Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-02-06 / 3. szám
NDK hgyszerűség, sportos vonal s főleg a célszerűség az, amely a német divatra jellemző. S mivel az NDK asszonyainak nagy része bekapcsolódott a munkafolyamatba, divattervezőik elsősorban a dolgozó nő ruhatárára fordítanak gondot. Blúzok, szoknyák, ingruhák változatával találkozunk nemcsak divatlapjaikban, de a munkába siető lányok és asszonyok öltözködésében s természetesen a gyermekdivatban is ez a megfontolás és célszerűség dominál. 1. Mivel nemcsak karcsú nők léteznek (az NDK-ban sem), ezért a többiek számára ezt a kétrészes együttest ajánlják. Ha a szoknyát különböző blúzokkal viseljük (a. b.) ismét új öltözéket kapunk. 2. Ezek a modellek már a tavasz előhírnökei, bár ha nem készülnek nagyon világos és vékony anyagból, az egész év folyamán viselhetjük őket. A kétrészes együttesek ismét lehetőst et nyújtanak a blúzok, szoknyák változatos viselési re. 3. Nemsokára itt a tavasz. A vasárnapi kirándulásokra, motorkerékpározásra a nadrágot, blúzt, pulóvert kitűnően kiegészíti a ballonból, kordbársonyból vagy düftinből készült hétnyolcados kabát. 4. S végül néhány modell a német gyermekdivatból. Csinos és praktikus, ugy-e? Kedves Vilma! A vásárlók forgatagában, a ruhaüzletben véletlenül egymás mellé kerültünk. Megfigyeltelek, s elhatároztam, hogy mindazt, amit ott nem mondhattam el neked, megírom levélben. Te nagy élvezettel próbáltál egy divatos fazonú, világos, csaknem fehér kabátot, édesanyád egy sotétebb színűt, egyszerűbbet, de csinosát ajánlott. Te lekicsinylő ajkbiggyesztéssel utasítottad vissza, azzal a megjegyzéssel, hogy olyat csak a falusiak hordanak. Ebben nem volt igazad, mert ma nincs különbség falusi és városi viselet között. Édesanyád hiába akart meggyőzni, hogy mindennapi használatra praktikusabb a sötéiebb színű és ha csak egy kabátja van valakinek, az ne legyen feltűnően a legújabb divat szerinti, ami hamar kimegy a divatból. Neked viszont épp azért tetszett a fehér kabát, mert feltűnően divatos volt. Megjegyezted: — Te ehhez nem értesz mama. Mikor pedig édesanyád végső érvként azt hozta fel, hogy a fehér kabát ára csaknem duplája a sötétebbnek, te gondtalanul rávágtad: „No és? Hiszen azért szedted el tőlem a stipendiumot, hogy kabátra gyűjtsük!” Édesanyád erre azt felelte, hogy más is kell, nemcsak kabát. Erre indulatosan kifakadtál, miért nem hagyják, hogy azt végy magadnak, amit akarsz. Elvégre te kapod az ösztöndíjat, az a tied és senkinek semmi köze hozzá, hová teszed. Ezentúl nem is adod ki a kezedből, hanem magadnál tartod. Édesanyáddal együtt megrökönyödéssel hallgattam kitörésedet. Meg kell mondanom, kedves Vilma, hogy tévedsz. Az ösztöndíj nemcsak a te személyednek szól, hanem államunk a szülőkön is segíteni akar azzal, hogy a tanításoddal felmerülő terheken könnyít. Most, amikor főiskolai tanulmányt folytatsz, már abban a korban vagy, hogy önálló munkádból, keresetedből élhetnél, de mivel tanuls z, továbbra is a szülőkre támaszkodsz. Tanulásoddal felkészülsz arra, hogy a társadalom javára produktívabb munkát végezhetsz, ezért járul hozzá az állam ösztöndíjadással ahhoz, hogy ellátásodon könnyítsen. Azt ajánlom kedves Vilma, hogy fél évig valóban csak az ösztöndíjból élj, étkezz és ruházkodj. Ne támaszkodj semmiben sem a szüléidre. Vajon ebben az esetben is a drágább, legújabb divatú kabát megvétele mellett döntenéI? Most már belátod ugye, az ösztöndíj nem erre való. Jó ha hallgatsz édesanyád tanácsára, aki csak javadat akarja és okosan beosztva, azt veszel belőle, amire valóban szükséged van. Üdvözöl: w-U-17
