Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-10-19 / 21. szám

Már nem egészen egy év választ el attól a naptól, hogy a mezőgaz­dasági műszaki középiskolából az ,,Életbe" kerüljek. Gyakran fog­lalkoztat az a probléma, hogy vajon milyen munkakört bíznak rám és hogyan állom majd meg a helyemet. Egy azonban biztos: nem érnek majd váratlanul a nehézségek, hiszen részben meg lehet ér­teni a fiatalokban kétkedő idősebbeket. Mert volt már sok olyan eset, amikor a fiatalok nem váltották be a hozzájuk fűzött reménye­ket. Nem volt elég kitartás bennük, hogy érvényesítsék az iskolában tanultakat, vagy fegyelmezetlenséggel és könnyelműséggel vála­szoltak az idősebbek intelmeire, figyelmeztetésére. Minket az iskolában nem a régi ispánok példájára nevelnek, nem parancsolgatni akarunk, hanem dolgozni. Öntudatos fegyelemmel, kitartással. Azt szeretnénk, ha az idősebb, tapasztalt földművesek ebben segítségünkre lennének. így hamarább tennénk szert gyakor. lati tudásra és együtt könnyebben megoldanánk a reánk váró felada­tokat. Ha kikerülünk az iskolából, azt szeretnénk, ha a szövetkezetek állandó munkát biztosítanának nekünk. Ezenkívül az idősebbeknek meg kell érteniük, hogy szórakozni is akarunk és kulturáltan élni. Aztakarom, hogy ha bármilyen munkakört kapok is, azt ne csupán .beosztásnak", hanem hivatásomnak is érezhessem. TÓBIÁS LAJOS, a Nagykaposi Mezőgazdasági Műszaki Középiskola tanulója Megvalósítható javaslat Megkérdeztük Erdélyi Zsuzsa elvtársnőt, a dunaszerdahelyi JNB dolgozóját, a nőbizottság akcióinak régi és tevékeny szervezőjét, a járási női albizottság titkárát, mi a véleménye M. Schrámková javas­latáról; hogy a nőbizottságok vállaljanak védnökséget a mezőgaz­dasági termelésben elhelyezkedő és dolgozó, szakiskolát végzett lányok felett. — Lehetségesnek találja-e ennek, a javaslatnak, a megvalósítását? — Az alistálinőbizottság ezt már idén a gyakorlatban bebizonyítja, hogy hasznos és időszerű, megvalósítható a javaslat. A szövetkezetbe érkezett, új szakkdder, segédzootechnikusnővel rendszeresen tö­rődünk. Gondoskodunk róla, hogy jó ellátásban részesüljön, és azért mert fiatal és nő, ne mellőzzék. Igaz, a szövetkezet vezetősége is bizalommal és megértéssel fogadta, de mindannyiunk, igyekezetére szükség volt, hogy otthon érezze magát a faluban. A róla kialakult jó közvélemény pedig nemcsak szorgalmának, hanem a nőbizottság meggyőző munkájának is köszönhető. Ő is bizalommal fordul hoz­zánk, ha valamilyen problémája van. És még nem volt olyan gondja­­baja, amiben ne segítettünk volna. Azt hiszem, évek múlva sem kell úgy emlegetnünk zootechnik.us­­nőnket, hogy ,,sajnos, nem felelt meg". Úgy törődünk vele, hogy biz­tosan ,,gyökeret ereszt nálunk", itt marad Alistálban. Jó lenne, ha a nőbizottság minden faluban gondoskodna az iskolá­ból kikerült, mezőgazdaságban elhelyezkedő fiatalokról, és már a gyakorlatok alatt is törődne velük. Figyelemmel kisérné á beosztá­sukat, munkájukat, ellátásukat és segítene nekik a kezdeti nehézsé­gek leküzdésében. Ha pedig egy-egy női szakkáder érkezik a szövet­kezetbe, akkor legyen minden nőbizcttsági tag gondja, hogy az új szakember megszokja, megszeresse a