Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-07 / 3. szám

J. Herec felvételei Nemcsak a tej mennyi­sége, a tisztasága is fon­tos. Czakó Mária, Mní­­chová Vlasta, Antal Er­zsébet, Ramová Mária, Czakó Ilona és Zima Ju­­dita munka végeztével elmossák és fertőtlenítik az edényeket. Úttörő asszonyok Jogosan illethetjük ezzel az ismeretlen területeket felfedező, új utakat kereső embe­reknek kijáró névvel a damásdi fejőnőket. Hiszen a szocialista munkaverseny még sok szövetkezet számára ismeretlen terület és ahol rá is lépetek e nemes vetélkedés útjára, ott is csak tapogatózva, óvatosan haladnak előre, kíváncsian várva az eredményt, vajon hová jutnak. Damásdon a szövetkezet állattenyésztési részlegén már három évvel ezelőtt megszüle­tett az elhatározás, tekintve, hogy a fejőnőkre mindig számítani lehet, összetartok, lelki­­ismeretesek, szorgalmasak, ezért meg kell őket győzni, hogy kapcsolódjanak be a szo­cialista munkabrigád címért folyó versenybe. Az asszonyok — Czakó Mária, Miníchová Vlasta, Antal Erzsébet, Ranová Mária, Czakó Ilona, Zima Judit, Németh Irén, Bélák Valéria, Hrníiarová Judita, Csurgói Mária és a többiek beleegyeztek. Igaz, még Kysela Judita, a nő­bizottság mostani elnöknője — szintén fejőnő — is biztatta őket, hogy meg kell próbálni, valakinek el kell kezdeni. A falu 640 lakosa közül bizony sokan csodál­koztak a fejőnők bátorságán, hogy ilyen „nagy fába vágták a fejszét“. De az asszonyok, a nő­­bizottság tagjai, a fejőcsoport meggyőzte a kétkedőket, hogy ez a verseny összefogása jobb eredmények eléréséért, a terv teljesítésé­ért. ők pedig tudnak és akarnak is dolgozni. Németh Irén, Béláit Valéria, Kysela Judita, Hrníiarová Judita és Csurgói Mária Török Ferenc segédzootechnikussal beszélget, vajon lesz-e elegendő takarmány. Be is bizonyították. Hiszen az elmúlt évben a 310 ezer liter tej helyett 423 624 litert adtak a közellátás céljaira. 209 tehenük van. Az egy tehénre eső átlagos évi hozamuk tehát 2564 liter volt. Ennyi tejet nem lehet pontost gondos munka nélkül kifejni. De hát ők min­denben teljesíteni akarták a versenyfeltételeit. Pontosan jártak munkába, ügyeltek a higiénia minden követelményének a betartására, .meg­tanultak szakszerűen bánni a fejőgépekkel. Sokszor felvetődött köztük a kérdés, vajon jól csinálják-e? Megérdemeljük-e ezért, amit teszünk, hogy szocialista munkabrigád le­gyünk? Figyelték az újságokat, a televíziót, a rádiót; milyen is egy szocialista munka­­brigád? Mindent megtesznek a munka jó elvégzésé­nek érdekében. Figyelem, gondosság, szorga­lom — alárendelték magukat ezeknek a köve­telményeknek. Az egyre emelkedő tejhozam a bizonyítéka, hogy jól csinálják. Az idén januárban hozzájuk is eljutott a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának Nyílt levele a Földművesasszonyok Téli Isko­lája hatodik évfolyamával kapcsolatban. Ennek alapját a fejőnők versenye képezi, á tejterme­lés növelése érdekében. Mire olvasóink ezeket a sorokat olvassák, a damásdi fejőnők felhívása bejárja a lévai járás falvait, hogy minden asszoriyt mozgósít­son a jobb, eredményesebb munkára és hogy hírül adja, az időközben szocialista munka­­brigáddá alakult két fejőcsoport új vállalások­kal — a FATI VI. évfolyamán való részvétellel — fejlődésének új szakaszába lépett. Úttörők voltak, amikor a lévai járásban az elsők között tűzték ki a célt: megnyerjük a címet. Úttörők most is, amikor szocialista munkabrigádként felhívást intéznek a többi fejőnőhöz. Ezután is annak kell lenniük. Mert a meg­kezdett úton tovább keil haladni. Nem elég, hogy megtanultak szocialista emberhez mél­tóan dolgozni, úgy is keli élniük. Nehéz lesz? Jó fejőnőnek lenni sem könnyű. Olyan következetességgel kell önmaguk érde­kében is küzdeniük, mint a magasabb hozamo­kért tették, hogy valóban szocialista emberré váljanak. Minden előfeltétel megvan rá, hogy ezt is elérjék. Akkor aztán nemcsak Damásd, hámem az egész járás és minden asszony követendő pél­daként emlegeti majd úttörő munkájukat. M. E. A SZÉP SZÓ TOLMÁCSA A CSEMADOK rimaszombati szervezetének műkedvelő csoportja nemcsak a város kulturális életé­ben tölt be jelentős szerepet, ha­nem Gömör minden községében vdrva-vdrt vendégek. E kis csoport árákhosszat képes elszórakoztatni a közönséget. A tehetséges műked­velők közül Is kiemelkedik Rácz Ági. A tüzes, kiváncsi szemű lány kon­ferál, szaval, énekel, színdarabban szerepel. De nemcsak a vegyes műsor lelke a második évtized ha­tárán levő lányka, hanem az Iro­dalmi színpad, „KI mit tud?" es­tek és a színjátszó csoport üdvös­kéje Is. Honnan ez a sokoldalúság? Nem művészcsalád leszármazott­ja. Mégcsak nem Is város szü­löttje. A háború vérzlvatarában, az Ipoly-mentl Vllkén látott nap­világot sokgyermekes szegény csa­lád tagjaként. Amikorra a kis fekete lány felcseperedett, már szétröppentek a gyerekek a csa­ládból s bár a szülők megöregedtek, 6 mégis tovább tanulhatott a ri­maszombati gazdasági Iskolában. A kellemes hangú Ágira hamar felfigyeltek a CSEMADOK veze­tői. Felkarolták. A falusi kislány eleinte szorongó érzéssel járt a vá­rosiak közé, de hamarosan ott­honosan mozgott közöttük. Ágit a szorgalma, az ügy Iránti szere­­tete állította az élvonalba, s ma a legjobb versmondó, műkedvelő­­színjátszóként emlegetik. A színpad szerelmesét gyakran látni az autóbuszban. A negyven kilométerre lakó szüleihez utazik, hogy színt, melegséget varázsol­jon a becsületben megőszültek éle­tébe. De alig pihen meg a családi fészekben, újból búcsúzik, hogy vasárnap délután valamelyik el­dugott falucskában lépjen fel. A csoport tagjai Izgatottan vár­ják mikor jön, mert Ági nélkül hogyan is Indulhatnának el? Ági nagyon megszerette Gömör fővárosát. Az érettségi után Is ott maradt. Munkahelyén, a ZDRÖJ Igazgatóságán Is becsülettel meg­állja a helyét. De volt még egy titkos vágya, amely a szülői féltés és anyagi le­hetőség miatt nem valósulhatott meg. Szeretne továbbtanulni. Azóta már határozott, ősszel beiratko­zik az ökonómiai főiskolára. Egy követésre méltó mai lányról írtunk. Rácz Ági napi munkáján kívül önzetlenül, áldozatkészen mű­ködik, mint kultúrmunkás. Sok ilyen lányra lenne szükségünk.-tő-

Next

/
Thumbnails
Contents