Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-01-24 / 2. szám

♦ ♦ ♦ / ♦V ♦ ■ / л- , ♦ # А ♦ ♦ А ♦ ♦ # ♦ / ✓ < ' / ♦ Г > * 'У' / '// > ♦ а. j^r ► ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ' ♦ ♦ ♦ и/ Г ♦ ♦ — Két adag nyers hús, öt napraforgómag, egy vegyes gyümölcs. Ez itt a beteg kakaója, szőlöcukorral édesítve — folyik az ételosztás a konyhában és az ételhordók menete elindul a behavazott utakon. A majmok téli tanyája, a kis házikó felől kihalló ricsaj jelzi, Anka már megérkezett az ebéddel. A pávián családfő erélyes pofonokkal irányítja a majomhadat és palástszerű szőrzéte ellenére sem igyekszik palástolni, hogy közben magának kaparintja meg a legjobb falatokat. A háromtagú párduccsalád puha léptekkel közeledik a drótkerítés­hez, a legifjabb családtag az erdőt jelképező faágról lesi, mit kapnak ma ebédre. Ők a tél folyamán is a szabadból figyelik a látogatókat és a bojnicei kastélyt, amely gyönyörű kulisszaként emelkedik a festői állatkert mögött. A bojnicei fürdő, a környék gazdag történelme mellé mintegy kiegészítésül épült ki a gyermekeket és felnőtteket egyaránt vonzó állatkert, amely a prágai után a második legnagyobb látogatott­ságot éri el hazánkban, ötszázhuszonhárom tagú állatállománya téli látogatókat is csábít. A havas fenyők között meghúzódó állatkert, melynek bejáratát Mátyás király hatalmas hársa őrzi, csak látszat­ra alussza téli álmát. A madarak és a meleg égövi állatok fűtött „lakásból” nézik a hideget lehelő látogatókat és élecük rendjében semmi változás sem áll be. Akik­nek több a gondjuk, azok az állatkert dolgozói, hisz nagy felelősség megvédeni a tél hidegétől az értékes, érzékeny állatokat. A tapasztalt állatgondozók mellett egyre több fiatal arc tűnik fel, akik a prágai vagy prievidzai tanonc-szakiskola végzett növendékeiként kerülnek ide, mint szakképzett állatkerti dolgozók. — Maci, Macókám! — csalogatja Anka a szabadba a héttagú medve­­csalódot, melyek a látogatók örömére kényelmesen kibújnak a modern odúból bizonyítékul, hogy az állatkerti medvecsalád nem alussza át a telet. Ugyan ki gondolná, hogy ezek a barátságos kinézésű, játékos kedvű mackók kifürkészhetetlen természetűek és veszélyesebbek, mint az állatkert oroszlánja vagy tigrise. Csak szegény Faruk csimpánz ül szomorúan a villanykályha mellett, néha kinyúl a kakaósüvegért. Nem jól viseli a telet, pedig sok helyen végigélte már. Eleinte a cirkusszal járta a világot, később néhány magáncég tulajdonában vándorolt, majd néhány állatkertben ismerke­dett az emberekkel. Amióta itt van, nyugodt az élete. Megszokta már, hogy szeretetteljes hangon beszélnek vele, hogy kedvesen nógatják, vegye már be az orvosságot. Mert ugyan ki fog majd mókázni a gyerme­keknek, akiknek legnagyobb öröme, ha eljöhetnek a bojnicei állatkert­be ? Mielőtt visszahúzódik a szőnyegre, vágyódva tekint ki a nagy ablak­üvegen: nem látja még sehol a tavasz első jeleit? Mert hiába, az állat­kert lakói is szívesebben néznek a tavasz elébe. Szebb az, mint a hosszú téli álom. K.M. I. Az aranybóbitás daru fé­lénken húzódik meg a sa­rokban 2. Ha nincs hal, a hús isié — gondolja a pelikán és Jana Meluiová kannájából fala­tozik 3. Szegény Faruk csimpánz, beteg. Dr. Vlachmann tü­relmesen, kanalanként ad­ja neki az orvosságot 4. Anka Prlehodová « prá­gai ZOO-ba gyakorlato­zott két évig. Legszíve­sebben a tenyeréből eszik a pávián-család ói S, Helanka Rajiká a párd. részkedik. Szívesen fogadji zrvast is beme­­- utóval ekó­már

Next

/
Thumbnails
Contents