Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-09 / 1. szám

Az ifjú zsonglőr. Forró János a harmadik helyezést érdemelte ki

...és hová térnek aludni a csillagok?... Az első dijat nyert Angelika Palac- Icová JiH Marck prózáját ^mondja el

« '-0 jj Eu a

2 S*

•a> N о

* (/> C C

0143

lü-ss

Szombath Mariann és Ponesz János magyar tánca 88 ponttal a második lett

Рокоту Katalin, a Pedagógiai Főiskola hallgatója a negyedik helyen végzett

A FELHÍVÁS

*i*m

Amikor először jelentek meg a falragaszok, az újváriak hirtelen nem tudták mire vélni a dolgot. — Nálunk egy ilyen rendezvény? — ötlött fel bennük a kétkedés, de azért sok emberben motozni kezdett a kérdés: Mit tudok? Felléphetnék valamivel? Ifjúkori vágyak, valóra nem vált álmok elevenedtek fel játékos színben. Amikor a Csemadok érsekújvári helyi csoportjának vezetősége, a „Ki mit tud” kezdeményezője összeszámolta a jelentkezőket, hetvenkilencen voltak. Gyári munkások és diáklányok, főiskolai hallgatók és szövetkezeti tagok. Volt, aki magabiztosan jelentette be, hogy milyen művészi hajlamai és képességei vannak, akadt, aki mára jelentkezésnél is szabadva, lámpalázasan mondta el eddig talán titkolt kedvtelését, mellyel úgy érezte, színpadra léphetne.

Három elődöntőben léptek fel a jelentkezők, összesen negyvennégyen. Akadtak ugyanis, akik az utolsó pillanatban visszariadtak a színpadi fellépéstől. (Erre számítaniok kell azoknak, akik esetleg megrendezik a „Ki mit tud”-ot). Nem tudni, önbizalmuk volt-e kevés vagy a családtagok beszélték le őket, — lehet, hogy később már sajnálták, hogy nem tartottak ki eredeti elhatározásuk mellett.

Az „önkéntes művészek” legtöbbje ekkor állt először szemben a sötét nézőtérrel, melyről csak a taps, kacaj vagy meghatott csend jelezte a közönséget: itt vagyunk, szívesen és kíváncsian nézzük, mit tudsz. Mert más az, ha hivatásos színész lép a színpadra, mint ha az ember színpadi öltözékben munkatársát látja viszont, akit eddig csak a kezes-lábasban szokott meg a gépnél, vagy ha szomszédja, akivel együtt jár reggelenként tejért, a színpadon hangszerét szólaltatja meg és komolyan hajol meg a tapsoló közönség felé...

Sokan kezdetlegesen, mások kiforrottabban szerepeltek az elődöntőben. A legifjabb korosztály lámpaláz nélkül mutatte be tudását, néhányon szívdobogva, idegesen léptek fel a színpadra, amely egyszeriben olyan fényesnek, idegennek tűnt előttük. Minden elődöntőből a hat legjobb szereplő jutott tovább, a döntőbe. Még volt egy kis idejük, hogy komolyan hozzálássanak a gyakorláshoz,