Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1964-08-24 / 17. szám

у/ у EirJrCrTr]

г//#

4

Pestújhely egyik kis házának kertje telisteli van virágokkal.Akerítéselőttelsietőjárókelőkgyakran felfigyelnekerre a képre: fiatal nő hajladozik a virágok között. Gyomlál. Lakkozott körme letöredezik, dereka fárad, tenyerét felsebzi a kerti szerszám. De ő csak legyint és dudol. A fűben egy magnó szól. Harsog a jazz, mindent betöltenek a vérpezsdítő dallamok.

A gyomláló alakja, arca, hangja ismerős. Nem csoda, hiszen Toldy Mária, a népszerű, fiatal táncdal énekesnő lakik szüléivé I ebben a kis pestújhelyi házban.

Toldy Marit — mertígy, ilyen közvetlenül hívja őt egész Budapest —, gyermekkorában nem vonzotta a dal. Inkább táncolni szeretett.

— bár jómagam soha nem jártam balett-iskolába, mégis tanítottam a kisebbeket. Berendeztem a házunkban egy ,,balett-termet", s csapatostól jártak hozzám ,.órára“ a kicsik. Az iskolában azt mondták: ,,A kisfiúknak be kellene tanítani egy hópehely-táncot!" Ám legyen! Nekiláttam és a magam fantáziájábólkoréografá ltom egy táncot. Emlékszem, egyszer szalaggal összekötöztem egy kislány lábát, mert mindig azzal mérgesített, hogy tánc közben óriásikat lépett.

Ezek a pestújhelyi gyerekek azóta már régen felnőttek. Mari is abbahagyta a ..tánctanitást". De a hajdani tanítványok kistestvérei manapság is így köszönnek rá az utcán a népszerű művésznőre:

— Szervusz Micike!

Toldy Mari, szülei kívánságára, elvégezte a

pestújhelyi közgazdasági technikumot.

— Dehogyis érdekelt engem a közgazdaság ezer problémája. Tanítónő szerettem volna lenni mindig, s a pedagógus-pálya iránt azóta is változatlan nosztalgiát érzek. Ha majd kiöregszem a mikrofon mellől, a pódiumról,tanítani szeretnék.

Éneket.

— Technikumi évei alatt soha nem énekelt?

— De, akkor már megpróbálkoztam a dallal. Egyszer kedves orosz tanárom felmérgesedett, s azt mondta:,.Mondja,miért jár maga ide? De ha már idejár, inkább tanuljon, mint énekeljen. Úgysem lesz magából sohasem énekesnő!“ Az ötéves érettségi találkozónkon odajött hozzám, s így szólt:,.Egyszer én is tévedhettem... Marika művésznő!“

A nyúlánk, fiatal lány érettségi után dolgozni ment. A 11-es számú Autóközlekedési Vállalatnál dolgozott, ellenőrizte a menet leveleket, számolgatta a gépkocsivezetők kilométereit.Statisztikus volt. Komoly pozícióban. Mégsem találta a helyét.

— Nim tudtam nyugodtam ülni az íróasztal mellett. Minden nap vállalkoztam arra, hogy én hozom fel a kollégáknak a boltból az uzsonnát. Arra voltam a legbüszkébb, hogy sohasem írtam fel a rendeléseket és húsz-harminc tételből nem tévesztettem el egyetlen zsemlyét, zöldpaprikát,

yoghurtot sem... Egyszer az unokanővéremmel és a bátyámmal hármasban elkezdtünk énekelni. Csak a magunk passziójára. ,,Produkciónkat“ véletlenül meghallotta Tóth Zoltán mérnök, akinek kitűnő, öntevékeny jazz-zenekara van. Meghívott bennünket maguk közé. Hallgattuk a zenekar játékát, élveztük magnóról az igazi, amerikai jazz-muzsikát, s én állandóan, nagy hangon ócsároltam a magyar tánczenét... Nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd ez lesz a kenyerem!

A Magyar Rádió könnyűzenei osztálya egyizben meghallgatásra hívta be a stúdióba Tóth Zoltán zenekarát. Toldy Marit vitték magukkal, — énekesnőnek.

— Emlékszem, így nyugtattak a fiúk: ,.Úgysem figye I ott rád senki, ne izgul j. Nem te vagy a lényeg,

hanem a zenekar. Te csak arra leszel jó, hogy színesítsd a műsorunkat..." Én nem is féltem, hiszen akkor még azt sem tudtom, eszik-e, vagy isszák a stúdiót.

Hát így kezdődött. Toldy Mari hangja, kedves megjelenése annyira megnyerte a tetszést, hogy azonnal behívták az akkor induló tánczenei stúdió tanfolyamaira. Eltelt egy év. Mari szorgalmasan tanult, s közben tovább dolgozott eredeti munkahelyén.

