Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-21 / 4. szám

Дтата szigorúan nevelte éjfekete hajú kislányát. Minden lépétét szdmontar­­totta, s alig nőtt ki a földből, máris kezébe adta a fSzőkanalat. De a kislány húzódozott, akaratoskodott: — Én úgyis hercegnő leszek, nekem nem lesz szükségem arra, hogy tudjak főzni! — Legyél csak nyugodtan hercegnő, — vála­szolt megenyhült mosollyal a mama, — de azért tanulj csak meg uralkodni a konyhában is! Liana Antonova mesélte el gyermekkorának ezt a kedves kis epizódját. Liana, akiről azt mondják, hogy a bolgár főváros, Szófia üdvöskéje, leg ked­vesebb jazz-énekesnője. — Olyan elegáns és csinos mindig — kezdem szokatlan, női dolgokkal az interjút — mint egy párizsi dáma! Nagyot nevet, s int: — Ezt elmondom otthon a mamámnak! Bol­dog lesz, ha hallja. Ő ugyanis a szófiai filmgyár ruhatervezője és kivitelezője, s minden színpadi és privát ruhámat ő varrja, ő csinosit. Mondta is már többször, hogy minden szabad percét lefog­lalom, mert oda vagyok a szép ruhákért... Csak az a baj, hogy nagyon ritkán vagyok otthon. Két év alatt összesen talán két hónapot töltöttem szó­fiai otthonomban. Hiába, ilyen világcsavargó hercegnő lettem én! Liana már ötéves korában kezdte az éneklést. Gyerekkórusban lépett színpadra, majd egy évig zenekonzervatóriumban tanult, később egy ének­­tanárnál. — Eredetileg én is operaénekesnő szerettem volna lenni, mint annyian mások. De az élet más­képpen akarta... Megismerkedtem férjemmel, Georgi Mucevszkivel, aki jazz-muzsikus, zon­gorista és zeneszerző. Új baráti társaságba ke­rültem, jazz-imádók közé, akiknek legkedvesebb témája ez a tőlem távoldlló muzsika volt. Egyszer aztán rászántam magam, hogy öttagú kis jazz­­zenekarukkal énekeljek is. S ez döntő pillanat volt! Eljegyeztem magam a jazz-muzsikával, s férjhezmentem Georgihoz... — Bizonyára nagy társasági életet élnek... — Valóban, ismerősünk akad szépszámmal, de nekem igazi jóbarátom csak kettő van. Az édesanyám, s a férjem. Sokan mondják, hogy kü­lönös nő vagyok. Én ugyanis nem szeretek olyan igazi, ,női társaságban” órákat eltraccsolni, plety­kálni, kibeszélni a harmadikat. Én ezeket az órákat a világ legjobban elfecsérelt idejének tar­tom! Nekem nincs időm erre, hiszen annyi más vár, annyi tanulnivalóm van. Könyv, színház, muzsika, film, új számok... Ezek vonzanak. Anyanyelvemen, a bolgáron kívül tudok oroszul, angolul, franciául, szerbül, olaszul, egy kicsit még szlovákul is, s most tanulok németül. Hát nem szebb ez, mint a haszontalan trécselés? — A hétköznapi életben is mindig festi magát, mindig ilyen elegáns? — Kénytelen vagyok! Ez kell.-.. A közönség kegyetlen!... A sztártól elvárja, hogy legyen min­dig hipermodern, hiper-elegáns, táskájában min­dig tartogasson osztogatásra váró fényképeket... De én mégis szeretem ezt a kegyetlen, s ezer szemű közönséget! — Nem bánta meg, hogy a komoly operai hősnőket felcserélte a jazz-pódiummal, a ritmus­sal?- Én azt tartom: mindkét műfaj művészi alá­zatot, nagy szorgalmat és sok munkát igényel. Nem bántam meg a választásomat, együtt tudok dolgozni a férjemmel, aki éppen úgy, mint én, a jazzben nem az extravagáns dolgokat szereti, hanem a stilust és az atmoszférát. Színpad ez is, színpad az is. Talán az egyik elő­kelőbb... De mindkettő előtt közönség ül, amelyet soha nem szabad lekicsinyelni, becsapni! Lemezei, s ő maga is bejárják a világot. Sikert sikerre halmoz, fiatal és csinos, boldog asszony. Vajon mi a vágya most? — Ha szíve szerint választhatna, mit csinálna legelőször? — Azt mondanám, hogy csiribi-csiribd, ott legyek ahol akarok! Szófiában... kis lakásunk konyhájában. Ebédet főznék! Georgi közben odabent papucsban olvasná az újságot, aztán megebédelnénk, s elindulnánk. Egyik moziból ki, másik moziba be, s én ezt olyan nagyon élvez­ném... De most bocsásson meg, későre jár. Már ott kellene lennem az öltözőben. A színpad vilá­gában, ha felgördül a függöny, nincs pardon! SOMOS ÁGNES — Két igazi jóba­rátom van:azédes­anyám és a férjem. Jelinek György felvételei — Szeretek moziba járni! ALVILÁG CSAVARGÓ Mindig olyan elegáns, mint egy párizsi dáma Egy kis kóstoló. Vajon a hotel szakácsa is tud olyan jókat főzni-sütni, mint Liana? —■ Ez tehát az a lap, ben szerepelni fogok! ami-Fedőlap: Liana bejárta már a fél világot, s siker sikerre halmoz.

Next

/
Thumbnails
Contents