Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-12-25 / 26. szám
A gyenge napsugár bearanyozza a tájat, hogy még jobban gyönyörködhessünk Kovácspatak szépségében. Sok ember számára ismeretlen ez a hely, de aki egyszer megismeri a varázsát, az újra visszavágyík. Kovácspatak krónikája azt mondja, hogy 1863-ban a magyar királyi udvari kamara ezen a helyen kőbánya megnyitását engedélyezte Külshnen Károlynak, azzal a feltétellel, hogy semmiféle szórakozóhelyet vagy vendéglőt nem létesíthetnek itt. A későbbi években az esztergomi hercegprimási uradalom gőzhajókikötőjévé vált. Helyenként elszórva, osztrák tábornokok és más magasrangú katonatisztek villákat építettek. Lassan közkedvelt üdülő és szórakozóhellyé változott e település, ahol minden gyorsvonat és személyszállító gőzhajó megállt. Híressé vált a szállója, vendéglője, katona- és cigányzenéje. Nagyon sok külföldi vendég is ellátogatott ide. Angolok, franciák, bécsiek, de legtöbbet az esztergomi Kovács kanonok járt ide, akinek a nevét viseli még ma is Kovácspatak. 1913-ban Dr. Bishitz vette meg ezt a részt az érsekségtől, 200 hold területtel, majd szanatóriumot létesített itt, az akkori társadalom kiválasztottjai számára. A második világháború ezt a területet sem kímélte meg. Romhalmazzá vált az összes épület. A volt stúrovói Járási Nemzeti Bizottság kezdeményezésére 1955-ben újjáépítették s 1957-ben adták át új rendeltetésének, vagyis a Nyugdíjasok Otthonának. A rendezett, kavicsos úton vidám asszonycsoport lépeget. Arcukat pirosra festette a hűvös téli szél, de az öröm jele ott sugárzik rajtuk. Kis csomagokkal, könyvekkel tetőzött kosaraikat szorongatják kezükben. Mint minden évben, az idén is, a környező falvak nőbizottságainak elnöknői meglátogatják az itt élő nyugdíjasokat, hogy elbeszélgessenek velük és örömet szerezzenek nekik. Az otthon lakói nagyon várják a vendégeket. A 230 ott élő személyből, kb 10 betegeskedik, de a többi mind ott van. — Lassan már bevett szokássá válik, hogy a nőbizottságok küldöttei karácsony tájban meglátogatnak bennünket. Elhozzák ajándékaikat és a szívük melegét azok számára, akikre társadalmunkon kívül csak egyes jó emberek gondolnak — mondja Matunák elvtárs, az intézet igazgatója. A kulturális műsor során felcsendül a szőgyéni nőbizottság tagjainak hangja „Édesanyám is volt nékem" majd „Édesanyám te jó asszony”. A hallgatók szemében itt-ott könynyek csillannak meg. Látszik, hogy'a dalok régi emlékeket, eimúít örömöket, vagy fájdalmakat idéznek. Ivanic;né csárdása azonban letörli arcukról a könnyet és mosolygóssá válik minden arc. Nótáért nótát, gondolták az otthon lakói. Dobrovicky, Takács és Beszelics bácsi is énekelni kezdték az ő régi kedves dalaikat. Nagyon családias volt a hangulat. A befejező szavalat után a beszélgetés őszinte, természetes. — Lassan 3 éve leszünk itt a férjemmel együtt — mondja Nagy néni. — Azelőtt a kisújfalusi EFSZ-ben dolgoztunk. 5 gyermekünk van. Három fiam és egy lányom Magyarországon él, egy fiam pedig Kisújfalun. Az egyik fiamat nyárom léptették elő rendőrszázadossá... Nem mennék egyikhez sem. Mondjuk is eleget az öregemmel, hogy ilyen nyugodt öregkort egy gyermekünk sem tudna számunkra biztosítani. Azt a szeretetet és kedvességet, amit a vezető elvtárstól és feleségétől kapunk, még a legközelebbi hozzátartozóinktól sem kaptunk soha. Nemcsak velünk törődnek ennyire, de a betegekkel is, akiket Matunák elvtárs minden másnap személyesen meglátogat. Szeretik is őt az otthon lakói. A személyzettel is meg vagyunk elégedve. Szolgálatkészek és mindenkit egyaránt megbecsülnek. — Nagyon szétszóródott a családom — sóhajt Vimplink néni. A hét gyermekem közül kettő a háború áldozata lett, a többi Lengyelországban, Bécsbcn és Bratislavában él. Tehát egyedül maradtam. Tizenöt éve özvegy vagyok. Gyermekeim gondolnak rám, időnként levél, csomag érkezik tőlük. Csak az fáj, hogy az unokáim leveleit nem tudom elolvasni, mert nem ismerem a nyelvüket. Nagyon jól érzem itt magam... A szép tiszta szobák, a jó koszt és a szép táj, mind hozzájárul ahhoz, hogy elégedettek legyünk. Kétszer hetenként új filmeket vetítenek számunkra, van televíziós készülékünk és kb nyolcszáz könyvünk, igazán nagyon gondoskodnak szórakozásunkról. Időnként varrogatok. Egyesek a konyhára járnak segíteni ha kedvük van, zöldséget, burgonyát tisztítani. A férfiak a parkokat teszik rendbe és nevelik számunkra a 10 darab 180 kg-os sertést, amelyeknek finom falatait mi fogjuk élvezni — mosolyog Vimplink néni. — Én is jól érzem itt magam — veszi át a szót Sátek Cilka néni, de észrevesszük, hogy a szeme megtelik könnyel. — Tudják leikeim, három gyermekem közül Károly fiamnál éltem Szőgyénben. Neki adtam a házamért kapott 35 000 koronát és a havi 350 koronás nyugdíjamat. Három év múlva kizavartak, Szégyelltem elmenni a többi gyermekemhez, mivel ennek az egynek adtam mindent. Ezért kerültem tehát ide. Fáj nagyon a fiam szívtelensége, mert arra is képes, hogy a másik fiam lakásába nem megy be, ha megtudja, hogy ott vagyok. Az udvaron sarkonfordul és elmegy, nehogy találkoznia kelljen velem, Az egyes szomorú és fájdalmas történetek ellenére is jóleső érzés beszélgetni ezekkel az emberekkel. A mi társadalmunkban az ember a legnagyobb kincs, de nemcsak addig, amig dolgozni tud, hanem ha megöregszik, akkor is megbecsülésben részesül. Az embert gondolkodóba ejtik az itt élő embereknek a szavai. Szeretet és megbecsülés veszi körül őket a vezetőség és az alkalmazottak részéről. Ugyanakkor azonban sok esetben megdöbbentő gyermekeik szívtelensége, akik megfeledkezve kötelességükről, nem nyújtanak szeretetet idős szüleik számára, akiknek erre pedig éppen olyan szükségük van, mint nekik volt gyermekkorukban. Állásfoglalásuk ellentétben áll a szocialista társadalom humanizmusával és elítélendők az ilyen emberek, akik megfeledkeznek arról, hogy egyszer ők is megöregszenek. SZLOVÄK MAGDA »Tv A Nyugdíjasok Otthoni nak Iá tképe ^ A muzslai, szőgyéni, libádi, к őhídgyarmati nőbizottság elnöknői ajándékot hoznak ^ A szőgyéni nőbizottsági tagok szívélyes beszélgetése közben az otthon lakóival — Nem vágyódom én lelkem ^ in nen sehová sem — mondja Nagy néni Nagy az érdeklődés a kulturá- ^ Iis program iránt J. HEREC felvétele 5
