Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-27 / 24. szám
Gazdag ez a falu. Jól élnek itt az emberek. A 154 házból negyvenötön látunk televíziós antennát. Ez a szám azonban nem végleges, szinte naponta gyarapszik. Az asszonyok csoportosan mennek az EFSZ-be dolgozni. A csúcsmunkák ideje alatt, minden olyan anya gyermekével, aki a szövetkezetben dolgozik, kellőképpen törődnek az óvodában. Szépek itt az eredmények, jól menő a szövetkezet, tapasztalt vezetősége van — de nem ártana — ha a vezetőségbe asszonyok is kerülnének. Bakát elhagyva utunk Csallóköz-Csütörtökre vezet. Gondolataink az előző falukba térnek vissza. Sok szépet láttunk, és türelmetlenül várjuk, hogy mit tapasztalunk ebben a községben. A funkcionáriusok szavaiból kitűnik, hogy itt az eredmények nem kielégítők. A falu fiatalsága menekül a mezőgazdaságból. Kb. 200-an járnak Bratislavába dolgozni. így a szövetkezet dolgozóinak átlagos életkora 52 év. A termelési eredmények is nagyon kicsinyek. Igaz, hogy a termőtalaj nem olyan jó, kevesebbet ad, mint másutt, de nem minden felmerülő hibának oka a rossz minőségű talaj. Az emberek panaszkodnak: rossz a kenyér, a péksütemény. Gyakran hiányzik egyes élelmiszerárú az üzletekből, vagyis nem kielégítő a község ellátása. Ezeket a hibákat pedig a HNB és a nőbizottság róvására írhatjuk. A délutáni órákban érkezünk Sorüorjába. Ebben a városban dolgozik a járás egyik legjobb nőbizottsága. A polgári ügyek aktívájával nagyon szép munkát fejtenek ki. Bekapcsolódnak a kultúrmunkába és a nevelő-munkába is. Törődnek az asszonyok foglalkoztatásával. Rendszeresen ellenőrzik a szociális intézményeket, és mindig segítenek ott, ahol a legszükségesebb. A nőbizottság, mint tudjuk, segédszerve a HNB-nak. Minden munkája ennek munkájából indul ki. Nem értjük meg tehát azt, hogy a somorjai Nőbizottság elnöknőjét miért nem hívják meg rendszeresen — miért csak negyedévenként — a HNB tanácsának üléseire, amelyeken a tömegszervezetek munkájukról számolnak be. Igaz, a titkár elvtárs azt állítja, hogy a tanács ülései „titkosak“. /tftf/VKA Táexé/$E/v MEGINT A BŐSIEKRŐL! Hát igen. A bősi asszonyok. írtunk már róluk. Nem is egyszer. A szövetkezetről is. A fiatalokról is. Majd megint az asszonyokról. Hogy miért? Mert a hősiek sokszor voltak az érdeklődés középpontjában. Először mint legrosszabbak majd... A Jelentős állami támogatás, az új vezetőség aztán megtette a magáét. Annyira, hogy Bősre jártak új munkamódszereket tanulni nemcsak a Csallóközből, hanem egész Szlovákiából. Itt alakult meg először az egyetemesen gépesített brigád, náluk arattak először kétmenetesen. Az asszonyok örömmel fogadtak minden újat. A szövetkezeti étkezdét is, no meg az óvodát, ahová 100 gyerek járhatott. És dolgoztak. A szövetkezet földjein, az istállókban, a nőbizottsdgban. El kellett, hogy menjünk hozzájuk. Hiszen most semmi,.különös" nem történik Bősön. Nem írnak róluk, nem szidják és nem dicsérik őket. Vajon mit csinálnak? Az országút mellett, mint furcsa őserdőben sorakoznak a hatalmas dohdnyszdrak. Elmosódó hangokat hallunk. Mosolygós arcok bukkannak elő. A bősi szövetkezet fiatal tagjai, Csehi Ilonka, Jávorka Katalin és Schveiger Katalin karjukon nagy к Üteg dohánylevéllel a pótkocsihoz készülnek. És előkerültek a dohdnyerdőből, a nőbizottság Jednotdban dolgozó tagjai: Fryvaldszky Kamilla, Sántha Ilonka, Jakus Mária és Vida Mária. Nem zavarjuk őket sokáig, mert sietős a dolguk. Inkább a szövetkezet irodájába igyekszünk. Az étkezde ajtajában