Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-02 / 22. szám
Adelka Pogácsová, a főiskola levelező hallgatója, a leglelkesebb csillagászok egyike. Amint mondja: tíz évi lelkesedés többet jelent, mint egy évi beruházási költség. Szavait a népi csillagvizsgáló szakemberei és ténykedése igazolják — Sosem hittem volna — csóválta a fejét és még egyszer odasorakozott a távcső elé. — Talán ezekből a csillagokból olvassák ki a gyógyszereket is ? XXX A kutatóintézetből kapott gyógyszerelőírást a mi kísérleti laboratóriumunkban ellenőrzik és készítik elő sorozatgyártásra — tájékoztat Gajdoä elvtárs, a hlohoveci Slovakofarma igazgatója. Az üzem nemcsak a klubot és a csillagvizsgálót építette ki, hanem elsősorban a régi magántársaság kis üzemét, mely az államosítás után a környék több kisebb egészségügyi, kozmetikai és higiéniai cikkeket gyártó műhelyeivel együtt a Slovakofarma nemzeti vállalat lett. 1949 óta csakis gyógyszereket és ezek alapanyagjait: a morfiumot, kodeint, efedrint — gyártjuk. Üzemünknek saját méhfarmjai vannak, hiszen az ismert ,,méhtejkrém” és a sorozatgyártásra váró, asztmát gyógyító L 114-es tabletták alapanyaga az értékes méhpempő, melyet így első kézből nyerünk. Nem is hinnék, mennyi mákfejet dolgozunk itt fel — mutatja az igazgató a számukra olyan értékes nyersanyaghalmazt, melyből a morfium készül. A mezőgazdasági gépeket gyártó üzemmel közösen egy mákszedő kombájnt fejlesztünk ki, hogy a termelők minél kevesebb gonddal adhassák át nekünk a mákfejeket, melyekből jövőre még többet vásárolunk fel. Több mint ezer fehérköpenyes szakember és munkás — legtöbbje nő — készíti a csaknem száznyolcvan féle gyógyszert. Ezek nemcsak a hazai, de huszonhét más ország betegeinek is gyógyulást hoznak. — A csomagolástechnika terén van még ugyan sok szépíteni és modernizálni való, de gyógyszereink javarészéről külföldön is elismeréssel nyilatkoznak — mutatja az igazgató a megrendeléseket. Újdonságunk, egy holland gép már puha zselatínburokba formálja a tablettákat — ezek már szemre is tetszetősek lesznek. A mezőgazdaság számára az R. 391-est is gyártjuk, mely az állatok bőrmegbetegedését gyógyítja. X Két műszakban folyik a munka a kis szlovákiai város fontos gyógyszerüzemében. A szocialista munkabrigédok nemcsak a terv teljesítésére ügyelnek, de Piknová Margita népes brigádja például a higiéniára és az anyagmegtakarításra is nagy gondot fordít. Amint mondják: — A gyár megváltoztatta életünket és városunkat, mi sem maradhattunk a régiek. KRPELÁNNÉ — ÚJVÁRI MAGDA — Most fizessem ki a kéményért járó összeget vagy azután egyszerre?... — kérdezte az új ház tulajdonosnője. — Tetszik tudni, az embernek soha sincsen elég pénze — felelte Fuserák bizonytalanul. — Csakhogy én nem igen értek a dologhoz, de bizonyára nem kér többet, mint amennyi jár. A férjem még csak késő este ér haza a munkából — jegyezte meg az asszony őszintén. — Azt hiszem, háromszáz korona nem lesz sok, mások még többet kérnek egy kéményért, de hát én még mást is fogok csinálni maguknál. Egyébként mindkét munka nagy szakértelmet igényel — húzta ki magát a nagy ,,szakember". — Látja az útiköltséget nem is számítottam fel — nagylelküsködött Inhalus. Majd amikor megkapta a pénzt, nyomban az állomásra sietett, holott még bőven volt ideje. Alig hogy eltávozott, egy idős vasutas állított be sietve a fiatalasszonyhoz. Már elment az a gazember? — kérdezte. — Az állomásra ment. Miért? — lepődött meg az asszony. A vasutas nem is válaszolt, az állomás felé iramodott. A fiatal asszony értelmetlenül nézett utána. Sejtette, hogy az alkalmi szakember körül valami baj van, mert nem rég a vasutasnál is szerelt valamit, épp ő ajánlotta nekik is... Gondolatait azonban hirtelen támadt robaj zavarta meg. Ijedten nézett a háztetőre, mely fölött már nem magaslott a kémény. Ebberl a pillanatban megértette a vasutast. A kidobott pénzre gondolt... Fuseráknak szerencséje volt, felugrott a motoros vonatra és egy-kettőre nyoma veszett. A két kárvallott már csak egymásnak panaszkodhatott. — Képzelje el, az a semmirekellő végezte nálunk a vízvezetékszerelési munkálatokat, amiért szép összeget vett fel és most, amikor a vízvezetéket rákapcsoltuk az új kútra, kisült, hogy csaknem mindenütt rossz a tömítés s egy darabon nincs a falban cső. Én szamár még örültem, hogy megtakarítottunk valamit a kőműveseken, — dühöngött a vasutas. Az asszonynak sírásra görbült a szája: — Miért is fizettem ki? — bosszankodott. Fuseráknak nem volt kedve hazasietni. Az első ijedtség után, ahogy távolodott a tett színhelyétől — úgy tért vissza a magabiztossága és a jó kedve. Egészen megnyugodott. Mit tehet ő arról, hogy az emberek bizonyos munkával megbízzák őt anélkül, hogy tudnák, hol dolgozik, mihez ért. Az asszonynak is igazat mondott, hogy a k.őművességhez épp annyit ért, mint a vízvezetékszereléshez — tehát úgyszólván semmit... Nem lesznek olyan bolondok, hogy amiatt a bíróság elé viszik, az ügyet, mert csak kellemetlenségük lenne belőle, meg azután az emberek jót nevetnének rajtuk ■ igyekezett túltenni magát a dolgon. Csak harmadnap tért haza.Felesége nem aggódott miatta, mert tudta, hogy férjének ,,mellékfoglalkozása“ is van. Ellenkezőleg. Örült, hogy ő is meglepheti élelmes férjét valamivel. Távolléte alatt egy ismeretlen emberrel kipingáltatta a lakást. Az önkiszolgáló boltban ajánlotta neki egy asszony ezt a piktort. Fuserák kissé aggódva kérdezte,hogy a távolléte alatt kereste-e valaki s amikor megnyugtató választ kapott, körülnézett a lakásban. Hát ezt ki festette ki? — kérdezte vészjóslóan. — Nem ismered) a festőt, de egy asszony ajánlotta, az egész lakásért csak 850 koronát kért —• magyarázta nagy megelégedéssel a felesége. Fuserákot azonban a guta kerülgette. — Megbolondultál, annyi pénzt kidobni! — Hüvelykujját végighúzta a falon. Hosszú, fakó csík maradt utána. Azután már dühösen, tenyerét is végighúzta. A festés úgy jött le a falról, mintha ott sem lett volna. Inhalus addig ordított a szerencsétlen asszonyra, míg belefáradt. Sokáig tartott míg rájött, hogy őt talán még nálánál is szürkébb ember csapta be. MIKLYA JÁNOS
