Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-10-16 / 21. szám

ÖLET RVINÉHO, ^4301 SKOSLOVENSJ >1 0 . M « j :0 c • 5»ÖC1 w u v 0 0 _ >ч S 0:1 Is*-0 Z в c " ^ *o © ® c“° <íEb Akik az ember Szépbe-szőtt hitét vallják ..Feketepókhálók fonják be a rémes pajzsoknak ércfogóját fs a lándzsa vas hegyét s a kard két élét rozsda emészti.” (Bakkhülidész) 3 О I c >o E о £ e a *» m •o 41 "э >. . c c i-s. S* © n и о •О "О <§ A 0Ü 25 Ю и Ä > öi ÍO — Ш Й* •I S-i и 30 C « ' > < Nagy szavak és harsány csinnadratta ne sértsék bántóan azoknak ünneplését, akik mint az Élet és a Béke egyszerű napszámosai, az ember Szépbe-szőtt hitétvallva cselekszenek — polgártársaik egészségét óvják. Ezért e néhány sor sem tűzijátékos köszöntő, csupán halk szavú üdvözlése a száz éves fennállását ünneplő Nemzetközi Vöröskereszt nagynevű és névtelen hőseinek, az ismeretlenség homá­lyában, hangyamódra serénykedő közkatonái­nak, akik életüket kockáztatják, akik szabad idejüket áldozzák fel, hogy útját állják a sötét fájdalomnak, segítsenek a szenvedőknek, hogy polgártársaik egészségének oltalmazásával és kórmentes új nemzedék nevelésével vegyék ki részüket az országépítésből és a békéért való küzdelemből. Egy időszámításunk előtt élő költő írta, hogy „a legszebb hadsereg is a csapás eszköze” és „gyász-szertartás a harci győzelem!" Úgy vélem, azóta sem fejezte ki költő tömörebben és egyszerűbben, pátoszmentesebben a min­den idők háborúinak borzalmait! Nem érdek­telen azonban, hogy a háború vérengzései hozták létre a humanitásnak azt a száznyolc­van milliónyi hadseregét, amely a Jeges tengertől a Jóreménység fokáig, Prágától Ulan Bátoron át San Franciskáig, a Vörös­­kereszt lobogója alatt menetel, amely azonban nem a csapás eszköze, "hanem az emberiség javát szolgáló ármádia, s melynek „harci győzelme” a humanizmus, a Béke és az Élet győzelmét jelenti. A múlt század közepéig az irtóháborúkban győzedelmes és vesztes seregek sebesültjeinek tíz és száz ezrei pusztultak el a harcmezőkön, minden segítség nélkül. Csupán a krími háborúban, ahol az új hódításokra vágyó cári Oroszország a törökökkel, valamint ezeknek szövetségeseivel, az angol és francia imperia­listákkal csapott össze, jöttek létre azok az első önkéntes egészségügyi alakulatok, melyek a sebesült katonák szenvedéseit igyekeztek enyhíteni, s egyben felvették a harcot a töme­ges halált okozó ragályos betegségek ellen is. Tizenegy hónapon át ostromolták az el lenséges hadak Szevasztopolt. Az ádáz harcok köze­pette, éppen az ostromlott városban alakult meg, Nyikoláj Ivánovics Pirogov, a kiváló sebész és pedagógus kezdeményezésére, az A vietnami Lukrécia Borgia... E mberi szörny a szépség álar­ca alatt... Ilyen és hasonló címek alatt jelennek meg a nyugati sajtóban a Dél-Viet­­namban elkövetett kegyetlen­ségekről szóló tudósítások. Igen, az amerikai vezető kö­rök kissé meglepőnek tartják, hogy az általuk oly jelentős segéllyel támogatott Diem kor­mány a nép gyűlöletének köz­első orosz önkéntes ápolónői csoport. Ugyan­akkor az ostromlók oldalán is létrejött — függetlenül Pirogov nagy kezdeményezésétől — az irgalmas szamaritánusok hasonló csoport­ja. Ennek a firenzei születésű Florencia Nigh­tingale volt a megteremtője. A háború véget ért, Pirogov’és Florencia Nightingale eszméi azonban tovább éltek. Amikor 1859-ben az osztrák seregek behatol­tak Olaszországba, majd június 24-én Solferí­­nónál megütköztek a francia és olasz ha­­dakkol, egy Henri Dunant nevű fiatal svájci turista, a csata