Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-20 / 4. szám
KETTEN A MÁSVILÁGRÓL című filmet a jól sikerültek közé sorolhatjuk. A Miloí Makovec rendezésében bemutatott filmkomédia teljes koncepciója két világ összecsapására, s a vele járó fonákságokra irányul. A film meséje egy ikerpár hosszú éves viszálykodását mutatja be. Az egyik ifjúkorától a dzsessznek hódol, a másik a komoly zenének. A dzsesszimádó a háború előtt Amerikába vándorol, hogy tökéletesítse magát ezen a téren, a másik zenetanár lesz. Múlnak az évek, a fivérek hébe-hóba leveleznek, majd ennek a tanár véget szakít. Felesége nevében megírja fivérének saját tragikus halálát, s otthon viszont bejelenti amaz elhunytat. Ismét múlnak az évek, s egyszerre csak egy turista csoporttal megjelenik az amerikánus, fiával együtt, hogy koszorút helyezzen fivére sírjára. S ettől a pillanattól követik egymást a komikus helyzetek, itt kezdődik a konfliktus. Kisebb huzavona után a felismerhetetlenségig egyforma ikrek szerepet cserélnek. Az amerikánus azért kéri erre fivérét, hogy megismerje igazi életünket, a nyugati propagandától mentes valóságot. A konzervatív zenetanár viszont a szerepváltás segítségével találja meg az utat ifjú növendékei, lánya, családja szivéhez. r' * J Ф J A kettős szerepben nagy teljesítményt nyújtott Oldrich Navy, érdemes művészünk, a zenetanár felesége szerepében pedig Dana Medrická. Az amerikánus fiát nagy sikerrel alakította J. Tríska. Végezetül annyit mondhatunk, hogy a filmben szereplő művészek, valamint a rendező, méltó követőivé váltak a cseh vígjátékok jó hagyományainak. TARZÁN HALÁLA A másik cseh film, amelyről megemlékezünk, zsánerben szeges ellentéte az elsőnek. A vásznon egy tragédia pereg le a néző előtt, melynek főhőse (Hrusinsky), az afrikai őserdő kegyetlen vadonjában nevelkedett és aki egyben egy német arisztokrata halottnak vélt sarja. Tarzánt, a vadállatok vérengző törvényei az állati ösztönök szintjére süllyesztették. 5 egyszeriben az emberek, az élőlények legtökéletesebbjei közé kerül. — Az emberek jók... szeretet... — tanulja első szavait. S akkor, amikor fivére (Ruzek), aki eddig az ő vagyonával is rendelkezett — aljasságra akarja rábeszélni, azt mondja megdöbbenésében: — De hiszen mi emberek vagyunk! Nem tigrisek. Azonban az angol és a német nafta-mono~*ПаР аг * ember.L, , . pq mandi° a rZ% póh úrnők ádáz harcában felismeri, hogy a használt eszközök sokkal aljasabbak, drasz%ikusabbak, mint az őserdőié. Ott is az erősebb győz, azonban nem támadja hátba áldozatát, harem például a tigris is, szembe ugrik martalékának. Végül Ő is áldozatául esik a kapitalizmus farkaserkölcsének. Az afrikai birtokán talált naftáért az angol és német pénzkirályok, az emberiség boldogságát magasztaló szólamai kíséretében gyilkolnak, tiporják sárba az emberséget, azokat a tulajdonságokat, amelyek emberré emelték az embert az állati sorból. A naivitásában lázadozó, s mindezekben akadékoskodó Tarzánt eltávolítják útjukból, s egy cirkusz ketrecébe zárják. De mindez kevés. Puszta léte is zavaró körülmény. A pénzhajhászás dönt- A cirkuszi mutatványában használt játékrevolvert igazira cserélik. Az állatok közé taszított Tarzán felismeri a szándékot, s a szeméből kibuggyanó könnycsepp vádol, ítéletet mond: — Inkább meghalni, mint köztetek élni! A művészi szándék sikerült. A tőkés rend lényegét tárja fel, s igazi mivoltában mutatja be. Ezért ezt a filmet a cseh filmművészet kiváló alkotásai közé sorolhatjuk. Ennek adja tanú jelét a rendezés (J. Bálik), a felvételek s a színészi teljesítmény is. (big) >«d. r«P/<5
