Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-21 / 4. szám

MÁRCIUS

Prágában lesz...-án

Kevés szavú asszonynak tűnt beszélgetésünk kezdetén, de a látszat néha csal.

Gálfi Erzsébetnek megeredt a szava, hiszen van miről beszélnie. Ismeri jól faluját, Dióspatonyt, az itt élő embereket, a problémákat, hisz évek óta tagja a HNB tanácsának és elnöknője a nőbizottságnak. Szövetkezetük munkája és eredményei sem ismeretlenek előtte. Munkatársnőivel gyakran beszélget

tervezget, mit hogyan kellene és lehetne jobban csinálni. Keresik a módját, hogy lendítsék fel szövetkezeti gazdaságukat. Az állattenyésztésbe is olyan emberek kerültek be, akik szeretik az állatokat. Az 540 tehén fejése 15 asszony gondjára van bízva. О maga is mint fejőnő 12 éve dolgozik fejő géppel.

— A napokban mi is foglalkoztunk a Földmüvesasszonyok Téli Iskolájának anyagával és a Csehszlovák Nők Szlovákiai; Bizottságának Nyílt levelével — újságolta Gálfiné.

— Munkahelyünkön vállaltuk, hogy a napi fejési átlagot 6,7 literről 7,5 literre növeljük tehenenként, ami azt

jelenti, hogy évenként 290 liter tejjel többet féjünk tehenenként.

Szavai azt bizonyítják, hogy komolyan veszik a Nyílt levél felhívását. Nemcsak teljesíteni kell, de túl is kell lépni az állattenyésztési termékek, főleg a tej tervezett termelését.

—I Szeretnénk megvalósítani a két műszak bevezetését. Sokat jelentene ez a számunkra. Reggel 4-kor járunk ki a telepre, nyolckor jövünk haza, ahol vár ránk az otthoni munka elvégzése, majd a határba sietünk, mert a növénytermesztési munkába is bekapcsolódunk, ebéd után ismét, és csak 8 óra felé térünk haza. Sok időt vesz igénybe a napi sok jövés-menés, annak ellenére, hogy kerékpárral járunk. Jó lenne, ha a HNB és a szövetkezet vezetősége is támogatná kérésünket: a két műszakos munkaidő bevezetését.

Tervbe vették a napközi otthon felépítését. A múlt évben 236 ezer koronás épületet építettek, amelyben a szövetkezeti irodán, klubon kívül, üzemi konyha is van, ahol már ebben az évben főzni fognak.

Hogy ilyen haladást ért el az EFSZ, abban nagy része van a szövetkezet elnökének, Kalmár Jánosnak, aki már 13 éve vezeti a dióspatonyi 2136 hektáros szövetkezetei.

Gálfiné megemlíti még, hogy a 366 tagból 56 női tagja van a szövetkezetnek. Ezeken kívül a csúcsmunkák ideje alatt kb. 150 asszony kapcsolódik be a munkába. Tehát elég munkaerő van nálunk. Dolgos kezű, derék emberek lakják a falut.

— Jaj még nem is mondtam—Prágába küldenek a nemzetközi nőnap alkalmából köztársasági elnökünkhöz. Képzeljék én Prágába! Erre sem gondoltam volna soha. Egy könnycsepp csillan meg a szemében. — Mivel érdemeltem ezt ki?

Azt hiszem a választ már saját maga megadta az előbbi beszélgetésben.

10

SZLOVÁKM.

REJTETT T

Kamocsa utcáin a fagyos földet szilaj télvégi szelek olvasztgatják. A terményt szállító kocsi előtt kényesen szedegetik sáros lábukat a lovak. Kényelmes munka ez számukra, minden második ház előtt meg kell állni. Az emberek zsákokat visznek be az udvarra, poharakban piros bort hoznak ki nekik köszönetképpen és örömmel a háziasszonyok. Évzáró közgyűlésre készül a falu, az 1600 hektáros szövetkezet tagsága.

A munkaegység tervezett értékét, 18,50 koronát maradéktalanul megkapják a szövetkezetesek. És ez nagy öröm — a járásban közepesnek tartott kamocsai szövetkezetben, ahol az 1963-as kezdet nem sok jóval bíztatott.

Amikor Soóky Gábor, az alig harminc éves fiatalember a közös élére került, a kukorica nem kapott még egyetlen kapavágást sem, pedig már június volt. Ai új elnök, meg a mezei csoport szintén fiatai vezetője, először tanácstalanul áldotta az elődök jó szervezőtehetségét, amellyel a tagok kedvét ennyire „munkára hangolták”. De látták, a kapálás már nem megoldás, hiszen máshová is kellett a munkaerő, a cukorrépa, lucerna — minden munkás kézre várt. Egyszóval másképpen kellett a késést behozni. És titokban, nehogy a falu szájára kerüljenek, ha nem sikerül — hogy lám, a fiatalok azt hiszik, mindent megtanultak az iskolában — hajnalban kiosontak a határba és kísérletet végeztek a vegyszeres gyomirtással. Sikerült! És ha késve is, mind a 250 hektár kukoricát bepermetezték vegyszeres gyomirtóval, utána pedig gépekkel többszörösen megsarabolták. Az eredmény nem maradt el. Átlagos hektárhozamuk 33,56 mázsa szemes kukorica volt.

De nemcsak kukoricából hozott jó termést az elmúlt év, a 15 hektárnyi korai burgonyából is 186,54 mázsa termett hektáronként a kamocsai szövetkezetben. A burgonyának jó hasznát látták a takarmányalap létesítésekor. Igaz, a sertéstenyésztésben már régebben megalapozták a mostani jó súlygyarapodás, az olcsóbb hústermelés kialakulását. Még a hatvanhármas év elején a takarmányozási terv szerint kezdték mérni az adagokat. De idő kellett hozzá, amíg megmutatkozott, hogy mit jelent, ha egy kilogramm húst tiz kg szemes takarmány helyett 3 kg-ból állít elő a szövetkezet. Most, az 1964-es gazdasági év kezdetén a sertéshizlalás a kamocsai EFSZ legjövedelmezőbb ágazata.

Az pedig, hogy a sertéstenyésztés után a második hely a baromfitenyésztésé, nemcsak a takarmányozási terv helyes betartásának köszönhető, hanem az anyagi érdekeltség elve megfelelő alkalmazásának is, hiszen minden egyes gondozó személyesen is érdekelt abban, hogyan, milyen termelési költségekkel neveli fel a baromfit.