Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-16 / 23. szám
угшайш -| Felkerestük és felkeressük tehát őket otthonukban, munkahelyükön, hogy meggyőződjenek arról, érdeklődésünk nemcsak ünnepi fellángolás, megrendezett formaság, hanem őszinte segitőkészség. Elsősorban azokhoz látogatunk el, akikről tudunk, akik már ,,bizonyítottak“ és tehetségükhöz mérten a legnehezebbet vállalták. A legközelebbi Jókai-napokig sor kerül mindazokra, akik komolyan veszik jelmondatunkat, melyet címül választót, tunk. Szükségesnek tartjuk még azt is hozzátenni, hogy a közlés sorrendje nem érdembeli sorrend,hanem csupán a technikai megoldhatósághoz való alkalmazkodás. £ aki nagyon is biztosan mozog a szakma berkeiben. Az újváriak értenek hozzá, — ezt felelősségünk terhe mellett állítjuk — és ennek tudatában nem hajlandók eltérni kijelölt útjukról. — Nem a közönségnek e műfajjal szemben táplált jóindulatú elfogultsága, nem az úgynevezett „hálás feladat” csábít minket a zenés játékok előadására — mondja Boleman Iván, a Komáromban is bemutatott és megfelelő méltatásban részesített ..Majd a papa” című operett egyik rendezője és szereplője . . . Nem! Zenés műfajt játszani — szerintünk nemcsak hálás feladatot, de háromszor annyi munkát is jelent. Táncolni, énekelni, s a műfaj stílusához illő könnyedséggel mozogni ... ez mind külön próbát, külön fáradozást igényel. Egyébként, azért mert most „dalolunk”, nem adtuk fel igényességünket. Színjátszói múltunk sem amellett tanúskodik. Moher, Szigligeti. Hedda Zinner, Kornejcsuk szerepelt a műsorunkon. És hogy most kissé elfordultunk tőlük, arra a könnyű műfajban való tökéletesedés igyekezete ösztökél bennünket. Komoly műfajt műkedvelő csoportjaink közül sokan művelnek, dicséretre méltó eredménnyel. Láttuk Komáromban is, . . . Dunaszerdahely, Rozsnyó, Losonc . . . kitettek magukért. Miért ne lehetne a Csemadoknak egy operettszínpada is? Ebben igazat kellett adnunk Bolemannak. de azért nem engedtünk egykönnyen. Végül is Szenczy György elvtárs sietett a segítségére. — Félre tetszett érteni — mondja. Mi ugyan most is zenés műfajt keresünk legközelebbi bemutatónkra, de azért a komoly műfajt sem hanyagoljuk el. Elsősorban köztudomású, hogy az összes Csemadok-csoport közül főleg mi folytatunk valóban fegyelmezett és aktív szervezeti életet. Minden csütörtök délután itt, ebben a helyiségben összejövünk és elbeszélgetünk terveinkről, problémáinkról. Most Két színésznő sgy családban. Thirring Viola, a MATESZ tagja, édesanyjával, Thirring Gyulánéval, aki a Cssmadok színjátszó csoport tehetséges színésznője például, honismereti előadás-sorozatot rendezünk, melynek tárgyát Érsekújvár történetéből merítjük, a legrégibb időktől napjainkig. A munkásmozgalom fejlődéséről is tartunk előadásokat. Minden előadást diapozitív vetítéssel illusztrálunk és fényképes dokumentációs kiállításokkal egészítünk ki. Ezeket az előadásokat Dr. Szirmai Imre szervezi, és egy-egy alkalommal 350—400 hallgató is összegyűlik. Az elmúlt évadban mintegy tizenkét előadást sikerült megvalósítanunk, komoly szakemberek közreműködésével. Csak hogy párat említsek témakörünkből, beszéltünk példái Czuczor Gergelyről, a negyvennyolcas magyar szabadságharc romantikus lelkű