Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-10-30 / 22. szám

■о ю с а +J и О тз с V м м A kora reggeli órákban csendes a somorjai révviz környéke. El­hagyatott ez a holt Duna-ág, csak a halászó vízimadarak rikoltornak szálldosva, majd eltűnnek az erdők fölött a Nagy-Duna irányában. Erzsi néni megáll a parton és csalódottan állapítja meg, milyen kicsi a víz, mennyire leapadt. — Mindegy, ha már kijöttünk, szerencsét próbálunk — fordul a párjához, hátha ma még nem reggeliztek a halak. Sorjában előszedik a horgászfelszerelést, szakértőén összeállítják, Erzsi néni acélbotjá­nak horgára sajtdarabka kerül. Вeül a csónak­ba, elhelyezkedik. Feri bácsi kezéből hatalmas ívben repül az egyik, majd a másik ólom a horoggal a víz közepe felé. Hallgatagon ülnek, nyugodtan várakoznak. Figyelik a hor­gászbotok tetejét, nem mczdulnak-e. A nap lassan áttör az erdő fái közül, ezüstös színben villan a halak teste, amint játékosan földobják magukat egy-egy pillanatra Csend üli meg a tájat. A túlsó parton hálóval ,,táplizik” egy halász, lejjebb meg csónakba szállnak ketten. Erzs'r néniék hirtelen éberek lesznek, mint­ha megmozdult volna a bot vége. Feri bácsi gyorsan feltekeri a zsinórt, feszült várako­zás... a horog egyre közelebb kerül... ki­rántja ... semmi! — Kora hajnalban ,,harap" a hal legjobban, mondja a több éves tapasztalat alapján Erzsi néni. Meg holdvilágos nyári estéken. — Egyszer akkora halat fogtunk, hogy magunk is megijedtünk — veszik egymás szájából a szót. 5 kg-os márna volt. A Nagy- Dunában fogtuk. — Hát mikor 9,5 kg-os harcsát fogtam büszkélkedik Feri bácsi. — Az volt ám a zsák­mány! Olyan is csak egyszer akad az élet­ben. Úgy látszik, jólesik a szerencsésebb időket emlegetni, mert a botok vége csak nem akar megmozulni. Pedig figyeljük erősen. — Egyszer hogy jártam, — meséli Halász néni, akinek a neve sem cáfolja meg kedvenc szórakozását. — Az emberem egyedül ment ki egyik vasárnap. Egész nap horgászott, estére beállított egy hatalmas ponttyal. Nagyon megörültem, gyönyörködtem benne, amint ott feküdt a konyhaasztalon. Aztán megtisztítottam, feldaraboltam és a szom­szédoknak is vittem belőle. Másnap megjele- ■ nik egy haldsztdrsunk és kéri a férjemtől a hal árát. Akkor sült ki a turpisság. Férjem szé­gyellt volna hal nélkül hazaállítani, inkább így segített magán. Ez már másokkal is meg­történt. Mi is kisegítettük már a városi ha­lászokat néhányszor. Sok mindent tapasztalt már Erzsi néni a halfogás körül, amint kitűnik, hiszen Sí óta űzi nagy kedvvel ezt a sportot. Biztosan a hal­­paprikás főzésében is szakértő. — Meg is kérdezzük tőle, vajon ő hogyan készíti a jó hallevest? — A zöldséget, hagymát, erős paprikát előre megfőzöm, ha puha, átpasszírozom és ebbe teszem bele a ha/fejeket. Csak egyet­­kettőt rottyan és már kész is. Az apró halat meg nyárson sütjük meg és így szálkástól is megehető — magyarázza. Néhány néző akad a háttérben, közelebb jönnek, türelmesen várakoznak ők is. Meg­rándul a zsinór, a kíváncsiskodók találgatják, vajon sikerül-e most, de az eredmény megint semmi', épségben megvan még a sajtdarab. — Legutóbb hét halat fogtunk — biztat­­gatják egymást. — Csak bedobtam a horgot, máris húznom kellett kifelé — mondja Feri bácsi. Hiába, a halászszerencse is forgandó! A nézők megunják. Ők csak ülnek rendület­lenül, türelmesen várakoznak, sokszor órákon keresztül, élvezik a vízszagot, az erdei leve­gőt, megpihennek. Nagy hajrá után vannak most is, szépen fizetett a szövetkezet kukori­cája, volt mit törni! — Elcsendesednek ismét. — Ravaszok ám a halak, itt hallgatni kell. Békésen úszkál az ökörnyál az ok­tóberi napsütésben, igazi vénasszonyok nyara van. Egy-egy sárga falevél hull le zajtalanul az avarra az erdőben. — Hát van ennél szebb, egészségesebb sport? — kérdi Erzsi néni. — Nem adnám semmiért! És újra beveti a horgot, ki tudja hányad­szor, várva a jószerencsét: akad-e ma hal a horogra? Bertháné Seress Ilona Hej, halászok, halászok Mit fogott a hálótok? — Nem fogott az egyebet Törött szárnyú keszeget. — Hát a keszeg mit eszik Ha a hálóba teszik — Nem eszik az egyebet, Csak szerelem gyökeret. — (Népdal) Hát van ennél szebb sport? — kér­dezi Erzsi néni J. Herec felvételei Végül mégis sike- h rült! W

Next

/
Thumbnails
Contents