Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-24 / 2. szám
a — Nagyon ügyelünk a pontos m mérésre — mondja Kasznár Margit A Hudec Zsófia nemcsak a mun. kahelyén. — de mint úttörő- A vezető is igen közkedvelt Egy utolsó mosoly és a vevő elégedetten távozik W Mosoly a pult mögött Üres volt az üzlet, amikor beléptem. Az elárusítónők a hátsó helyiségben foglalatoskodtak. Fehér köpenyes, fiatal nő lépett elő. Rokonszenves arcát még bájosabbd tette a mosolya. — Tessék parancsolni — mondta kedvesen. — A vezető elvtárssal szeretnék beszélni. Középtermetű férfi került elő a hátsó helyiségből. Kezében kimutatásfélét szorongatott. — Igen, három tagú brigádunknak én vagyok a vezetője. A verseny gondolata az elmúlt év tavaszán vetődött fel bennünk. A CSKP járási konferenciájánaktiszteletérevállaltuk, hogy évi tervünket november végéig teljesíteni fogjuk, ezenkívül háromezer koronával többet árusítunk, az árukészletünket pedig 150 ezer koronával csökkentjük. Ezenkívül brigádunk minden tagja vállalta, hogy fejleszti a tudását, mind szakmai, mind politikai téren. Múlt évben megkaptuk a ,,Szocialista Munkabrigád” címet. Ennek az ünnepnapnak messzemenő következményei is lettek. A verseny elmélyítette a kollektíva tagjai között a kölcsönös kapcsolatokat. Közösen látogattuk a kulturális rendezvényeket, a pártiskolát és közösen jártunk szakmai továbbképzésre. A vevőközönséggel is igyekeztünk jó kapcsolatot teremteni. A felmerülő hiányosságokat iparkodunk kölcsönösen kiküszöbölni. Tervteljesítésünk 100 százalékon felüli — mondja Mayer elvtárs. Az őrsújfalusi Jednota Népi Fogyasztási Szövetkezet jó hírneve már a falu és a járás határán is túljutott. Munkájukról, a vásárló közönséggel szemben tanúsított előzékenységükről, léptennyomon hall az ember. Jó munkájukat bizonyítja az igényesen berendezett csemegebolt és a háztartási cikkek áruháza. Ez a kisegyüttesolyan közösségé vált, amely példaképül szolgálhat szocialista kereskedelmünk valamenynyi dolgozója számára. Andriskin József IZSA: Izsón a ruha és cipő osztály vezetője s egyben elárusítója Kudlik Serafína. Öt gyermekes anya, tehát van gondja elég. Ennek ellenére mindig készségesen áll a vevők rendelkezésére. Tizenöt évvel ezelőtt került a faluba, mint szlovák származású asszony, ma jól beszél magyarul. Jó munkájáért sokszor kapott dicsérő oklevelet, pénzjutalmat. Sok ilyen elárusítóra lenne szükségünk, aki úgy gondolkodik mint ő: „Nem a vevő van az eladóért, hanem az eladó a vevőért.” Kurucz Nándorné, Izsa ŐRSÚJFALU: Egy arany- és két ezüstlakodalmat rendezett a polgári ügyek aktívája, a nőbizottsággal, a Vöröskereszttel, az úttörőkkel közösen. A Miskó és Török házaspár meghatottan lépte át a HNB küszöbét, ahol az ünneplő közönség és a virágcsokros úttörők fogadták őket. Ott láthatták asszonylányaikat és házasulandó fiaikat. Hol van vajon az idős Forró házaspár? Mi lesz az aranylakodalommal? Forró néni lábfájás, nehezére esik a járás, messze is laknak, így az aktíva tagjai otthonukban látogatták meg őket, ott zajlott le az ünneplés a családban. Előkerültek a zsebkendők, mert a Forró házaspár sivár fiatalságára gondolt. — Bizony sokat dolgoztunk, nehéz volt a megélhetés. Egyik fiunkat elveszítettük a háborúban. Soha nem fog ez a seb behegedni a szívünkben ■ mondja Forró bácsi — Azr szeretném, ha soha többé nem lenne háború, hogy unokáink és a világon egy gyermek se ismerhesse meg ennek borzalmait — mondja Forró néni. Michelberger Natália DEÁKI: A Csehszlovák Vöröskereszt helyi szervezete a napokban tartotta meg teaesttel egybekötött gyűlését. A járási Vöröskereszt küldöttei ünnepélyes keretek között adták át a helyi szervezetnek a vándorzászlót, meg az oklevelet. A tagok vállalták, hogy még jobban fognak dolgozni, de szükségünk van a fiatalok segítségére. Reméljük, hogy megértenek minket és