— Nemtudtam még, mit hoz a jövő, megái lom-e majd a helyemet a pódiumon. Ezért nem hagytam ott az állásomat, ahol szerettek, megbecsültek. Amikor azonban látták, hogy hamarosan mégis búcsút mondok nekik, valamivel megleptek: háromhetes jutalomüdülésre küldtek a szovjet tengerpartra.

A siker mellett jól jönne a lottóban is egy kis szerencse.

Aztán megindult az áradat. Fellépés követett fellépést. Rádió,televízió,esztrád-műsorok. Toldy Mari elkezdte énekelni a ,,Béka-szerenád"-ot és egész Magyarország dúdolta: kutykurutty, csicsi-csi-csi, kutykurutty... ,,Szívtolvaj“, ,,Vigyázz, ha jön a szerelem",,.Szeretem a hajnalt", ,,Ugye te is akarod" és még hosszan-hosszan lehetne sorolni azokat a dalokat, amelyek őáltala váltakslágerekké.

Amikor évekkel ezelőtt megnyílt a budapesti fiataloklegkedveltebb szórakozóhelye, a dunaparti gyönyörű Ybl-park, ő az elsők között volt, aki fellépett. Amikor megnyílt az ifjúsági jazzklub, az első tagsági igazolványok egyikén az ő neve szerepelt. Egy év alatt tizenkétszer járt külföldön, legtöbbet a Német Demokratikus Köztársaságban.

— Egyizben Magdeburgban léptem fel, s hazafelé jövet Drezdában át kellett szállnom. Egyedül voltam, egy árva szót sem értettem németül. Gondoltam, majd csak lesz valahogy! Útitársaimmal egy német-magyar társalgási szótár segítségével értettem meg magamat, akik végül annyira szívükre vették árvaságomat, hogy Drezdában, a pályaudvaron, a csatlakozó vonat érkezéséig, beadtak a gyermekmegőrzőbe!

■Sikere van, mindenki szereti. Elégedett?-Igen is, nem is... Valóban, sikerben és szeretetben nincs hiányom. De valami állandóan hajt, serkent, s ezért nem tudok maradéktalanul elégedett lenni. Nálunk manapság mindenki tanul valamit, mindenki magasabb célokért küzd. Az én tervem: jazzénekes szeretnék lenni! A mi szakmánkban, ha lehet ezt így nevezni, a jazz jelenti a legfelsőbbfokot.Engem a jazz megnyugtat, felüdít, de egyben elégedetlenné tesz: Jó elégedetlenség ez. Tanulásra ösztönöz!

FURCSA NÉZET

SOMOS ÁGNES

Ahogy belépek a hatágyas betegszobába, néhány pillanatra félbeszakad a beszélgetés. Míg a holmimat rakosgatom a fiókomba, kérdések tömkelegére kell válaszolnom és mire minden a helyére kerül, már nem vagyok idegen. — Én operálásra jöttem — a többiek kisebb műtétre és a beszélgetés folyamán elém tárulnak az okok, melyik asszony miért nem akar szülni: Hat gyerek, tüdőbeteg férj, betegség, iszákosság és még rengeteg ok.

Egy egészen fiatal nő van itt — Lénának hívják, ö más mint a többiek. Erőlteti a vidámságot és folyton beszél. Hallgatjuk őt,

8

mindenkire másképpen hat, amit mond.

— Nem kell nekem gyerek. Szép akarok maradni, tetszeni

akarok a férfiaknak. Férjem nincs. Minek kösse le magát az ember. Van egy nővérem, a férjének jó állása van. Olyan pazar lakása van mint egy hercegnek, de a férje féltékeny vadállat.

— Több testvére is van ?

— Van két bátyám. Az egyik mérnök, a másik ítélőbíró.

— Maga elvált asszony ?

— Nem. Lány vagyok és ha mindent tudni akar rólam, van egy kisfiam is.

— A szüleinél van a gyerek ?

— Nekem nincsenek szüleim. Még kislány voltam, amikor meghaltak. A testvéreim neveltek fel. Most is náluk lakom felváltva.

— A kisfia most hol van ?

— Nevelő intézetben. Ott nagyon jó helye van. Megvan mindene.

— Már többször is volt itt? És a testvérei mit szólnak mindehhez ?

A nővérke jön Lénához. Tessék itt aláírni és hétszáz koronát fizetni.

— Most nem fizethetek. Nincs nálam pénz...

Az orvos is megjelent: — Mikor a bizottság előtt volt, megmondták magának, hogy hozzon hétszáz koronát.

— Nekem most nincs hétszáz koronám.

A páciensek összesúgtak: — Ha nincs pénze, miért nem kért valamelyik bátyjától?

Másnap a szoba megtelt látogatókkal, csak Lena ,,előkelő" testvérei felejtenek el eljönni. Pedig megtudtam, hogy valóban léteznek. Lena arcán végigfolytak a könnyek. Mozdulatlanul feküdt egy szava sem volt senkihez. Vajon ki felelős a sorsáért?

Danczi Johanna