Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-11-02 / 22. szám
ш а 7 A hóború idején hányszor hallottuk az ismeretlen, rögös utakon: — Menjetek jobbra, az útelágazásig. Ott áll Ljusza. Tőle balra találjátok meg Petrov ezredét... Ljuszáig és jobbra, majd a másik Ljuszáig és tőle baira, Hány ilyen kedves, aranyos Ljusza volt a háborúban, aki nélkül eltévedtünk volna az utakat keresve, értékes, sokszor sorsdöntő perceket fecséreltünk volna el. Miért hívnak minden forgalmistát Ljuszának? Ki tudja? A mi frontszakaszunkon így szoktuk meg: ha forgalmista, akkor okvetlenül Ljusza c neve. Napsütésben, esőben, falvakban és városokban irányították a teherautók és harckocsik áradatát ezek a bátor lányok, mosolyukkal erőt öntöttek az elfáradt katonákba, utánunk kiáltottak egy-egy vidám szót, és álltak az őrhelyükön éjjel-nappal... Nehéz és veszélyes feladatot teljesítettek. A Ljuszák irányítottak bennünket a cél felé, velünk együtt állták a sarat éjjel-nappal a nehéz harcok, veszélyes légitámadások óráiban. Nem egy áldozta életét közülük úgy, hogy keze még szorította a vörös irányító zácslócskát. — A mi Ljuszáink nélkül órákig tévelyegnénk — mondotta egyszer nekem egy őszhajú őrnagy. — Az ördög tudja, merre van itt Kústrin-Kietz meg Hoppegarten... Ekkor fényképeztem le az én Ljuszámat Berlinben, a Frankfurter Allén. 1945. május 10-e. Ljusza majd kicsattant az örömtől, amint Őrhelyén állt. Már volt ideje arra, hogy kicserélje a fronton viselt napszítta tábori sapkát kék svájcisapkára, sőt már egy pár új fehér kesztyűt is kerített. Ljusza mosolygott és boldog volt, mert: „Hitler kaput!“. Tehát béke köszöntött az egész Földre, Ez az ő legutolsó hadi őrhelye, az utolsó katonakötelessége. A háború még füstölgő romjain a békés életet köszöntötte. Nem kérdeztem meg akkor, mi az igazi neve, sem azt, hogy rjazanyi vagy szmolenszki születésű, esetleg Szibériából vagy Ukrajnából jött-e.- Mi újság? Berlinben minden rendben! Ennyi volt az egész beszélgetésünk. Miért jutott most eszembe? A hitleri pestis fölöttaratottgyőzelem huszadik éve kezdődik. Hamarosan egyik ország a másik után ünnepli meg a történelmi dátumot, felszabadulásának huszadik évfordulóját. Azt gondoltam, hogy Ljusza fényképe mindennél jobban eszünkbe juttatja az örömteli eseményt. Mindnyájan ilyen boldogan mosolyogtunk a győzelem felejthetetlen napjaiban. JEVGENYIj TYIHANOV Kedves olvasóink! Szeretnénk lapunk példányonkénti vásárlói részére lehetővé tenni, hogy 196S-ben a Dolgozó Nő minden számát rendszeresen lakásukra kézbesítsék. Most lehetőség nyílt arra, hogy a lapot előfizetésben biztosíthassuk olvasóink részére, sőt új megrendelőkkel is bővithessük olvasótáborunkat. Ezért kérjük, hogy az alábbi megrendelő lapot kitöltve küldjék szerkesztőségünkbe. Külföldi megrendeléseket is továbbítunk. Azok az olvasóink, akik új előfizetőket szereznek, írják a nevüket a szelvényre és,december 15-ig küldjék be szerkesztőségünkbe. A legtöbb előfizetőt szerzőket a következő jutalomban részesítjük: 130 előfizetőért női ékszer-karóra 110 előfizetőért sportkaróra 90 előfizetőért lemezalbumok 70 előfizetőért értékes festmény reprodukciók 50 előfizetőért hanglemezek 30 előfizetőért modern iparművészeti tárgyak 10 előfizetőért könyv 196... év.......................................... hó 1-től megrendelem a Dolgozó Nő c. képes kétheti lapot. Az esedékes előfizetési dijat ('/л évre 4,60, félévre 9,10, egész évre 18,20 Kis) a nyugtával jelentkező postásnál fizetem. Név szám. 196. kér. emelet utca ajtó. Az előfizetőt szerezte : hó. n. Az előfizető aláírása > D
