Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-10-16 / 21. szám

R E К О R D T

Alaposan megnőtt, az biztos. Ilyen hatalmas répájuk már régei;

volt a komjaticeieknek. Meg lett az eredménye a jó talajelőkészítésnek, trágyá zásnak, ősszel jól megvetették a mag számára az „ágyat“’, tavasszal időben földbe került a mag. Amint a répa kidugta a fejét a földből, már sarabolták is a traktorokkal. Kétszer lazították meg a földet, irtották ki a gyomot a sarabolással. Jócskán megkönnyítette az asszonyok munkáját a gépi segítség. Gyorsan ment a kapálás a gaztalan, tiszta répatáblában.

És amikor a traktorok, mint zümmögő óriásbogarak trágyalevet öntözve, majd vegyszert permetezve jártak a répa közt, már látszott, hogy gazdag lesz a termés. A répa úgy nőtt, mintha húznák.

— Mégiscsak nagy segítség — örültek az, asszonyok a gépek munkájának, meg annak, hogy minden eddiginél szebb, gazdagabb termés ígérkezett.

Sok a répa, nincs idő pihenni. Egy sujtás a sarlóval és repül a répa a többi közé: vihetik a cukorgyárba.

A traktorosok, Hubinsky és Bat'o figyelmesen végzi a munkát, hogy minden répa épségben kerüljön a föld felszínére.

Eljött a répaszedés napja, A cukorgyár dolgozói kedvtelve nézték a két-háromkilós répaóriásokat: micsoda gyönyörű cukornakvalót kapunk Komjaticéről!

Hubinszky és Bafo traktoros nem ért rá pihenni. Ekéjük nyomán szaporán fordultak ki a répasorok a földből. Jozefina Petxásová, Alibeta Bartová, Emília Suranszká, Alzbeta Negliová és a többi asszony alig győzi a munkát. Ezért az idén a férjek is segítenek. Mert mind annyiuknak az a legfontosabb: időben a cukorgyárba kerüljön a rekordtermés.

TOMPÁI DOHÁNYSZÜRET

Kép és szöveg: J. SLUKA

A sűrűn szitáló eső már az ősz közeledtét jelzi. A Napot már alig lehet látni,azég rongydarabkákhoz hasonló felhőfoszlányokkal van teleaggatva. Nem is csoda, ha mór a kabát nem kívánkozik le az emberről, ha pedig lekívánkozik, annak más oka van.

így vélekedik Mihalovics János is, amikor rdjukköszöntöm a jónapot.

— Nézze az ingem! Csuromvíz.

— Nem hinném, hogy a nap melegétől — mondom neki.

■ De nem ám, inkább a munka hevétől —

feleli.

Egy kicsit talán kételkednék állításában okkor, ha a dohányszárítóban dolgoznának, de mivel a szárító mellé eszkábált bódéban vagyunk, minden kétségem eloszlik. És ott van a másik bizonyíték is — Iván Viliam inge, mely minden bizonnyal attól lett nedves, hogy a gazdája Jani bácsinak segített, örülnek az aranysárga dohánynak. Tegyük hozzá jogos az örömük, hisz az eddig bevételezett ezresekben benne van az ö munkájuk is. De benne ám. Igazságtalan lennék azonban, ha említés nélkül hagynám a szövetkezet IS asszonyát, akiknek oroszlánrészük van az eddigi szép eredmények elérésében. Mert bizony hová is jutnának a férfiak az asszonyok nélkül? Ezek az asszonyok csakugyan rászolgáltak a dicséretre. Dicsérjük hát őket! Megérdemlik. Legtöbbjük — sőt majdnem mind — édesanya. Ко порка Péterné őt gyermek, Siandor Györgyné négy gyermek anyja, de ők is bekapáltdk a nekik kimért kapásokat ugyanúgy, mint a többiek. Minden nap megjelentek munkahelyükön. A Kopopka családból sokszor egyszerre ott volt az édesanya, az édesapa és Péter, a fűtő. Ugyancsak minden nap megjelentek: Piatrik Lászlóné, Stábján Mártonná, Mazúch Andrásáé, Stígel Józsefné, Kovács Istvánné s a többiek is kisebb megszakításokkal végezték a törés, fűzés és a simítás munkáját. Sok kitartást követel az asszonyoktól a munka, igyekezniük kell, nehogy a fagy kárt tegyen a dohányban. Hetente átlagosan 15 mázsa dohányt készítenek elő eladásra. Szinte örül a lelkűk, amikor egy-egy szállítás után Jani bácsi közli velük a dohányért kapott összeg nagyságát, így volt ez nemrégen is, amikor bejelentette, hogy a legutolsó szállítás 37 700 koronával gyarapította a szövetkezet vagyonát. A lévai járásban kevés helyen dicsekedhetnek olyan dohányterméssel, mint a tompaiak. Az ügyeskezü asszonyoknak köszönhető, hogy az eddig eladott dohány nagyrészét a legmagasabb felvásárlási áron sikerült értékesíteniük. Eddig 53 mázsa elsőosztályú dohányt értékesítettek, kilóját 30 koronájával, 22 mázsát 24 koronájával. A 3. és 4. osztályú

A

eladott dohányt is beleszámítva, eddig több mint 260 ezer koronát vettek be, a tervezett 163 ezer helyett, tehát csaknem 100 ezer koronával teljesítették túl eddig a tervet, amit még legalább 15—20 ezerrel megtoldanak. A 8 hektárnyi terület minden hektárjáról csaknem 33 ezer korona az átlagos bevétel.

Ennek a csakugyan szép, a számokon keresztül is érzékelhető eredménynek az elérése közben több akadály merült fel. Ilyen volt a csaknem egyhetes áramkimaradás is. Hogy ekkor nem történt késés és, hogy a már szárításban levő dohányban nem történt kár, az leginkább a HNB titkárának, Cápák Istvánnak köszönhető, ki a helyzet felismerése után rögtön egy áramfejlesztő aggregátot kért kölcsön a helyi Ropovod n. v. üzemtől, amit meg is kaptak, így hát nem történt fennakadás a szárítás folyamatában. Mihalovics János csoportvezető elmondta még, hogy szép jövedelmet jelent a szövetkezetnek a dohánymag, amiből becslések szerint 27—28 mázsára számítanak. Ezért több mint 7800 koronát kapnak majd. A kiváló csoportvezető munkáját is jutalmazzák. Több mint 7000 korona célprémium van eddig kilátásban számára Megérdemli ő is, hisz neki is nagyrésze van abban, hogy kiváló minőségű H-34-es és 15-ös jelzésű cigarettadohány kerül majd a fogyasztó dohányosok elé. TÓTH LÁSZLÓ, Tompa