Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-12-28 / 26. szám

A MOSER Kezdetben vala a mese... A mese meg úgy kezdődött, bogy; — Volt egyszer, hol nem volt, az üveghegyen is túl... Ds én csak az üveghegyig megyek, hogy vissza­találjak oda, ahonnét elindultam. Az észak-csehországi Hadríba hegység apró, tűszerű formában őrzi kincsét, az üveg nyers­anyagát, melyet először nagy szitákon mosnak tisztára.Szárítás után újból szitálják, majd olvaszt­ják és festékkel vegyítik. Aztán az üveg fújok lelket lehelnek a cseppfolyós anyagba, formába öntik, kemencékben égetik. Kihűlve, a sok. fehér és színes kristálypohár, váza, kancsó, feljebb kerül egy emelettel. Lent a kemencék labirintusa, fönt asztalok hossza mellett művészek ülnek. Apjuktól vették át a ,,mesterséget". Művészi adottságukból származó fantáziájuk, kisebb-nagyobb véső segít­ségéveikéről rá az üvegtárgyakra. Aztán vagonba rakják, hogy a szélrózsa minden irányában, császá­rok és királyok udvarában, milliomosok és mi­niszterek asztalainál tegyenek tanúbizonyságot a cseh üveg minőségéről, az üveg fújok lelkének költőiségéről. Csengőbongóhangon tudnak.beszélni, sírni és nevetni az üvegek, mert életük von, mint az embereknek. Ds nemcsak életük, múltjuk és elődjeik is vannak.. A drága Karlové Vary-i üveg ősi fészke a Mosergyár. Nevét, amelyet a mai napig is visel, alapítójától, Ludwig Mosertől kapta, 1857-ben. EGY FIATAL „ÖREG". Nsm mondom, már unokái vannak, dehát akkor is...- Bizony úgy van, pedig öreg vagyok, — vallja Dimó József, üvegfújó mester. ...de hiszen csők... — Mindössze ötvenhárom éves vagyok. Ezt akarta mondani, ugye? — Pontosan. — Ötvenhárom. — ötvenhárom esztendőmből negyvenkettőt munkában töltöttem. Ezért vagyok öreg. Tizenegy éves koromban kerültem a salgótarjáni üveggyárba apám mellé. Ő is üvegfújó mester volt. Sokan арагбш/ voltunk testvérek, a kenyér, amit apám aszta­lunkra tett, kevésnek bizonyult. Nekem is mennem kellett. Ennek ellenére szeretem a mesterségemet, mint ahogy apám is szerette. Ha mégegyszer választanom kéne, ugyanezt a hivatást választa­nám. Mikor jött át Magyarországról? — 1945-ben kerültem a Losonc-Zlatnó-i üveg­gyárba, ahol két évet töltöttem csupán, utána ide, Dvoryba vándoroltam, s úgy látszik itt is halok meg. Karlovy Vary új városnegyedében háromszo­bás szövetkezeti lakásom és két apró unokám van. Hogyha hazamegyek, medvévé vediek, oroszlánná, cápává és az asztal alatt négykézláb mászkálva felfalom az unokámat. De vagyok ló, griffmadár, tehergépkocsi, sőt a rakéta szerepét is betöltőm néha. A nagyobbik fiam, Gyula, most nősült. Cseh vérrel keveredik a magyar. A vöm is cseh nem­zetiségű. Derék ember, és szintén üvegfújó, akár a két fiam. Csodálkozni fog, egyik fiam sem járt tanonciskolába. Kérvényt terjesztettem az isko­laügyi minisztériumhoz azzal, kivételesen enged­jék meg, hogy a gyermekeim közvetlenül mellettem tanulják ki a mesterséget. Ilyen törvény ugyan nem létezik, de valóban engedélyezték, tekintettel arra, hogy az üzem jó mesternek minősített. A fiaim jelesre vizsgáztak. A kissé kopott, kétemeletes épületen kis tábla, kék alapon arany betűkkel jelzi: Moser Nemzeti Vállalat. Az út egy kékes tornyos épülethez vezet tovább. Ez a híres üveg gyártási terme. A kiállítási te­remben pompás kristályüvegek csillognak, amelye­ket százhét esztendő alatt különböző megrende­lésekre gyártottak. Külön serleg készült Moszkva jubileumára, vésett arany koszorúban ott csillog az évszám: 1147—1947. Ott áll a serleg, melyet XI. Pius pápa rendelt a Vatikán kulcsos címerével, Erzsébet angol királynő, VII. Edward pohara, és Pakisztán, Venezuela, Chilié, India, Szidm, Irak vagy Spanyolország rendeléseinek mintadarabjai. Az örökre letűnt idők képviselőinek, I. Ferenc Jó­zsefnek, Vilmos császárnak., Abdul Hamidnak, az utolsó török szultánnak, Viktor Emmánuel