Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-11-27 / 24. szám

tetlen számomra, miért nem adják ki nagyobb példányszámban az új szovjet fordításokat, 1500—2000 darab nagyon kevés. — Valóban, kedves elvtársnő, mi is úgy tartjuk, hiszen azt hiányolják a helyi könyvtárak is: kevés a magyar fordítás. Jó lenne, ha erre felfigyelnének az illetékesek és a kitűnő, új szovjet könyvek eljutnának a magyarlakta fal­vakba is, melyeken keresztül még jobban megismerhetnék legjobb barátainkat. Egy kedves vendég. A Csehszlovák Szovjet Barátsági hó­nap alkalmából több officiális küldöttség érkezett hazánkba. Közöttük volt Szer­­gej Orlov költő, aki barátságos beszélge­tést folytatott az írókkal, a mai szovjet irodalomról. Volt mit beszélnie munká­járól s ahogy mondotta, végtelenül bol­dogan teszi, hiszen ezelőtt, csaknem ti­zenkilenc éve járt hazánkban, mint tankista a felszabadító hadseregben, s alig-alig menekült meg az égő tankból. Most verseiben a békét, a munkát s a mindennapi élet szépségeit énekli meg. A másik vendég, aki az alcímben sze­repel Logunova Galina Alexejevna elv­társnő, a Legfelsőbb Szovjet alelnöke, Mindössze huszonnégy éves, bájos, ked­ves teremtés. A Vietebské kerület, polo­­tai Szovhozának sertésgondozója, aki munkája mellett a mezőgazdasági főiskola állatorvosi tagozatán tanul már két éve és két év múlva állatorvos lesz. Ittjártakor egy délután a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottsága is vendégül látta. Szívélyesen elbeszélgettünk vele. — Nem is tudom, mivel nyertem meg a választók bizalmát, hiszen a Legfelsőbb Kedves vendégünk, Logunova Galina Alexejevna elvtársnő a Leg­felsőbb Tanács alelnöke. Szívélyes üdvözletét küldi a Dolgozó Nő valamennyi olvasójának Érdekes szakelőadásokat hallhatnak itt a lányok és asszonyok Tanácsban én vagyok a legfiatalabb. De, hogy bíznak bennem, azt napról-napra bebizonyítják azzal is, hogy hozzám fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal. S na­ponta rengeteg levelet kapok, melyet továbbítok a végrehajtószerveknek, akik még minden alkalommal azonnal intéz­kedtek. Azt kérdik, mikor van fogadónapom? — Egy héten hét nap, állandóan, ha hozzám jönnek, mindig szakítok időt számukra. Különben végtelen boldog vagyok, hogy megismerhettem barátaink szép hazáját — mondja kedvesen, elragadóan a bájos Galina Alexejevna. S e rövid délutánon mi mégis meg­tudtuk, miért jelölték éppen őt választói a Legfelsőbb Tanácsba: azért, mert szorgalmas munkájával, tanulni vágyá­sával, szép, emberi tulajdonságaival, kommunista jellemével, olyan közel fér-­­között munkatársai, választói szívéhez. LÉVAY E. Az ablakban fényképek számolnak be a Szovjetunióban történt legfrissebb eseményekről, melyek iránt mindig nagy az érdeklő­dés

Next

/
Thumbnails
Contents