Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-16 / 23. szám
Nem illatos krémekkel, festékekkel és a női szépség boszorkánykonyhájának százféle szépítőszerével dolgoznak, hanem acetonnal. Igen, acetonnal, súrolókefével, felmosóronggyal s hasonló „szerszámokkal”. Nem asszonyt szépítenek, kozmetikáznak, mint ahogy ebből sejthető is, hanem hajót, s asszony legyen a talpán a hajókozmetikusnő. Hogy kikről is van hát szó? A komáromi Steiner Gábor hajógyár Rigó Erzsébet brigádjáról, ök azok, akik a hajóépítők munkája után, mikor már nemcsak az utolsó szög van a helyén, hanem kifestve, kitapétázva készen áll minden, megjelennek a kék overallban, söprűkkel, kefékkel, vödrökkel, s azt mondják: nem addig van az! Majd ha elvégezzük mi is az utolsó simításokat, akkor lesz készen igazán. És nekiesnek a takarításnak, egy ujjnyom, egy homályos folt, egy parányi festékpacni sem maradhat utánuk, összehúzott, vizsga szemmel minden oldalról megmustrálják, elég fényes-e a lakk, nem kell-e valahol még áttörülni? 4 Hogy ez túlzás? Bizony nem a- Matyus Ferenc mester, Pekarik József művezető a megmondhatója. No, meg az a hatszoros kitüntetés is ékesen beszél, amiben Rigónét részesítették 1956 óta, amikor a gyár dolgozója lett. Barátságos, mosolygós, gömbölyű szőke asszony. Büszke a társnőire, szívesen beszél róluk, magáról. — Egy évig dolgoztam a gyárban, mikor az első kitüntetést kaptam. Ez akkor végtelenül jólesett, mert el nem tudtam képzelni, hogy ilyen óriási üzemben, ezer meg ezer ember, annyi probléma között feltűnjék egy rozsdatisztító asszony jelentéktelennek látszó munkája. Mert akkor még rozsdában és olajban dolgoztam, csak két és fél évre rá lettem „kozmetikus” — mondja most már ő is, és nevet. — Ha jó munkát végez az ember, ez amúgyis öröm, de hogy ezt számontartják és jutalmazzák, igazán azt bizonyítja, hogy nálunk érdemes jól dolgozni. De hát ne csak magamról beszéljek, Juhászné és Liskáné is kapott már egyéhi kitüntetést, az egész brigád pedig 1960-ban megkapta a szocialista munkabrigád címet. Engem utoljára 1962-ben jutalmaztak Prágában, mint a nehézipar kiváló dolgozóját. — Hát a férje megszavazná-e magának a „kiváló háziasszony” címet ? Tudom, mire gondol az elvtársnő. Hogy a nyolc, tíz meg néha még többórás munkaidő mellett... mert bizony túlórázunk mi, különösen a hónap vége felé. Azért olyankor is ellátjuk a napi munkát, mert a rendkívülibb háztartási teendőkre leginkább a hónap elején érünk rá. Nem tudom miért, ez íratlan törvény talán, de a hónap Itrai&en elején előfordul, hogy csak ácsorgunk, várjuk, mikor fújják a hármat, de annál nagyobb aztán a hóvégi hajrá. Nem hiszem, hogy ez az ideális, de már úgy megszoktuk, hogy furcsállnánk is, ha másképp lenne. — A kitüntetések mellett, gondolom a javadalmazás kérdése sem szorulhat háttérbe. — Ha jól megy, 1.800—2000 Kés-t is megkeresünk havonta. De hiszen kell is a kereset, gyermekeink vannak; ketten pedig. Juhász néni és Bugáné egyedül gondoskodnak a családról, férjük elhagyta őket. Bugánénak négy gyermeke van, de azért boldogul, Juhász néni is azóta építette fel a szép új házát, amióta magára maradt, ő a csoport legidősebb tagja, ötvenkét éves, és az egyetlen falusi, aki úgy utazik be a munkába. Nála szoktuk megrendezni a brigád „házi bulijait”. Olyankor férjestől, gyerekestől kivonulunk hozzá, összeadunk egy kis pénzt, és szórakozunk. A művezetőnk szolgáltatja a zenét, harmonikázik. De nemcsak harmonikaszó mellett jövünk össze, hanem a kukoricaföldeken is. Liskáék révén hozzájutottunk öttödébe egy hektár kukorica és fél hektár répa kapálásához. Most aztán nem gond a malacok hizlalása. Győzik ezek az asszonyok a munkát minden vonalon. Még naplót is vezetnek a brigád életéről. Ennek a gondját a legfiatalabb tag, a húsz éves Kliment Emmi vállalta, mert amellett, hogy jól fogalmaz, ügyesen is rajzol, és így a szöveg és a fényképek mellett eredeti rajzok is díszítik a naplót. Őszinte kis könyv ez, helyet kap benne az is, ami csöppet sem örvendetes. Mert ilyesmi is előfordult már. Egyik társuk súlyos botlást követett el, a kitüntető diplomát is megvonták tőle, s így, bár továbbra is nyolcán dolgoznak együtt, a szocialista munkabrigád csak héttagú. A lecke és az együttes jó légköre bizonyára nem marad hatástalan a nyolcadikra sem. Most éppen egy impozáns MLN-en dolgoznak, amely olyan készenlétben áll már a vizen, mintha minden pillanatban indulni akarna. A szolfiet megrendelők részéről kiküldött technikus, aki szemlét tart a hajón, rámosolyog a szorgoskodó asszonyhadra, s beszélgetésbe elegyednek. Úgy mosdatják, úgy szépítik, úgy fényesítik ezt a szép hófehér folyami óriást, mintha egy izgatottan készülődő fiatal leányt csinosítanának az első randevú előtt. S van is a hasonlatban valami. A randevú talán még a barátság hónapjában megvalósul. A Rigó-brigád kezéből kikerülő komáromi hajó tökéletes szépségében találkozik a szovjet vizekkel. ORDÓDY KATALIN 3