környezetét, a munkáját és ne engedje, hogy felelőtlen, vagy irigy emberek rossz közvélemény kialakításával tegyék lehetetlenné a fiatalok érvényesülését. Követendő példa az alistáliaké, és azt hiszem, ennél szebb feladatot nem is vállalhat egyetlen nőbizottság sem. Biztos vagyok benne, hogy a dunaszerdahelyi járás nőbizottságai elsőként vállalják majd ezt az anyai szeretetet, asszonyi kedvességet és jóságot igénylő gondoskodást. Hiszen nálunk, eddig még minden hasznos és fontos kezdeményezés visszhangra talált. Mindig az elsők, között telje­sítettük a felvásárlási feladatokat, sokszor kaptunk, jutalmat és elismerést a Földművesasszonyok Téli Iskolája eredményeiért, és megszerveztük a Dolgozó Nő Tribünjének gyűléseit is. Most, amikor arról van szó, hogy a szakképzett fiatalok a mező­gazdaság fejlesztői legyenek — szívesen segítünk mindannyian. Hiszen csupán akkor jutunk előbbre, ha a tudásukat és lelkesedé­süket — bizalmunk alkotó munkára változtatja. Szerkesztőségünk, ezúttal felhívást intéz a nőbizottságokhoz, hogy kövessék az alistálipéldát, vállaljanak védnökséget a mezőgazdaság­ban elhelyezkedő, szakiskolákból kikerült fiatalok., főleg a lányok felett. Vállalásukról legkésőbb két héten belül értesítsék a szerkesz­tőséget, hogy ankétünk értékelésénél figyelembe vehessük, és jutal­mazhassuk a nőbizottságokat is. Andrejkovics elvtársnö hívására eljött a nő­bizottság minden tagja, megjelentek lapunk olvasói, a sárosfai lányok és asszonyok. Családi korben Ünnepelni csak hozzátartozók, családtagok között tud igazán az ember. Számunkra is akkor igazi ünnep a sajtónap, ha az olvasók között emlékezhetünk meg róla. Ezért látogattunk el szeptember 24-én Sárosfára, hogy az asszonyok, nőbizottsági tagok, olvasóink népes családjában elbeszélgessünk örömben-gondban múló napjainkról, terveinkről. A vendégjoggal élve, először mi számoltunk be lapunk munkájáról, perspektívájáról. Aztán megszólaltak a „háziak” is, sorban, mindannyian. Elmondták, hogy a sajtó segítőjük, támaszuk, tanácsadójuk. Ezért azt akarják, hogy életük minden kérdésére, minden problémájukra választ találjanak benne. Természetesen, amint az már az asszonyok, édesanyák között lenni szokott, legtöbb szó a fiatalokról esett, akiknek a nevelése sok gondot okoz, szülőknek, tanítóknak egyaránt. A különféle nézetek, vélemények mellett abban mindannyian egyetértettünk, hogy csupán közösen: a szülők, tanítók, a tömegszervezetek, az ifjúsági szövetség és a sajtó nevelhet egészséges ifjúságot. Üj erőt merítve munkánkhoz, távoztunk a háromórás beszélgetésről. Olvasóink szeretete és bizalma, kívánságai, lapunk színvonalának állan­dó emelésére köteleznek bennünket. Ha huszonöt évvel fiatalabb lennék, iskolába jelentkeznék. Tanulnék, hogy tanító lehessek. Mert a jó pedagógus, aki szívvel-lélekke! hi­vatásának él, sokat tehet a fiatalok neveléséért — mondotta Czére István bácsi. Míg az asszonyok divatról, főzésről, gyermek­­nevelésről vitatkoztak, addig a férjek sem töltötték haszontalanul az időt. Szórakozás közben ők biztosan azt beszélték meg, hogy egy modern férjnek hogyan kell segítenie a házi munkában Fr. Spacil felv.

Next

/
Thumbnails
Contents