Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-10-02 / 20. szám
ó z z к М € в/ A mezőgazdaságban dolgozó aszszonyokról sem feledkeztünk meg. Hisz náluk is sok veszély áll fenn, mely az egészségüket illeti, kezdve attól, hogy a rájuk bízott állatoktól súlyos szervi betegségeket kaphatnak, ha nem tartják be a higiénia alapkövetelményeit. Gyakoriak a különböző gombabetegségek is, melyek az állatokról az emberre terjednek s mindjárt az elején szakszerű orvosi beavatkozást igényelnek, hogy megakadályozzuk további terjedésüket. Hogyan nézhetjük tétlenül, hogy fiatal nők, akik előtt még további szülések állnak, órákon át zöldséggel, gyümölccsel telt ládákat, hatalmas tejeskannákat, nagy zsákokba csomagolt élelmiszereket emelgetnek. Ennek következménye a sok csigolyaközti porcogó-zavar, a hosszúlejáratú munkaképtelenség. Pedig könnyen kezelhető kiskocsik, a kisebb zacskókba történő csomagolás, ésszerűség, mindezt könnyen kiküszöbölhetné. A felelős tényezők erre vonatkozó Ígéretét már évek óta hallgatjuk, de sajnos, a megvalósítás még mindig késik. Pedig az asszonyok a Tribün-ben is sok javaslatot tettek erre vonatkozóan. Amíg megvalósatnak, szóljunk legalább a hatásos megelőzésről: az izomzat erősítéséről a rendszeres tornával, mely még a betegség esetén is gyakran jobb, mint a mozdulatlanság és injekciózás. S ha mindehhez a fizikai munkához a szellemi megterhelés, a család meg nem értése, a rossz munkabeosztás is hozzájárul, nem találhatja magát másutt a szenvedő alany, mint az idegorvos rendelőjében. Itt ismét nem lehet hatásos csak az orvos tanácsa és a gyógyszerek használata, ha az egész család, a környezet és maga a beteg is nem segíti erős akarattal a gyógyulást. A bőrbetegségek szempontjából tulajdonképpen minden foglalkozási ágnak megvannak a veszélyei, de ha tudunk róluk, ésszerű munkával, védekezéssel és az üzemi orvos segítségével elkerülhetjük őket. így például a mélyhűtők, mosodák dolgozói kell hogy védekezzenek az állandó hideg, illetve hő, a gőz, vegyszerek káros hatása ellen. Alig érzem a lábamat, — hallja az ember sokszor s amikor résztvevőén rátekint a megkínzott végtagra, nem is csodálkozik.— Hogy lehet ilyen cipőben egész nap talpon lenni, — gondolja, amikor a tűsarkú cipőben kiszolgáló elárusítónőt. kalauznőt, pincérnőt látja. A teljesen lapossarkú szandálok és tenisz cipők látványa sem vigasztalóbb, hisz a láb ideális fekvése szempontjából legjobb a 3—4 centiméteres sarkú bőr-, nyáron a vászoncipő. A munkában tehát nem szorulhat háttérbe a megfelelő ruha és főleg lábbeli, különösen ami az álló foglalkozású nőket illeti. Szerencsére cipőiparunk végre hozzálátott a munkacipők készítésé, hez, reméljük lesz belőlük elég. Mindez a megállapítás a falusi asszonyokra is vonatkozik, akik leggyakrabban a gumitalpas teniszcipőt tartják a megfelelő munkacipőnek, melyben a láb nem szellőzik eléggé és tartása sem helyes. Sok esetben (élelmiszeriparban, mezőgazdaságban) nem tudjuk kikerülni a gumicsizmák viselését. Itt aztán rendkívül fontos szerep hárul a fokozott tisztaságra, hogy elkerüljük az ujjak között keletkező kellemetlen bőrpenészt Mivel a bőrpenész könnyen átvihető, ügyeljünk, hogy mindig a saját lábbelinket viseljük, ne cseréljük ki a máséval. Artalmas-e a kávé, a cigaretta? — kérdik rendszerint olvasóink leveleikben, s mi is ezt kérdeztük orvosi tanácsadóinktól. Egyöntetű nézet még nem alakult ki erre a kérdésre vonatkozólag, de egy biztos: nem lehet hasznos a kávé, ha azt az alvás helyett fogyasztjuk, vagyis vele akarjuk elűzni fáradságunkat. Semmiképpen sem lehet egészségünkre jótékony hatással a szemet rongáló rossz világításban éjjelekbe menő munka, melyet gyakran csak kávé mellett vagyunk képesek elvégezni. Igen, tudjuk, hogy dolgozó aszszonyaink nagyrésze foglalkozása mellett tanul, s erre rendszerint csak az esti órákban kerül sor. Hogy ezt elkerüljük, fontos, hogy ne az anya viselje egyedül a család, a munka és a tanulás terhét. S itt kerül előtérbe a férj segítsége, a gyermekek helyes nevelése, hogy jó munkamegosztással az anyának is biztosítva legyen a megérdemelt pihenése, és főleg az egészsége, amely mégiscsak elsőrendű kérdés. S miután ma már a dolgozó nő nemcsak egészséges, de szép is akar lenni, a szépítő kozmetikára is időt kéne szakítania, mely nem fényűzés. Kitűnik tehát, hogy nem elég csak az állam gondoskodása a dolgozó anyákról, az egészségügyi dolgozók erőfeszítése, ha mi magunk is nem teszünk meg mindent egészségünk érdekében. Nagy felelősség hárul a munkaadókra is, hogy teljesen érvényesítsék az adott lehetőségek mellett a nyugodt, biztonságos és kellemes munkakörnyezetet. Mert az orvos egyedül nem képes harcolni egészségünkért. К. M 11