bekapcsolódnak ebbe a szép és nemes munkába— írja Mészáros Ilona. CSÍZ fürdőbe kaptam beutalást, mint rokkant. Az állomáson a fürdő vezetője és a kulturális felelős autóval várt bennünket. Országunk különböző részeiről érkeztek ide betegek. A szép, tiszta meleg szobák, az alkalmazottak készséges és odaadó munkája hozzájárult ahhoz, hogy jól érezzük itt magunkat. Dr. Juhász igazgató elvtárs nagyon figyelmes a betegekkel szemben. Törődik nyugalmukkal, diétájukkal, hogy minél jobban elősegítse gyógyulásukat. Kiss József szakács és Valach Ilonka diétás nővér jobbnál jobb ételeket készítenek a betegeknek. Az ottani élénk kulturális élet is meglepett bennünket, és szinte gyógyítólag hatott ránk. A nyugalom, a szeretet, amely ott körülvett, mindnyájunknak jólesett. Köszönet érte. Kovács Erzsébet GYERMEKI SZERETET?. 4^ X 1X1 1XJ 1X1 Nagyanya csendes komolysággal ül a széken és maga elé néz. Időnként lapozgat az asztalon heverő bibliában vagy a rózsafüzért morzsolgatja. Majd felsóhajt, mikor a szoba túlsó sarkába esik a tekintete. Nemcsak a 91 esztendő súlya készteti sóhajra, de ott fekszik a fia, aki kék szemét kifejezéstelen merevséggel függeszti egy pontra. Nem tudja pontosan, mi történik körülötte. Elhomályosult értelme nem vesz tudomást a dolgokról. Időnként mintha egy kis világosság gyúlna az agyában, ilyenkor türelmetlenül megszólal: — „Mikor megyünk haza ?“ Máskor régi kötelességek nyugtalanítják. Fölkel. Aratni akar menni, meg szüretelni. De csak áll az ágya mellett, ferde helyzetben, mintha el akarna dűlni, csak áll és vár. — Éjjel sosem alszik — panaszkodik Nagyanyó — ég a villany, én se tudok aludni. Olyan szerencsétlenek vagyunk. Jó volna már meghalni — pityergi el magát. — A menyem is beteg. Éppen az orvostól jön a harmadik öreg. Levegő után kapkod. —■ Megint kínoz az asztma... jaj, a szívem ... — nyögi. Az előbb CÍJVgUU. U. Tíz éve gondozza, tartja tisztán a magatehetetlen embert a felesége. Alig bírom már emelni — zihálja.. — Főzök, mosok, ápolom. Én is beteg vagyok. Azt mondja az orvos, segítségre van szükségem. A Kéméndre jött idegen csak nézi a három szánalomra méltó öreget. A tágas, szép ház hátsó szobájában ilyen magukra hagyatottan kell pergetniük életük fonalát ? Ferencz mamáék fiatal korukban dolgoztak látástól vakulásig — így hallottuk, — hogy két fiuknak mindene meglegyen. Felépítették a szép házat. Mikor már a sok munka, betegség, meg az idő múlása elkoptatta életerejüket, oddaadták a házat idősebb fiuknak. (Fizettek is bele a fiatalok.) „A ház fele részben a szülőké, életük végéig örökös lakásuk van benne. A fiatalok kötelezik magukat, hogy gondoskodnak az öregekről, ellátják, betegségükben áolják őket, gyermeki szeretettel. A fiatalabb testvér is segít ebben.“ így szól a szerződés. A két kezük munkájával épített házban mégse volt maradásuk az öregeknek. A gorombaság, durvaság elűzte őket. A melléképület kőpadlós helyisége, ahol laktak, olyan mint a jégverem. Jólesik onnan kilépni a télbe. Bizony nem alkalmas lakóhely három beteg öregnek. — Hogy nem könnyű velük ? — Elismerjük. — Hogy a mamának is vannak hibái? — Azt is. De semmi nem indokolja a gorombaságot, durva szidalmakat, veréssel fenyegetést. Ezt érdemlik a szülök, ha mindenből kifogytak ? Házukból, kertjükből, munkabírásukból? Miért olyan magukra hagyatottak ? Hová menjenek ? Agghajlékba ? Idegenek segítségére szoruljanak ? Hiszen két gyermekük van! Igaz, fiatalabb fiuk két éve tanul, csak hét végén jár haza. A menyecskének meg a két gyerekkel, a házzal, a baromfival van dolga. Néha segít valamit az öregeknek. De a valódi szeretet mintha itt is hiányoznék... Az idősebb fiuknál nincs gyerek. Ragyog minden a tisztaságtól. Látszólag nem hiányzik semmi. Semmi? Csak amit pénzértékben nem lehet meghatározni: az emberiesség és a szülők iránti szeretet... BERTHÁNÉ S. ILONA
