Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-11-13 / 23. szám
Ha megkérdeznének, hogy melyik volt életem legmagasztosabb, legemlékezetesebb órája, habozás nélkül válaszolom: „az azóra, amelyben kihirdették a szovjet hatalmat". Felejthetetlen, semmihez sem hasonlítható az a boldog, büszke örömünk, amikor a Szmolnijban, a Szovjetek II. kongresszusának emelvényéről elhangzottak a történelmi döntés egyszerű és fenséges szavai: Minden hatalmat a munkás-, katona• éí parasztküldöttek Szovjetjei vesznek át! Felejthetetlen marad Vlagyimir lljics abban a nagy órában! Ő hirdette ki a szovjet hatalom első nevezetes dekrétumait — a békéről, a földről. Lenin éleslátást, energiát és bölcsességet kifejező tekintete messzi előreszegeződött, ő látta azt, amit mi még nem láttunk: a kihirdetett dekrétumokat eleven valóságukban; a jövőt látta, amelyet még ki kellett vívnunk. Csodálatos volt Vlagyimir lljics ihletett elmélyedtsége ott az első Szovjet törvényhozógyűlés elnökségének asztalánál, amikor a küldöttek a hatalom első órájában már elkezdték a szocialista építést, az új világ építését... Vlagyimir lljics ezt megelőzőleg, október 25-re (november 7-re) virradó éjszaka érkezett a Szmolnijba. Illegalitásból jött, Lesznijből, ahova a párt határozata alapján elrejtőzött Kerenszkij kopói elöl. Hetedikén elment a petrográdi Szovjet ülésre. Néhány elvtárs próbálta visszatartani, rábírni, hogy ne tegye ki magát a nyílt megjelenéssel járó veszélynek. Annak, aki átélte ezt a helyzetet, örökre emlékezetébe vésődött, mennyire féltettük lljicset. LENIN köriünk' 1МИ/ Ámde aj illegalitás ideje elmúlt. Lenin nem törődött a figyelmeztetésekkel. Még csak ellent sem mondott, sietett a Szovjet üléstermébe. Lenin nálunk jobban ismerte a városi és falusi proletártömegek hangulatát, jobban ismerte a frontharcosokat, tudta, hogy várják őt, várják döntő felszólalását. És Lenin megjelent a terem ajtajában. A gyűlésen átmorajlott a suttogás: Lenin! Aztán a küldöttek lelkes tapsvihara sokáig nem hagyta szóhoz jutni. Vlagyimir lljics előadói beszédét rendkívüli erő hatotta ót. A szó szoros értelmében villamos feszültséggel telítette a küldöttek akaratát. Amikor visszatért a gyülésteremből, kedves gúnyolódással jegyezte meg: — Most láthatták, hogyan reagálnak a küldöttek. S maguk még kételkedtek bennük. — És megróvóan ingatta fejét, miközben tréfásan buzgó testőrei felé sandított. Emlékszem a Szmolnijnak a Névára nyíló egyik szobájára. Sötét októberi este, a folyóról időnként hevesen rohamoz a szél. A szobában fakón világít egy villanykörte a kis asztal fölött, amely körül a párt központi bizottságának tagjai ülnek. Valaki teát hoz be. Lenin itt van! Lenin közöttünk van! Ez bátorsággal, a győzelembe vetett hittel tölt el bennünket. Lenin nyugodt. Lenin szilárd. S oly világosak, erőteljesek cselekedetei, mint a nagyon tapasztalt hajóskapitányé a viharban. Sosem volt vihar dúl: a szocialista forradalom vihara. Nemsokára meghallottuk az Aurora ágyúlövéseit. Alekszandra Koliontai E4| anapság húsz kilométer jóformán nem w 9 is távolság. Még akkor sem, ha for- Lgjjp galmas városi utcákon kell megtennünk ■ ekkora utat. Gépkocsin húsz perc, Icialattin pedig félóra. Talán csak a szerelmespároknak tart hat óráig az út. Szívesen utaznak be Moszkva belvárosába, s aztán hazafelé megmegállnak az üzletek kirakatai, a színházi plakátok előtt. A fiú vagy a leány rámutat egy-egy új, hétemeletes házra, és így szól: — Valaha itt laktunk. — Ebben a házban? Ugyan már! Hiszen itt egy ósdi házikó állt... Az emberek szívesen beszélnek arról, amit szeretnek. Régebben, ha Moszkváról esett szó, mindenki lelkesen beszélt a Vörös térről és a Nagy Színházról, a Gorkij utcáról és a Szadovaja kőrútról, az új metróállomásokról, a parkokról és a múzeumokról. És szomorúan beszéltek arról, hogy a nagyszerű épületek szomszédságában régi faházak és komor szürke épületek állnak. E házaknak hosszú folyosóik, hatalmas közös konyháik voltak, s minden szobában három-, négy-, öttagú családok laktak. Ritka eseménynek számított, ha valaki új lakáshoz jutott. Az utóbbi öt esztendő alatt azonban Moszkva átalakult. A városban bárhová néz is az ember, mindenfelé darukat lát. Hol egyet, hol kettőt, gyakran azonban egész daru-erdőt, akárcsak a kikötőkben. A múlt évben 82 millió négyzetméter lakóterület épült az országban. 1963-ban még több lakásavatás lesz, ugyanis 91 millió négyzetméter lakóterületet adnak át. Az országos építkezés „futószalagját“ húsz percenként hagyja el egyegy négyemeletes ház; minden hónapban 800 000 ember költözik új lakásba. Az elmúlt hat esztendő alatt 75 millió szovjet ember, az ország lakosságának egyharmada tartott lakásavatást. A lakásépítkezés mérete Moszkvában különösen szembeötlő. Lebontják a régi házakat és szép, korszerű, összkomfortos épületeket emelnek
