Dolgozó Nő, 1964 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1964-01-10 / 1. szám
ь г I IfO fr >» V м □ Alig tudta kivárni a híreket. A gyerekek csodálkozva néztek össze, miért ül olyan kitartóan a televízió előtt, és meglepetésük akkor lett teljes, amikor a papír és ceruza is előkerült. Nagymama az izgalomtól piros arccal jegyezte a Sportka nyerőszámait: 5, 6, 20. 23. 42, 44. Aztán bosszúsan dohogta: ,.Megint csak kettő! Itt valami svindli van! Hogy én miért is nem tettem meg a születésnapom számait! Meglett volna még az ötös és hatos is és velük a harmadik díj! Én már egy fillért sem adok erre a szerencsejátékra — jelentette ki határozottan és a család csak most tudta meg, hogy a nagymama micsoda ,,szenvedélynek” hódol már hónapok óta. Azóta is izgatottan várja minden vasárnap a nyerőszámokat, pedig csaknem egy év telt el azóta a vasárnapi fogadalma óta. Sok ilyen fogadkozást hallott már a család, de csütörtök délutánig valahogyan mindig feledésbe mentek és nagymama újbál kitöltötte a titokzatos, zöld kis ívet. Különösen azóta, hogy a szomszédék fia lakodalmuk másnapján 12 300 koronát nyert. Meg aztán már őrá is rámosolygott a szerencse, kisebb nyeremények, ötvenöt, százötven korona formájában. Nem. mintha olyan nagy szüksége volna arra a nyereményre, de hát kinek nem jön jól ilyen váratlan összeg? Úgy sem magára költené, a gyerekeket lepné meg valamivel. Tavaly, amikor Bratislavában volt a húzás, bizony, még a meccsre is kiment. Majd ő utánanéz, nincs-e abban valami furfang? Úgy látszik, nincs — állapította meg. — Nagyon szigorúan megy ez az egész. Negyvenkilenc ellenőrzött számot helyeztek kis tégelyekbe és az egészet a szerencsekerékbe tették. A futballcsapat kapusa, néhány játékosa húzott egy-egy számot, utolsónak az osztrák játékbíró keze nyúlt a számok felé. Einundzwanzig — kiáltott be németül és valaki diadalmasan felkiáltott: második díjam van! Hát igen, forgandó a szerencse kereke és a Sportka is. Sosem tudni, hová kopog be vasárnaponként. Mi is nyomába akartunk szegődni, hogy megtudjuk, nincs-e mégis valami különös erő, amely magához vonzza. — Honnan tudják, hogy nyertünk? — válik bizalmatlanná a háziasszony arca. — Jogunk van titokban tartani és nem nyilatkozni. Joguk van és mi nem is kérdezünk tovább. Pedig érdekes lett volna megtudnunk, hogyan fogadták a jó hírt, mire fordították a nyert 36 300 koronát. — Az első pillanatban forogni kezdett velem a világ — vallja be a másik szerencsés nyertes, aki szívesen beszél erről az örömteli eseményről. — A mikor a rádió bemondta a nyerőszámokat, egyszerűen nem hittük el. Olyan régen játszunk és eddig soha, semmi. — És ha tévedett a bemondó? — kételkedett a férjem és nyomban elfutott a postára. A számok egyeztek. Egy hétig aztán izgalomban éltünk, mennyi lesz a nyereség, mit veszünk majd a váratlanul ölünkbe cseppent pénzen. Tizenhétezer ötszáz koronát kaptunk. A postán vettük át és igazán sajnáltuk azt a póruljárt férfit, aki ugyanezt az összeget elvesztette. Csupán szórakozottsága folytán. A három szelvény egyikén más számot húzott át. Hiába, a játékszabályokat be kell tartani. Mert olyanok is akadnak, akik utólag szeretnék bejegyezni a ,-,kereszteket”, persze, csak a náluk lévő szelvényen. Világos, hogy az első ellenőrzés kideríti a csalást és... Egyszóval, nem érdemes. Az ember nem tehet mást, mint ki kell várnia azt a vasárnapot, amikor éppen azokat a számokat húzzák ki. mondjuk egy ostravai sportrendezvényen, amely a mi szelvényünkön is rajta van és amelyet előző csütörtökön beadtunk. Annak ellenére, hogy a múlt vasárnap már sziklaszilárdan elhatároztuk: soha többé nem sportkázunk! A tanácsadó csinos, vajon szerencsés számokat diktál? a í — Ha most nem nyerek, ez lesz az utolsó. A A hét végén szüntelenül működnek a sorszámbélyegzők, nagy a forgatom a posta Sportkabeadósi ablakainál Ez aztán szerencse! Az első díj harmincezer korona Az első fogadási hét talán meghozza a várt rtyereményt... STWKOVY TYZDEN