Zsákovics Józsefné a másnapi zöldség-adagot veszi át a szövetkezet kertészétől. — Harminc ember részére főzök most. Nincs ,,szezon", egyedül is elvégzem az ebédkészítést. Nyáron ketten' is alig győzzük — mondja. Mielőtt továbbindulunk, még elújságolja, hogy végre rendesebb helyiségbe költöztetik az étkezdét, mert itt bizony, mint nőbizottsági tag és mint háziaszszony is sokszor szégyellte a légypettyes falat, az utcai sarat, port, amit a közvetlenül az udvarra — de csaknem az utcára — nyíló ajtón át az étkezdébe behordtak. — Elégedettek most a szövetkezettel? — kérdezzük Izsman Mária fejőnőt, és Izsman Terézia borjúgondozót, amint megálltak mellettünk egy szóra. Azt ugyanis tudjuk, hogy a szövetkezet — elégedett velük. Izsman Mária öt éve fej. Most a férjével együtt harminc tehenet gondoz. Hogy nem rosszul, azt az átlagos napi tejhozam bizonyltja, ami több mint nyolc liter. Izsman Terézia szintén a férjével együtt dolgozik a borjúk mellett. 95 borjút etetnek, gondoznak. Az első negyedévben több mint egy kg-os átlagos napi súlygyarapodást értek el, most is elérik a 95 dkg-ot, borjanként. összenéznek: mit feleljenek? Zsdkovicsné kezdi a ,,véleménynyilvánítást". — Most ne lennék elégedett? Amikor csak 150 koronát kaptam egy hónapra, akkor is kibírtam. Most ne dolgoznék szívesen, amikor 900-at kapok, hozzá még búzát, kukoricát? — Azóta szívesen járok dolgozni, mióta elég takarmányunk van. — mondja Izsmán Mária. — Még tavalyi silónk is — teszi hozzá Izsmán Terézia. Valóban, a szövetkezet gazdasági udvaráról odalátni a hosszú sorban álló kazlakra. A beton silógödörbe most rakják a szecskára vágott kukoricaszárat. Mint a jól működő gépezet, nyugod-Szerintünk ez az állítás nem helytálló. A nőbizottság elnöknőjének jelenléte a tanács ülésein fontos, mert csak így továbbíthatja az asszonyok kérelmeit, észrevételeit az illetékes bizottságoknak. Sorolhatnánk tovább ellenőrzésünk tapasztalatait, de fontosabb összegezni a dunaszerdahelyi járás asszonyainak munkáját. A dunaszerdahelyi járásban 9 kollektíva nyerte el a „Szocialista munkabrigád“ címet és 19 kollektíva még versenyben áll a cím elnyeréséért. A Földművesasszonyok Téli Iskoláját 1500 asszony, a szövetkezeti munkaiskolát pedig 726 asszony látogatta. Nagy az érdeklődés a rövid lejáratú szak- és politikai tanfolyamok létesítése iránt. A vizsgálat eredményeit letárgyalva a JNB vezetőivel és a női komisszió tagjaival arra a megállapításra jutottunk, hogy a dunaszerdahelyi járásban a nőbizottság munkája nagyban hozzájárul a feladatok teljesítéséhez. Szlovák Magda tan, egyenletesen folyik a munka az összes munkaszakaszon. Most mór fiatalokból is van elég a szövetkezetben. Az asszonyok pedig — mint mindig most Is azon igyekeznek, hogy helytálljanak a munkában, tanulásban egyaránt. Kár, hogy a szövetkezet vezetősége ezt nem méltányolja legalább annyira, hogy egy asszonyt maguk közé vegyen. Mert a bősi szövetkezetnek nincs női vezetőségi tagja. Pedig minden évben újra bebizonyítják, hogy akarnak és tudnak dolgozni. Nőbizottsdguk munkája a szövetkezet gazdasági helyzetétől függetlenül mindig kiegyensúlyozott volt. Brigádokat szerveztek, segítettek a felvásárlásban, bevonták a falu asszonyait a Földmüvesasszonyoktéli iskolájába, jelentkeztek a traktoros tanfolyamra. Jó lenne, ha az új évben rájuk is gondolnának. És ha ismét írnunk kell a hősiekről — ám legyen, de akkor már arról akarunk írni, hogy milyen jól helytállnak az asszonyok a szövetkezet vezetésében. Harasztiné. M. £ 5