olasz király, Alfonz spanyol király, Károly román exkirály, Zogu albán királynak serlegei a törté­nelem egy részét elevenítik fel. ,,Aserlegek királya, a királyok serlege" — olvassuk az egyik feliraton. A kiállított üvegcsodák közt a leghosszabb nyakút Pilsudsky lengyel marsall rendelte, a legöblöseb­beket viszont egy indiai maharadzsa. A turista-csoportok egyre özönlenek a kiállítási terembe. Ceylon miniszterelnökének, Bandaranai­­k.e asszonynak annyira tetszett a gyár, hogy Pavol Rutilka igazgató segítségével megpróbált maga is üveget fújni. A híres orosz kapust, Jasint és Csernovot, aki annakidején tankjával elsőnek gördült be Prágába, szintén érdekelte az üveggyár. Hacsaturján szovjet zeneszerző fiával együtt megtekintette az ,,üvegfantáziát". A gyár újabb készítménye a hosszú, talpas poharak kollekciója. Közéjük tartozik a ..gentle­­mann", a ,,holdképű", a ,.kövér úr", a ,.hosszú arc", a ,,karcsú hölgy" és a ,,molett Berta". Az utóbbi űrtartalma négy és fél liter. Claudia Cardinálenak legjobban a ,,karcsú hölgy" tetszett és Betsy Blair amerikai színésznő, akit a Marti filmből ismerhetünk., is ezt vitte haza emlékül. Világszerte nagy az érdeklődés az üzem gyártmányai iránt, a Moser-gyár teljes rekon­strukció előtt áll. Köztársasági elnökünk 1959-ben munkaérdemrenddel tüntette ki az üzemet, mert a bruxellesi világkiállításon a Grand prix-et, a nagydíjat nyerte el. A napokban a készülő kanadai világkiállítás megbízottja kereste fel az üzemet, hogy a Moser­gyár részvételét biztosítso. Bizonyára ott is méltón képviseli majd a Karlové Vary-i gyártmá­nyokat. M. I. — M. L. J. Brok felvételei Szórakozási lehetőség? — Teremtünk magunknak — mosolyog ma­gabiztosan. — A CSISZ-ben tevékenykedünk. A közelmúltban felújítottuk a 15 év óta „alvó” hagyományos szüreti szokást. Télen a CSE­­MADOK-kal közösen színdarabot játszunk, ezenkívül az új művelődési otthonban majdnem minden héten táncolunk. Olvasásra jut ideje ? Hosszúak a téli esték. A romantikus re­gények jól elszórakoztatnak. De nagyon sze­retem Hemingway novelláit is. — Újság...? — Az Új Ifjúságot, Dolgozó Nőt, Ország V Hágót és a Szabad Földművest olvasom rend­­sz eresen. — Ügy egészen őszintén, nem hiányzik a négy év alatt megszokott városi élet? — Eleinte sokszor visszagondoltam rá. Az egymásnak irt leveleink jórésze is a tornaijai emlékeket idézte. De ahogy telt-múlt az idő, változott a kapott levelek tartalma, s úgy érez­tem, a többiek szintén rájöttek, hogy a faluban is jól érezheti magát az ember, ha van célja, munkája. Több osztálytársával levelez? A terebesi járásból Fülöp Erzsébettel, Nagy Katalinnal és Tamás Erzsébettel. A kör­nyékről is váltok néhány lánnyal levelet. — Csak lányokkal? — Fiúval is, de az nem volt osztálytárs. A Világifjúság címrovat alapján kezdtem levelezni egy romániai fiúval. De az Új Ifjúság révén is levelezek egy magyarországi névroko­nommal, Nagy Máriával és még... — halk sóhaj a folytatás. És még? Az nem fontos — pirul el. A nagy ö ? —faggatom. Érettségi ajándék. Hogy hogy ? Az érettségi után, mielőtt az élet útjára szétröppentünk, kirándultunk a Tátrába. Ott találkoztunk — Orvos? — Dehogy. Agronómus-mérnök egy tátra­­alji szövetkezetben. — Azóta csak leveleznek ? — Már találkoztunk. Legutoljára nyáron — csillan meg a szeme. — Gyakran nem lehet, kevés a szabadságunk. Egy sötét korszakot lezáró májusban látott napvilágot Nagyék első gyermeke. Ahogy cse­peredett, vele nőtt, fejlődött a múltban elma­radott Nagyölved is, szülőfaluja. A Marikát tovább tanulni küldő közös nagy családját ma már a legjobb EFSZ-ek között emlegetik a lévai járásban. Ki tudja, mit hoz a jövő? Lehet, hogy né­hány év múlva Marika egy tátraalji szövet­kezetben könyvel majd. De az sem lehetetlen, hogy a nagyölvedi szövetkezet gazdagodik egy mémök-agronómussal. T. D. 9

Next

/
Thumbnails
Contents