Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-02-07 / 3. szám
FOLYTATÁS: AZ ÖRMÉNYEK ÉS A CSALÁD Talán sehol sem ragaszkodnak a családtagok olyan nagyon egymáshoz, mint Örményországban. Ez különösen a testvérek, s a gyermekek és szülők viszonyában nyilvánul meg. A legnagyobb bánatot a házban rendszerint a legörömteljesebb esemény váltja ki — amikor a vőlegény saját házába viszi menyasszonyát, s annak el kell hagynia a szülői fészket. Rendszerint úgy intézik — s ez a modem lakásviszonyok között egyre nehezebb — hogy a vérrokonok a házasságkötés után is együtt maradjanak. Úgyszólván nincsenek „hazulról kiröppent“ gyerekek. S ha mégis különvált életre kényszerülnek, nincs olyan hét, sőt gyakran nap, amelyen ne látogatnák meg hozzátartozóikat. V Л , Mindezek ismeretében beszélgettem Ljuda Mkrtcsjannal, — akinek jobb leírni a nevét, mint kiejteni. Ez a 24 éves leány jórészt azért nem ment férjhez, mert nehezére esnék elválni övéitől. — / / — Mi a hivatása ? — kérdem. Mezőgazdasági főiskolára járok, a gyümölcsészeti szakra. — De hiszen akkor úgyis el kell válnia a családtól, hiszen itt Jerevánban nem gyümölcsöztetheti tudását... — Ez igaz, vidékre megyek dolgozni... De tudja, Örményországnak most leginkább mezőgazdasági szakemberekre van szüksége. ...És ekkor jöttem rá, hogy az örményeknél a családi kapcsolatoknál csak a hazaszeretet erősebb. MIÉRT KAP PRÉMIUMOT IDRISZ KOCSALIJEV ? Míg az üzbegisztáni Éhség-sztyeppén azt csodáltam, hogy az azelőtt minden víz nélkül való szikkadt sztyeppére a puszta meghódítói nyomában vízimadarak költöztek, addig Azerbajdzsánban, Baku közelében épp az ellenkezője ejtett ámulaté AZ ÉHSÉG-SZTYEPPÉTŐL ba: szárazföldet teremtenek az emberek ott, ahol csak tenger volt. A Káspi-tengeren ugyanis, hogy kiaknázhassák a tengerfenék alatt rejlő koolajkincset, mesterséges szigeteket és utakat építenek. A tenger közepén dolgozó szerelők, hegesztők bátor emberek. Egy-egy szélroham akármikor besodorhatja őket a tengerbe, s nem lenne csoda, ha az óriási hullámok oly messze sodornák a szerencsétlen embert, hogy sosem tudnák kihalászni. Hogy ez ne történjék meg, különféle biztonsági előírások érvényesek a tenger meghódítói számára — például 4 ballos szélnél erősebb légáramlásnál nem szabad dolgozniuk, csak biztonsági övvel mozoghatnak munkahelyükön, rendszeres úszóvizsgáknak vetik alá őket. Azonban így is veszély leselkedik az emberre, ezért minden munkacsoport mellé beosztottak egy hivatásos mentőt. Kenya független állam lett H nemzeti felszabadító mozgalom, amely az |jJ| utóbbi ívekben az egész ,,fekete földrészt” elárasztotta, Kelet-Afrikát sem kerülte el. Továbbra is elnyomás alatt maradt azonban Dzsibuti kikötőjével a kis francia Szomália és a két angol gyarmat: Kenya is Zanzibár. Talán a sors iróniája, hogy éppen ez a politikailag legfejlettebb lakossággal rendelkező, gazdaságilag legelőrehalodottobb kelet-afrikai ország, amely az afrikai országok között a legerélyesebb hangon tiltakozott az elnyomás ellen, sínylődött továbbra is a gyarmatosítók igájában. Az angol gyarmatosítók a legaljasabb módon igyekeztek meghiúsítani Kenya függetlenségre való törekvéseit. Egyik tanácskozás a másikat követte, de a függetlenség kihirdetésére mégsem került sor. Csak a kenyai nép fenyegető szavára — hogy ha az októberi konferencián Londonban nem fogadják el a kenyaiak követeléseit, október 20-án független országgá nyilvánítják Kenyát — kényszerültek az angol gyarmatosítók meghatározni a függetlenség kihirdetésének időpontját. így 1963. december 12-én, ez a 35. afrikai ország is levethette a,,Kenya Colony and Protectorate" szégyenletes elnevezést és helyette a Kenyai Köztársaság, szabad, független országot jelentő nevet vehette fel. Ez a nap a hős kenyai nép teljes győzelmének napja lett, amelynek megvalósításához küzdelmes út vezetett... Kenya éghajlata a partvidéken tropikus és nedves, északkeleten viszont a nagy szárazság következtében keletkezett a Korokoro sivatag. Az ország legtermékenyebb része a White Highlands (Fehér völgy) vidéke, ahol 41 000 ктг az európai telepesek birtokát képezi. Az afrikaiak milliói 5180 km‘ területen szoronganak. A lakosság sűrűsége ezen a területen 200/ктг. A bennszülöttek földjei szétforgácsolódnak az európaiak birtokai között és nem nyújtanak a földművelő családoknak megfelelő megélhetést. Ezért sokan közülük az európai telepesek birtokain, olcsó pénzért kénytelenek munkát vállalni. Az ültetvényesek földjein gazdagon terem a köles, olajbogyó, cukornád, kukorica, kávé és teacserje, gyapot, a szezdm és a szizdlde. Az afrikai földműves ezekből a termékekből csak annyit termelhet, amennyi saját szükségletét fedezi. így semmiféle pénzjövedelemhez nem juthat. A bennszülöttek a háziállatok közül szarvasmarhát, kecskét és juhot tenyésztenek. Az ország 6 és fél millió lakosa közül 165 000 a városokban és a partvidéken élő hindu, 70 000 az európai — főleg angol — 36 000 az arab, kínai és a maláji származású lakos. A legelterjedtebb nyelvjárás a szuahel, de az angol nyelvet is sokan beszélik. A lakosság nyomorúságos körül6 mények között, él Egészen a közelmúltig semmiféle jogokkal nem rendelkezett. A törvény szerintminden bennszülött lakos évente 24 napot teljesen ingyen és 60 napot a legcsekélyebb bérért köteles ledolgozni. A bennszülött munkások évi jövedelme 24 libra, ami az ugyanazon munkát végző európai munkás évi bérének alig egyötödét teszi ki. A mezőgazdaságban dolgozó munkások fizetése még alacsonyabb, keresetük havonta 8—18 silling. Az egészségügyi gondoskodás sem kielégítő. Az ország területén működő 300 orvos kizárólag a fehérek szolgálatában áll. Kenya lakói között nagyon sok az írástudatlan. Az iskolaköteles gyermekek 80 százaléka egyáltalában nem jár iskolába. Egy bennszülött kenyai gyermek iskoláztatására engedélyezett összeg 220-szor kevesebb, mint az európai gyermekeknél. Az ilyen feltételek csak fokozzák a bennszülöttek ellenszenvét az európai telepesekkel szemben. A háború utáni években Kenya munkásosztálya újult erővel harcolt az elnyomás ellen. 1947-ben Mombasz városában 15 000 kikötői munkás lázadt fel az alacsony bér ellen. A sztrájk eredményesnek bizonyult, mert a munkások bérét 12,5 százalékkal emelték. 1952 őszén a gyarmatosítók azzal az ürüggyel, hogy elfojtsák a fehérek megtámadására szervezett, titkos Mau-mau hálózatot — kegyetlen
