Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-10-30 / 22. szám
Kedves Karasz házaspár! Még fiatal vagyok ahhoz, hogy a házaséletről különösebb véleményt tudjak mondani. De több községben megfordultam már és — sajnos — nagyon sok hasonló esetről hallottam. Összegezve a hallottakat, arra az álláspontra jutottam, hogy a kedves férjnek nincs igaza! Hogy miért! Elsősorban is azért, mert nincs olyan szövetkezet, ahol ne lenne szükség még több szakemberre. Azoban ön jobban szeretne városban élni. Úgy véli, hogy egy technikumot végző fiatalembernek már nem falun, hanem városban kell élnie. Szerintem ön a hibás! Mégpedig azért, mert ha szereti a feleségét, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy falujukban maradjon, ahol dolgozhat és szépen berendezett lakásuk is van. Kedves Imre! Mint férfi szólok Önhöz. Rövidesen én is megházasodom. Azonban megvallom őszintén — ilyesmivel nem fogom zavarni mindkettőnk boldogságát, sem pedig szüleinket megfosztani attól az örömtől, hogy a közelükben legyünk. Gondolja meg cselekedetét, míg nem késő! Felesége nem sokáig bírja elviselni az ilyen kellemetlenségeket, egyedüllétet. És a vége rosszabb is lehet, mint ezekben a napokban gondolja. Szerintem is elavult nézet már az, hogy a feleségnek mindenben követnie kell a férjét. Remélem Ön is rájött már erre. De ha még nem, kérem, gondolkodjon ezen és cselekedjen úgy, hogy mindketten elégedettek legyenek. —hd — Az én nézetem Mindig izgatottan várom a Dolgozó Nő legújabb számát, hogy figyelemmel kísérhessem a vita alakulását. Eddig csak passzív figyelője voltam a különböző tanácsoknak, de az utolsó két számban felvetett nézetek engem is hozzászólásra késztettek. Kedves Imre! Én magának adok igazat. Bizonyára nem csupán büszkeségből ment más faluba dolgozni. Helyesen döntött munkahelyének megválasztásában. Falujában elég képzett szakember van, tehát egyelőre ott nincs magára szükség. Vajon helyes lenne-e továbbra is ott dolgoznia? Semmiképpen sem. Hogy miért? Elsősorban azért, mert VÁLASZÚTON államunk lehetőséget adott magának a továbbtanulásra, ami bizony pénzbe, magának pedig időbe és fáradságba került. Mindez kárba veszne, ha képzettségének meg nem felelő beosztásban dolgozna. Közismert dolog, hogy sok szövetkezetei hozzá nem értő egyének irányítanak. Magára éppen ezért nagyobb szükség van a jelenlegi gazdaságban, mint otthon. Különben is, mindenki így cselekedne, mint ön, aki szereti a szakmáját. Hajbókolni pedig nem fognak maga előtt, ha dicsekedni fog nagy tudományával, (ez Györki Péterné véleménye), de ha tudását sikeresen érvényesíti, mindenkor becsülni fogják. Fiatal felesége helytelenül cselekszik, amikor nem követi Önt új munkahelyére. Ő is megtalálná helyét a megváltozott környezetben, mert munka mindenütt akad. Az új, szépen berendezett ház még nem minden. Ne féljen, az később is a maguké lesz. Úgy érzem, feleségét csak a kényelemszeretet tartja vissza, de vigyázzon, mert ez sokszor megbosszulja magát! Dévai Ferenc, Rozsnyó Az ember csak egyszer fiatal Nem volt szándékom hozzászólni az Ifjú szemmel című ankéthoz, de a 19. számban a Két iskolás véleménye kényszerít a hozzászólásra. Nagyon fiatalok és tapasztalatlanok, azért vélekednek olyan nyersen, s egyszerűen kapzsiságnak ítélik Karaszné magatartását. Szerintem Karasznénak van igaza, s nem azoknak, akik azt írták, hogy előttük még az élet, kezdjenek mindent élőiről, hisz fiatalok. Tapasztalatból tudom, hogy mennyi lemondást