatlan­ságból mellőzi a becsületes emberek segít­ségét. Azonban művelt ember is maradhat emberek közt védtelen, ha az emberekben, a társadalom segítségében nem tanult meg hinni. Két csibész gyerek felnő és útjaik elválnak Ottó a kisváros középiskolájának leg­nagyobb csibésze volt. Akit tudott, beugra­tott, mindig vidám társaság vette körül, folytonosan csínytevésen járt az esze. Csíny­­jeit persze nem mindig úszta meg szárazon, de általában csak huncutnak tartották, s ha meg is fenyítették, ezt inkább az iskolai fegyelem miatt tették a tanítók, s egyikük sem hitte komolyan, hogy Ottó rossz gye­rek. Pajkos csibész — mondták róla a taná­riban, s ez fedte is a valóságot. Jópofa vagány — ez inkább az osztálytársak véle­ménye volt. A lányok csodálták. Dóra nem ábrándozott Ottóról. Nem volt éppen ábrándos természet. Lényegében ugyanaz volt, ami Ottó — csak lányban. vidám fickó volt ez az Ottó — gondolta Dóra és most így ... Ottó gyakorlott szeme észrevette a pilla­natnyi el lágyulást a leány tekintetében. Minden átmenet nélkül felállt, szeme izzott, arca Dóra számára ismeretlen kifejezést öltött — De Ottó! — rémült meg, ám a férfi egy lépéssel mellette termett és erős karja harapófogóként szorította a leány derekát. • Nem, mi van veled...? — Ne tettesd magad! — mordult fel egészen idegen hangon a férfi. Szinte sértve érezte magát. Hát nem természetes az, hogy ez a csinos nő az övé legyen? Harapva szorította száját a leány nyakára. Dóra nem gondolkozott, nem is volt képes rá, csak valahol tudat alatt érezte — inkább Ottó, mint más. Mégiscsak boldogtalan ez a fiú... De akkor már a világoskék blúz a földön hevert, egyik lepattant gombja a padlón gurult, gurult... Ottó gyakori vendég lett Dóra garzon­jában. A leány szabadulni akar, de már nem tud. Nem a szerelem tartja fogva. Dóra mindig kesernyés mellékízt érzett a szájában, amikor Ottó elment. Nem, nem □ ERRR NEM VONATKOZIK Szinte szabály volt az iskolában: fiú volt a tettes? Ottó. Leány volt? Dóra. így került a nevük egymás mellé. Természetesen ismer­ték egymást. Mondani sem kell, értettek egymás nyelvén. Az egyik tizenkilenc volt, a másik egy híján húsz — a sors is egy­másnak teremtette őket. Érettségi táján már természetesnek vették, ha együtt látták őket. Kedves, huncut diák­szerelem. Dóra kedvelte Ottót, s szíve csücs­kében szerette is. Dóra iránt őszintébb is tudott lenni — nem rejtette mindig nevetés, gúny, tréfa álarca alá igazi énjét. Ez tetszett Dórának és néha úgy tűnt neki, egymásnak valók. Dóra jól tanult. Az érettségi után a peda­gógiai főiskolára ment. Ottónak nem volt kedve a továbbtanuláshoz, munkába állt. Egy kisüzemben hivatalnokoskodott... És megnősült. A boldogtalan házasságról szóló történet mindig meghatja a nőket — tartják a szoknyavadászok. Ottó házassága nem sikerült a legfénye­sebben. Inkább barátai társaságát válasz­totta, mint a feleségéét, akiben — úgy vélte — csalódott. Nem panaszkodott. Megszokta már a vidám álarcot, nem lehe­tett hűtlen „jópofa" híréhez... 