Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-02-07 / 3. szám

A*MtU UvzUmU... Napjainkban minden embert foglalkoztat nemzetgazdaságunk helyzete. Persze nem azért, mintha lakosságunk valamiben is szük­séget szenvedne, hanem azért, mert ma sokkal jobban, mint bármikor a történelem folyamán, sajátjának érzi országának, népének, vezetőinek gondját s valóban részt akar venni az ország jövőjének építésében. Hazánk polgárainak ez az élénk érdeklődése nem ösztönös, hiszen a CSKP XII. kongresszusának előkészületei is ezt szorgalmazták és nem eredménytelenül. A levelek és javaslatok ezrei érkeztek a kong­resszusra, melyek a nehézségek feltárásával, új szervezési és termelési javaslatokkal foglalkoztak. A nép és a párt közös munkája azóta is sok nehézséget távolított el és a javaslatok alapján lépésről lépésre sikerül továbbra is eltávolítani, akár a szervezésről, akár a termelésről van szó. Mezőgazdasági dolgozóink bizonyára nagy megelégedéssel veszik majd tudomásul, hogy teljes megértéssel akarják problémáikat megol­dani, többek között a szakkáderek, a mezőgazdasági utánpótlás — a fiatalok bekapcsolásának kérdését. Hiszen mezőgazdaságunk az ország termelésének egyik legfontosabb-ágazata. Szintén kellemesen érinti falusi dolgozóinkat a tej felvásárlási árának megjavítása, vala­mint mezőgazdasági dolgozóink szociális biztosításának rendezése és minden dolgozó nő anyasági szabadságának meghosszabbítása. Sokszor bosszankodtunk húsvásárlás közben, hogy nem kaptuk azt a részt, amit kerestünk. Természetesen ez aztán a főzés minőségét is megváltoztatta. S a háziasszonyok nem egyszer panaszkodtak, hogy a lapunkban közölt receptekhez nem tudták beszerezni a megfelelő húst (pl. vesepecsenye, sertésdió stb.). Ezután jó lenne különválasz­tani az egyes részeket, és az árakat megkülönböztetni. Az értékesebb részek drágábbak lennének és a többi rész ehhez viszonyítva olcsóbb. Tehát mindenki aszerint vásárol majd, mit akar főzni. Ilyen és még sok hasonló rendelkezéssel kell felsőbb szerveinknek sok kérdést megoldaniuk A RENDELETEK NE MARADJANAK CSAK RENDELETEK, azt magának a népnek saját ügyévé kell tennie és arra törekedni, hogy tökéletesen teljesítve is legyen. Ezt a célt szolgálják a nem régen választott népi ellenőrző szervek, amelyek már eddig is sok jó szol­gálatot teljesítettek, felfedve apróságoknak látszó hiányosságokat, melyeket főleg az emberek hanyagsága, nemtörődömsége okozott- Nemrégiben a lévai járásban a népi ellenőrző bizottságok váratlan ellenőrzést tartottak az alapfokú iskolák napközijében és étkezdéjében és valóban kellemetlenül lepődtek meg. A tlmaőei üzem Fuéik lakó­telepén az ellenőrzést Sadovenková elvtársnő vezette. A szülők egyre több panasszal fordultak az ellenőrző bizottsághoz, hogy az ételek minősége nagyon rossz. Mindjárt az ellenőrzés kezdetén észrevették, hogy az étrend egyáltalán nem volt kidolgozva, pedig a rendelet szerint egy hétre előre ki kell dogozni az étrendet és az orvossal aláíratni. FOKHAGYMA LEVES — FOKHAGYMA NÉLKÜL Megkóstolták a levest és senki sem tudott rájönni vajon milyen levest eszik? Megkérdezték a szakácsnőtől, aki azt felelte, hogy fok­hagyma levest, de a vezetőnő nem adott neki fokhagymát, mert nem ■ehet kapni. Aznap még vagdalthús is volt ebédre. Az ellenőrzést háziasszonyok végezték, de sehogyan sem tudtak rájönni a hús ízére. Szétvagdosták, szagolták, de kenyéren kivül nem találtak abban húst. Végre kiderült, hogy az előző napról megmaradt főtt húst őrölték bele, azonban arról egyáltalán nem tudott számot adni a vezetőnő, hogy hány tojást tettek a fasírozottba. Az ellenőrző bizottság annyit elért, - hogy a hanyag, rosszul gazdálkodó és lelkiismeretlen vezetőt leváltották. Azonban anyagi felelősségre már nem vonhatta. Az iskolai étkezdék vezetőinek és dolgozóinak a nemzeti bizottságokkal szerződést kell kötniök, miáltal teljes anyagi felelősséget vállalnak mun­kájukért. Ezt a szerződést nem íratták alá a tlmoéei új lakótelep iskolai étkezdéjének dolgozóival. TÖLTŐTOLL VAGY EVŐESZKÖZ Nagy örömmel mutogatták gyermekeink az iskolában kapott töl­tőtollakat. A szomszédomnak két jólnevelt gyermeke van, nagyon megkímélik írószereiket, s így ez év szeptemberében már a papa és a mama kapta ajándékba a két új tollat, a két lurkótól. Egy kissé a szülők és mi is furán éreztük magunkat, mert láttuk, az államnak ez a bőkezűsége nem szolgál a nevelés eszközéül. A lévai ellenőrző bizottság vezetőivel beszélgetve, még jobban meggyökeresedett benne ez a nézet. Melyik családban hogyan, de többnyire legalább ötéves kortól a kés és villa használatára tanítjuk a kicsinyeket. De az iskolai étkezdékben kanálon kívül nem látni sem kést, sem villát. A gyerekek mélytányérból eszik a levest, ugyanabba a tányérba kapják a fő ételt, kivételt képez az édes tészta. De a kanál akkor is csak marad. Tehát ahelyett, hogy a gyerekek megtanulnák az iskolai étkezdében a kulturált étkezést’ még azt is elfelejtik, amit kiskorukban megtanultak. Most pedig nyilván megkérdezik, milyen összefüggés van az evő­eszköz és a töltőtoll között? Hát csak annyi, hogy mind a kettő közös pénzügyi alapból van és az iskolai ügyosztály és az iskola veze­tőségén múlik, mire mennyit fordítanak, s valahogyan nemcsak a lé­vai járásban, de nagyon sok helyen a töltőtollnak adtak előnyt. Ezért helyes lenne olyan rendelkezés, miszerint a füzeteket és az írószereket maguk a szülők vegyék meg a gyermekeknek, a szükséglet szerint, szem előtt tartva a takarékosságot. Mindezekről beszélnek az emberek és nemcsak beszélnek, hanem tesznek is azért, hogy a felelőtlen dolgozókat felelős, a dolgokhoz értő emberekkel váltsák fel. Hogy széles körű ellenőrzéssel mindenütt rámutassunk azokra a látszólag apró hibákra is, melyek haladásunk kerékkötői s így a szocialista társadalom törvényeinek betartására neveljük az embereket. L. LUickf" SZARKÁNÉ lévay e.

Next

/
Thumbnails
Contents