követe! egy családi ház felépítése és kényelmes berendezése. Mennyi (fé&m nvzC, kellemes dologról kell lemondani (szórakozásról, új ruháról, jó falatról) azt csak az tudja, aki a saját bőrén tapasztalta.Az bizony megérdemli, hogy élvezhesse munkája gyümölcseit. Igaz, kezdhetnék élőiről, de amíg újra elérik azt, amiért már egyszer megdolgoztak, eljárnak felettük az ifjúság legszebb évei. Kizárt dolog, hogy a férjet ne tudnák egy kis jóakarattal megfelelő beosztásba helyezni. Ha ezt elérnék, nyugodtan élvezhetnék az életet, hiszen az ember csak egyszer fiatal! Simon Rozália, Dunajská Streda Imre legyen szerényebb Szerintem mind a ketten hibásak. De a hibát akkor követték el, amikor jegyesség alatt, vagy előtte nem beszéltek arról, mi is lesz, ha Imre befejezi a tanulást. A megtörténtek alapján erre lehet következtetni, mert ha Irma tudott volna jövendőbelije terveiről, nem igen lépett volna vele házasságra. Imrére hárítom a felelősséget. Milyen élettárs az, aki a járáson dönti el, hogy máshová megy dolgozni. A felesége olyan kis pont a szemében, hogy nem is beszéli meg vele a dolgot? Azt képzeli, hogy az asszonynak kötelessége a férjet követni és gondolkodás nélkül otthagyni kényelmesen berendezett otthonát? Ezt Imre már fölényes magatartásáért sem érdemli meg. Vehetjük azt a lehetőséget is, hogy Irma a békesség kedvéért beleegyezik férje terveibe De tud-e majd Imre kedvvel dolgozni, egy kesergő, elégedetlen asszony mellett? Mert Irma biztosan nem tudna olyan könnyen belenyugodni ebbe a helyzetbe. Tehát ez a megoldás sem jó. Legjobb lesz, ha Imre szerényen megvárja a falujában, míg akad neki való munka. Példának veheti az én férjemet, hisz ő is fiatal még biztosan. Férjemnek nagyon jó állása volt. Azután elment katonának és mikor visszajött, nem mehetett vissza a régi helyére. Annak ellenére itthon maradt, ha rosszabb beosztásban is, hogy mellettlm lehessen. Most, három év elmúltával ismét a régi munkakörében dolgozik. És boldogan, elégedetten élünk. G-né, Pribenik Stefánia PártoSová, a közismert szlovák költönő most ünnepli 50. születésnapját. Az ötvenedik esztendő alkotói tevékenységének teljében köszöntött a költőnőre, aki Ziar nad Hronom-ban él és nemcsak verseivel, hanem társadalmi és kulturális munkájával is hozzájárul az emberek életének szebbé tételéhez. Kívánjuk, hogy a további esztendők adjanak neki erőt és egészséget alkotó munkája folytatásához. Stefánia Pártosová: HÍD Sokszor, ha a fukar nap csak kudarcot aggat óráira, fáradtan, némán magunkba zárkózunk, mint házába a csiga Vak bástyákat emelünk körbe, s a felvonóhíd égnek áll. Összetúrjuk saját földünket, mint levél alatt a mohó bogár. Kormos üveg alatt fekete a Nap, a magány levegőt mérgez. Ernyedten magadba roskadva előbbre mi módon léphetsz? Elég ha — behívni a sűrű sugarakat ablakod a szeleknek kitárod. S ha kezedet jó embereknek hídként kínálod. Veres János fordítása Szeretlek Angelina Bulicsova Szeretetek én. Miért szeretlek? — kérded. Nem is tudom, mi Is az ok. Talán azért, mert dzott felöltődet, berobbanva, csak ledobod. Szemöldököd közt ráncaid sorát, fehér fogad, szép ajakadat, vagy azt, hogy messzi, nagy utakon át sorsod a sorsomhoz tapad. Szeretlek, mert megértő vagy s magad szeretsz nevetni, sírni nem, mert tiszta boldogságunk elragad s elveszni nem hagyod sosem- Szeretlek. Pont. Miért? Nem kérdezem. Szerelmemet csak hordozom. S a bánat ráncait a tenyerem elsimítja az arcodon. Pető Miklós fordítása
