Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-11-13 / 23. szám

Elégedetten hallgatták Vojácek elvtárs elismerő szavait, aki Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nevében értékelte a téli iskola eredményeit.

— Jelentős és nagy fontosságú a mezőgazdaságban dolgozó asszonyok szorgalma a tanulásban, éppen ezért szükséges, hogy továbbra is igyekezettel és lelkesedéssel dolgozzanak — mondotta.

Vázolta a mezőgazdaságra váró feladatokat a szövetkezetek VI. kongresszusáig, és biztosította az asszonyokat, hogy az eddigi „vizsgák” alapján (a tojásfelvásárlásban, a tejtermelésben és a szocialista munkabrigádok szervezésében elért sikerek) a Földművesasszonyok Téli Iskolájának „hallgatói” felsőbb osztályba léphetnek.

— Bizony, nem volt könnyű — súgtak össze az asszonyok.— Egy gyerekkel is sok baj van, míg rászoktatják a tanulásra, hát még ennyi asszonnyal.

És a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottságának, a Slovenka és a Dolgozó Nő szerkesztőségének ez mégis sikerült. Népszerűvé vált a Földművesasszonyok Téli Iskolája. Több mint százezer asszonyt győztek meg a tanulás szükségességéről, 1100 szövetkezet és állami gazdaság asszonytagjaival szerettették meg

a tanulást, akik szakszempontból elsajátították a mezőgazdaság alapismereteit.

Sokszor nehezükre is esett, hiszen felnőtt fejjel újat tanulni sokkal nagyobb erőkifejtést igényel, mint gyermekkorban. Aztán szabad 'idejük is sokkal kevesebb van, mint a férfiaknak. De önszorgalomban mégsem volt hiány. Mert a nőbizottság szervezésével az asszonyok szívesen elmentek az előadásokra, ha volt aki megtartsa azokat. Sok helyen a szövetkezet vezető 1 szakemberei és a HNB funkcionáriusai készségesen vállalkoztak erre a feladatra. Ezt bizonyítja az 1100 faluból beérkezett válasz. Viszont ha azt a tényt vesszük, hogy Szlovákiában 2400 szövetkezet és 80 állami gazdaság van, láthatjuk, hogy még sok helyen nem értették meg, milyen fontos kérdés az asszonyok tanulása.|

Talán ezekben a falukban az asszonyok jobban félnek a tanulástól, vagy igénytelenebbek,

fiák, amikor a szövetkezet automatizált sertéshizlaldájában 1000 sertést 2 munkaerő kényelmesen elláthatott a kétműszakos munkaidő alatt, ahol természetesen a munkatermelékenységnek a növekedésével szép prémiumra volt kilátás.

Közismert dolog, hogy a szövetkezet legjobban kereső tagjai az állatgondozók, a fejők. Persze, ezt az,.állást” azért senkisem irigyelte a nőktől ott, ahol reggel — este 10—20 tehenet kellett kézzel fejni. De abban a pillanatban, amikor bekapcsolták a fejőgépeket, átvették a „komoly munkát” a férfiak. Oka: a nők nem akarják (nem tudják) kezelni a fejőgépeket.

— Mi lesz velünk? — kérdezik azután az asszonyok, — ha a növénytermesztésben is tért hódít a gépi munka, a vegyszeres gyomirtás? — Nem lesz ránk szükség?

Az a baj, hogy a legtöbb férfi-vezető nem ad

A Földművesasszonyok Téli Iskolája V. évfolyamának kiértékelésén, Szlovákia valamennyi járásának képviselője részt vett

Az autóbuszban Bajcs felé

Az árvái vízduzzasztó taván gyönyörű kilátás nyílt a motorcsónakból

közömböseb bek, mint abban a bizonyos 1100 szövetkezetben! Nem. Ezekben a községekben a helyi nőbizottság munkájában, a szövetkezet vezetőiben, vagy a HNB funkcionáriusaiban kell a hibát keresnünk.

Szlovákia 1300 szövetkezetében és 80 állami gazdaságában a nőbizottság közömbössége, a vezetők érdektelensége, sok esetben helytelen nézete akadályozta meg, hogy az asszonyok bekapcsolódjanak a Földművesasszonyok Téli Iskolájába.

Nem azért említjük ezt, hogy a kákán is csomót keresünk. Mondhatják sokan: enélkül is jól lehet termelni. Ez igaz. De éppen ezekben a jóltermelő, gépekkel ellátott szövetkezetekben merül fel mind gyakrabban az asszonyok kérdése:

— Mi lesz velünk?

Látják ugyanis, hogy egyre inkább kiszorulnak a legfontosabb — gépesíthető — termelőmunkából.Amíg kézzel kellette moslékot cipelni, a trágyát rakni, addig a nők etették a sertéseket.

— Nem tudják kezelni a gépeket — mondták ki a megfellebbezhetetlen ítéletet a fér-