Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-10-05 / 20. szám
MADÄCH IMRE т/Шъо Száz éve, október 4-én halt meg Madách Imre, Az ember tragédiája örök értékű drámai költemény szerzője. Az évfordulót a Békevilágtanács is megünnepli, s világszerte megemlékeznek a centenáriumról. Nálunk és Magyarországon nagyszabású ünnepségeket rendeznek. Alsósztregován, a költő szülőhelyén már hónapokkal ezelőtt elkezdték a munkát, hogy a Madách-kastélyt rendbehozzák és múzeumnak rendezzék be. A losonci irodalmi kör és a CSEMADOK losonci járási vezetősége ugyanis évekig azon fáradozott, hogy Alsósztregován emlékmúzeumot létesítsenek. Az elképzelés országos üggyé vált. Az illetékesek sokkal többet tettek a Madáchkastély és múzeum érdekében, mint amire a szerzők gondolni mertek. Az összefogás, az erkölcsi és anyagi támogatás nagyméretű és (Példamutató. Ámi most Alsósztregován történt, az a hagyománytiszteletnek, a népeink közti barátságnak és a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok ápolásának beszédes bizonyítéka. A múzeum berendezése érdekében már tavaly megkezdődtek az intézkedések. A losonci és füleki múzeumok költségvetéséből, mintegy tizenötezer korona értékben, korabeli bútorokat, Madách-emléktárgyakat és más kellékeket vásároltak. Még hatvanezer koronára volt szükség, hogy rendbehozzák a termeket és újabb berendezési tárgyakat vásároljanak. A losonci járás iskola és kulturális ügyi szakosztálya a Szlovák Nemzeti Tanácshoz fordult a hiányzó összegért, amely a legmesszebbmenően támogatta az ügyet. Javaslatára a Közép-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság a kért hatvanezer korona helyett háromszázezer koronát adott a Madách-kastély A kastély homlokzata rendbehozására és a múzeum berendezésére. A tekintélyes összegnek megfelelő tervet dolgoztak ki. Az eredeti elképzeléstől eltérően nem. három, hanem öt helyiséget rendeztek be múzeummá. Három szobában Madách Imre alkotásait és az ezzel összefüggő irodalmi anyagot, két szobában pedig a családi emléktárgyakat helyezték el. Ezenkívül rendbehozták az épületet, a síremléket, és körülkerítették a hatalmas parkot. A Madách-kúria új tetőt kapott, külsejét, belsejét átfestették, padlózatát kicserélték, ajtóit,ablakait korabelivé varázsolták. A síremlék környékét a besztercebányai kertészeti főiskola tervei szerint rendezték. Az építkezéssel egyidőben restaurálták az emlékszobákba kerülő bútorokat, osztályozták az emléktárgyakat, témakörök és időrend szerint csoportosították a kéziratokat,a fényképeket és Madách műveinek magyar és idegen nyelvű kiadványait. Alsósztregován lázas előkészület előzte meg az évforduló megünneplését. Losoncon tizenöt tagú előkészítőbizottság dolgozott a Madách-centenárium megünneplésén. Szervezőmunkájának köszönhető, hogy az építők aránylag rövid idő alatt végezték el a nagy munkát Madách Imre halálának száz évei évfordulóján megnyílt a Madách múzeum. Acentenárium alkalmává rendezett nagyszabású emlékünnepély bizonyítja, hogy a haladó hagyományokat közösen őrizzük és ápoljuk. BALÁZS BÉLA A Madách-siremlék GAZDAG ERZSI o4ЫготЬаи, Almomban hol jártam? Erdőben. S mit láttam? Két nyulat, két szarkát, kop-kop-kop, víg harkályt. A nyulak füleltek, két lábra leültek. A szarkák csörögtek, csörögve pöröltek. A harkály, kop-kop-kop, koppantott egy nagyot. Elillant az álmom, még most is sajnálom. V. folytatás Mit mondana a didergő király? Nekeresd ország Nevesincs királya farkasbőr bundában, hermelin palástban is didergett, a szegény ember kisleánya pedig a vékony ruhában, mezítláb sem fázott. Nemcsak a mesében van ez Így; ami hideg az egyik embernek, nem biztos, hogy hideg a másiknak is. Az északi sarkvidéken örökös a hó meg a jég, és dermesztő hideg szelek fújnak. Ott élnek az eszkimók. Az eszkimók jégből építik kunyhóikat, mégsem fáznak. Afrika belsejében rettenetes a hőség, forró szelek tikkasztják az erdőket. Négerek élnek azon a vidéken. A négerek nem hordanak ruhát, szinte mezítelenül járnak, mégis melegük van. Mi lenne, ha az eszkimók is meg a négerek is eljönnének hozzánk látogatóba? Az eszkimók levetnék a ruháikat, azt mondanák, hogy meleg van; a négerek meg jó melegen felöltöznének, és borzongva panaszolnák, hegy ők bizony nagyon fáznak. Télen melegen öltözünk. Megfagynak a vizek, csillog a jég, fehérük a hó: korcsolyázni, szánkózni vagy hólabdázni járunk. Nyáron, kánikula idején, mikor perzsel a hőség, keressük a hűvös árnyékot a lombok alatt. Uszodába, strandra vágyunk ilyenkor: bőrünket kellemesen hűti a víz, néha még didergünk is benne, mintha hideg lenne. Mikor van hát hideg és mikor meleg? Az ablakunkban ott a hőmérő; vékony üvegcsövében higanyszál fénylik, kék vonalkák vannak mellette. A hőmérő megmondja, hány fokos a hideg vagy a meleg. Télen sokszor az alá a vonalka alá húzódik a higanyszál vége, amely mellett 0 áll. Olyankor mindig fagy odakint, és az eső helyett hó esik. Ha nyáron is figyeljük, töb bnyíre a 20-as szám fölött látjuk a higanyszálat. A tudósok nagyobb meleget és hideget tudnak előállítani készülékeikben, mint Afrika fullasztó hősége, vagy a sarkvidékek dermesztő hidege. A Nap belsejében rettenetes forróság van, de a tudósok még annál is nagyobb meleget teremthetnek hatalmas gépeikben; azokban még a vas is párává lesz. A tudósok kezében a levegő olyanná válik, mint a víz, önthető egyik pohárból a másikba. Ez a folyékony levegő a jégnél sokkalta hidegebb. A tudósok csinálhatnának olyan hideget, hogy száz bundát is magára szedhetne Nevesincs király, és mégis fázna, és olyan meleget, hogy hermelin palástja még kilométerekről is megpörkölődne tőle. NADÁNYI ZOLTÁN A HARKÁLY A harkály a beteg fák doktora. Kopogtat a fák mellén, meg a hátán és hallgatózik, töpreng. Furcsa látvány. Szerszáma is van hozzá, jókora. Most a nagy fűzfa hívta orvosául, mert észrevette, hogy a lombja sárgul. Megkopogtatja őt a csudadoktor, hallgatja és sóhajtoztatja sokszor. A baj okával máh's ismerős, de hát nem tud segíteni. Itt az ősz. 15