költőjéről, aki Újvárott végezte tanulmányait. Szabó János, nyugalmazott magyar miniszter az Újváriak szerepe az „Interhelpoban” címen tartott előadást az első világháború után következő években működő szovjetunióbeli ,,lnterhelpo”-ról. (Nemzetközi segélyszervezet.) Megemlékeztünk továbbá Érsekújvár bombázásának szomorú évfordulójáról is. Beszéltünk Jedlik Ányos fizikusról, aki szintén városunk szülötte. Most, Madách-emlékest rendezésén gondolkodunk. De nem feledkezünk meg ifjúságunk mozgáskultúrájáról sem. Ebből a célból két tánccsoportot foglalkoztatunk. Egy népi táncokat szorgalmazó és egy modern táncokat gyakorló csoportot. A „népi” csoport minden szombat délután tart kötelező próbát, a másik, vasárnap délelőtt. E céjpkra képzett koreográfusaink vannak. Tánccsoportjaink a járási és országos versenyeken többnyire élvonalban szerepelnek. Esztrádműsoraink és „KI mit tud” című rendezvényeink szintén műveltségfejlesztő célzatúak. Természetesen erre is megfelelő szakemberek ügyelnek. Csak egy bánatunk van — fejezi be szép beszámolóját Szenczy A magnetofont nem lehet becsapni — Boleman, Druga, Szenczy és Horváth Marika Szombathy Júlia emlékpróbát tart György gondterhelten, mint egy lelkiismeretes családapa —, hogy az énekkart nehezen tudjuk összehozni. Általában mindnyájunknak sok gondot okoz az ifjúság megnyerése. Éppen azon törjük a fejünket, hogy vasárnap délutánonként teadélutánokat rendezünk s így talán magunkhoz szoktatjuk őket. Elcsalogatjuk a televíziótól meg a kávéházakból. — Persze, ha „csacsacsát” dalolhatnának nálunk is, mindez könnyebben menne — fejezi be Boleman mosolyogva, hogy elleplezze ama meggyőződését, mennyire nem megmosolyogni való gondok ezek. — És Dr. Druga? A népszerű „Dina” mit szól mindehhez? Dr. Druga hallgat. Előbb érkezett fáradtan a munkahelyéről, az ONZ fogászati klinikájáról, melynek vezetője. Helyette inkább a magnetofon beszél, az újváriak állandó és kíméletlen „munkatársa”. Mert náluk nincs önámítás. Minden szónak a helyén kell lennie, erre Boleman gondosan ügyel. — Hallgasd csak meg magad — figyelmezteti egyiket, másikat — micsoda „a” betűt mondtál ki megint. Dr. Druga sem haragszik emiatt, aki egyébként a Jókai- napokon kiváló színészi teljesítményéért szintén elismerő oklevelet kapott — nem haragszik. Jövendő tervüket illetően még nem határoztak. Kívánságuk azonban nekik is van. Jövőre is szeretnék Igénybe venni Vesely Kristóf szaktudását. Úgy mondják, mind az együttes, mind az előadás hasznát látná. Végül Kiss Béla, a helyi csoport elnöke is előrukkol egy szerény kéréssel. Arról van szó, hogy a honismereti előadások anyagát szeretnék egybegyűjtve, füzetben kiadni. — Saját költségünkön persze — teszi hozzá sietve. — Akkor meg mi a probléma? — fordulunk értetlenül felé. — Egy szakember hiányzik, aki a dolgot elindítaná. Nos, reméljük mihamar az is akad. Ilyen szép és nemes tervet támogatni kell. Azután elbúcsúzunk, mert a helyi szervezet szép székházának színháztermében kezdődik az előadás. A Komáromi Színház vendégszerepei A színjátszók nézőkké alakulnak és bevonulnak a terembe. Elköszönünk az újváriaktól azzal a bíztatással, hogy aki olyan komolyan műveli a könnyű műfajt mint ők — az művelje! DÁVID TERÉZ 9