véletlen szemlélője, elször­­nyedt az ütközet borzalmaitól. Nagy felindu­lásában a harctérhez közeli Castiglione falu­ban fel lármázta, fel lelkesítette a lakosságot és megszervezte az önkéntes ápolok alaku­latait. Csak úgy, mintüPirogov és Nightingale annak idején. Henri Dunant azonban nem állott meg a félúton. A solferínói csatáról írt könyvével felrázta a világ lelkiismeretét. Megteremtette azt a légkört, amelyben aztán 1863 őszén Genfben megalakult a Nemzetközi Vörös­­kereszt bizottsága. Az újonnan létrejött nem­zetközi szervezet elsősorban a háború borzal­mait igyekezett enyhíteni, a szembenállók kegyetlenkedéseivel vette fel a harcot. Pro­gramjába később bevette a járványok és az elemi csapások elleni küzdelmet is. A Nemzet­közi Vöröskereszt egyre fontosabb tényezővé vált és Henri Dunant 1901-ben megkapta a Nobel alapítvány első békedíját! Henri Dunant hagyatéka a háború, a járvá­nyok— a halál ellen irányult. Sajnos, a kapita­lista társadalom gyakran unaloműző, jóté­konysági ténykedéssé minősítette, alacsonyí­­totta le a Vöröskereszt humanista eszméit. A fasizmus brigantijai pedig meghamisították, visszaéltek velük. Egyedül a Szovjetunióban, majd a többi szocialista országokban, így hazánkban is tovább élnek a nagy svájci eszméi, melyeknek a világbékéért harcoló szocialista humanizmus adott mélyebb értel­met. És ez a mélyebb értelem lett a mozgató ereje, rúgója a százezres tömegmozgalomnak, fiatalok és öregek aktivitásának, akik hazánk lakosságának egészségéért küzdve ápolónői tanfolyamokat, egészségügyi felvilágosító elő­adásokat rendeznek, egészségügyi őrsöket alakítanak, önkéntes és ingyenes véradomá­nyokat szerveznek a Csehszlovák Vöröskereszt helyi és üzemi csoportjaiban. A vérengző szépasszony. BARS/ IMRE pontja. Maholnap tíz éye, hogy Vietnamban a francia gyarma­tosítók vereséget szenvedtek, és az amerikai neokolonializmus átvette a „jó“ patronus sze­repét. Az amerikai támogatás egy züllött társadalmi rendnek adott tápanyagot: önkényura­lomnak, korrupciónak, koldu­lásnak, üldöztetésnek, gyilkos­ságnak, kivégzéseknek. A nyugati sajtó a Diem családi kormányt, s személy szerint az elnök sógornőjét teszi fe­lelőssé a zagyva összevissza­ságért, mert állítólag ő a szük­séges reform legfőbb akadályo­­zóip. Nincs szándékunkban az em­beriességéből kivetkőzött klgo Dinh Nhu asszonyt megvédeni, de az igazság az, hogy ez az asszony a rendszer tipikus meg­testesít ője. Azt mondják, hogy Nhu asszony fanatikus katolikus s egész népét a katolikus hitre Ngo Nhu asszony a nagy estélyen. akarja téríteni. A jámbor budd­histák azonban nem osztják nézeteit, s a terrorra testük megcsonkításával, eleven elége­téssel felelnek. A pápa kény­telen volt táviratilag értesíteni papjait, hogy a katolikus egy­ház nem vállal közösséget e szörnyűségek előidézőivel. Nhu asszony a partizánelle­nes csoportok kiképzésén is részt vett, saját kacsájával mu­tatta meg, hogyan kell reszke­­tés nélkül emberre lőni. A Diem család európai kör­útra utazott s először történt meg, hogy Nhu asszony férjét nem avatták be a tárgyalások menetébe. A vietnami,, honleány“ és po­litikusnő körül megcsappant az érdeklődés. A kíváncsiság egyre inkább a ritka szép, de vérengző nőstény köré fonódik, akinek gyémántjai a legszebbek, mert gyermekkönnyek moso­gatták, rubinjai a legpirosab-Dél-V bak, hiszen fiatal szüzek vére freccsent rá. Ezért nem kell félnie, hogy a közöny homályá­ba süllyed. Mig él, saját népe átkozza nevét. Sz.E

Next

/
Thumbnails
Contents