'De „jó­­pofaságból" most már nem ablakot tört be csúzlival, hanem — ivott. Dóra egy közeli helységben tanított már, amikor ismét találkoztak. Ottó szerette vol­na valakinek elpanaszolni búját-baját és Dóra ... Dóra biztosan nem űz gúnyt be­lőle, mint a cimborák ... vele lehet beszélni. és milyen csinos. Mandulaszeme pajkosan csillog ma is, a járása, alakja... ejnye Az utcán beszélgettek. Nem ültek be se­hová. Nem, ez lehetetlen lett volna, hiszen Ottó nős, s ez mégiscsak kisváros, ha együtt látják őket olyan pletyka kerekedik... Ta­nítónő nős emberrel!? Rossz rágondolni is — Inkább otthon beszélgessünk, most egyedül lakom. Gyere. Rég nem láttalak, te ... Lassan pocakot eresztesz — és ha nem lett volna annyi ember az utcán, jó­korát boxol a nagy darab férfiba. A heverőn ültek. Ottó beszéd közben egyre mohóbban vizsgálta a tekintetével Dórát. Mikor felesége „bűnlajstromának" végéhez közeledett, önmagát is meggyőzte már, hogy Dóra kell neki és senki más. A szomorú történet megtette hatását. Milyen ilyennek képzelte. Kedves, vidám fiú volt, és most? Durva, erőszakos. Iszik is. Paran­csolgat. Azt hiszi, feltétlen odaadással tartozik neki. Csak semmi feltűnés tanítónő elvtársnő! Te csak ne ugrálj. Próbálnám csak kinyitni a számat. Házasember szeretője vagy — ha nem tudnád. Ilyen tanítsa a gyerekeket? Szép kis vicc. Jó lenne valahol Keleten egy sáros faluban tanítani, mi? Én barátom nem veszíthetek semmit. Érted? Semmit. Rólam mindenki tudja, ki vagyok. Haver vagyok, jó haver, érted? Mindenkivel, és egy férfinál azt úgysem veszik úgy... és most gyere ide! A lány szajha lesz, hogy erkölcsösnek látsszék Dóra mandula vágású szeme alatt két, alig észrevehető sötét csík húzódik. Külseje egyébként nagyon vonzó, szép foga ki­­vi'llan, ügyesen fésülködik. Megfordulnak utána, vagy tánc közben udvarolgatnak neki. Néha neki is megtetszik valamelyik táncosa. Kacérkodik vele egy cseppet, ne­vet... S azután rendszerint árny suhan végig az arcán. A fiú nem tudhatja, hogy szeme oda tévedt az egyik asztal felé. Ott ül a „galeri". Vagányok. Pillantást sem vetnek feléje. Ottó biztos a dolgában, nyu­godtan iszik. Ilyenkor Dórának^ eszébe jut, hogy ő tanítani, igen tanítani és élni akar. és 'hirtelen eltolja magától a fiút, szép fog­sorát lágy ívű, de most keményen össze­szorított ajka mögé takarja. — Vezessen a helyemre — szól kurtán és ilyenkor mélyebbnek tűnik a sötét vonás a szeme alatt. A táncos álmélkodik — mi bújt ebbe a leányba...? Tanít. Algebrát, fizikát, tornát. Képleteket ír a táblára, egyeseket, ötösöket a füzetek­be, dolgozatokat javít. Senki nem tud sem­mit, minden rendben van. A rettegés csak belül emészti. Mit tegyen? Mit tehet? Kinek mondhatja meg, hogy azt akarja szeretni, akit ő választ, s nemcsak azt, aki őt akarja? Hacsak erről lenne szó! De ő tovább akar tanítani. Ez a két dolog nem fér meg egy­mással. Erővel kell visszatartania magát, hogy ne beszéljen. Nem, nem lehet. Hallgatni kell. Öt ítélnék el az emberek, őt helyeznék át, ő lenne méltatlan a tanítói hivatásra. Per­sze, ő a bűnös, ha úgy akarják, szajhája Ottónak. De mit tegyen az istenért, hogy ne legyen az? Kisváros, gyorsan terjed a plety­ka ... Hallgatni, hallgatni. Vilcsek Géza

Next

/
Thumbnails
Contents