Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-20 / 4. szám
I 111 IIIIIд por la liberación, A kubai női föderáció elnöknője, Vilma Espin kongresszusi beszámolóját tartja. Havannában, Kuba fővárosában tartották meg ez év januárjában az amerikai nők első kongresszusát, melyen az összes latin-amerikai államok asszonyainak 500 küldötte jelent meg. A kongresszus záróülésén 6000 személy vett részt, közöttük Fidél Castro miniszterelnök is. Ez alkalomból egyértelmű határozatot fogadtak el, melyben az amerikai nők felhívják a világ asszonyait, hogy egy síkon harcoljanak a népek szabadságáért, a kizsákmányolás és nyomor ellen, az általános és teljes leszerelésért, a békés emberi haladásért s az egész világ békéjéért. Képünkön a kongresszus plakátja, melynek jelszava: Egységben a szabadságért, békéért, haladásért és boldogságért-W* Я ijY teljes napot töltöttünk Raúl Castróval, Kuba honvédelmi miniszterével, aki gépkocsin magával vitt bennünket, hogy bemutasson a feleségének. Késő este értünk Raúl Castro lakására, Santiago de Cuba villanegyedébe, ahol az árnyas kertekkel övezett villákban azelőtt a gazdagok, a város régi urai laktak. Amikor kiszálltunk a kocsiból, Raúl Castro tréfásan megjegyezte, hogy állandóan a forradalom ellenségeinek egérfogójában él. Erre mi azt feleltük, hogy nehéz lenne eldönteni, ki van az egérfogóban, ő-e vagy azok, de valószínűleg a gazdagok. Raúl felesége, Vilma Espin nyitott ajtót. Magas, jó alakú, kedves asszony. Bár még nagyon fiatal, eseménydús volt az élete, éppúgy, mint a férjének. Már egyetemi hallgató korában részt vett Santiagóban az illegális forradalmi szervezet munkájában. Ezt a szervezetet egy fiatal, rettenthetetlen forradalmár. Frank País, vezette, akit később meggyilkoltak Batista emberei. Vilma, pontosabban Débora — ahogy az illegalitásban nevezték — País aktív segítőtársa volt, amikor pedig Vilma a massachusetti egyetemen tanult az Egyesült Államokban, ő látta el az összekötő szerepét Santiago földalatti szervezete és a Castro testvérek között, akik akkor Mexikóban tartózkodtak mint emigránsok, és történelmi küldetésükre készültek. Később, a forradalmi harc napjaiban Vilma végigjárta Raúl oldalán azt a nehéz utat, amely súlyos vereségeken és mámoros győzelmeken vitt keresztül. Jellenleg fontos társadalmi személyiség, azt mondhatnák, hogy az ország első asszonya, mivel őt választották meg a Kubai Nőszövetség veztőjének. De Vilma Espinnek más fontos kötelessége is van most már, amely az ő régi, illegális nevével, a Déborával függ össze. Ezt az emlékezetes nevet a Castro család harmadik tagja, a kislányuk viseli. Débora Castro még alig múlt egyéves, de ebben a szerény, s mégis kényelmesen berendezett lakásban ő nem a harmadik, hanem az első személy, a családnak, meg Raúl és Vilma barátainak a kedvence. Annak, aki először jár Kubában, rögtön szemébe ötlik, hogy milyen szépek a kubai nők, de nemcsak szépek. Külső szépségük legtöbbször mély lelki szépséggel, forró hazaszeretettel és lángoló hazafisággal párosul. A kubai nők nagy erőt jelentettek a forradalom napjaiban, és most nagyon fontos szerepük van a népi köztársaság életének minden területén. A szabadságért folytatott harcban halhatatlan példaképük egy dicső kubai honleány, Mariana Grajales alakja. Mariana Grajales az anyja volt Antonio Maceónak, Kuba nemzeti hősének, a fekete generálisnak, aki szülőföldje szabadságáért küzdött a spanyolok ellen. Mariana Grajalesnek hat fia volt, és közülük ötöt elküldött harcolni a haza szabadságáért. Mind У Ш К / JM&. . az ötelesett. Amikor azasszony tudomást szerzett öt gyermeke haláláról, már csak a tizennégy év körüli kamasz fia volt mellette. Menj, és harcolj elnyomóink ellen — mondotta az anya legkisebb fiának. — Lépj ejesett bátyáid nyomdokaiba. Sok kiváló asszonnyal találkoztam Kubában. Nevüket az egész nép ismeri. Ilyen Vilma Espin, Vincentina Antuna művelődésügyi miniszter és Edit Buchaca írónő, valamint Celia Sánchez, Fidel Castro személyi titkára, a forradalom veteránja, aki jóban-rosszban együtt küzdött a felkelőkkel. Ma ezek az asszonyok felelős beosztásban vannak, Kuba életének sok fontos területét irányítják. És készek arra, hogy bármely percben fegyvert fogjanak hazájuk szabadságának védelmére. Nem véletlen, hogy a kubai hadseregben és a népi milicíában olyan sok női önkéntes van, Mariana Grajales méltó leányai. B. S.
