Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-10-02 / 20. szám

Mint valami furcsa sündisznó tüskéi, úgy me­­fedeznek a zöldlevelű töveken a fényespiros fűszerpaprika dús fürtjei. Az ipolyviski kertészet sokszínű őszi zöldségei közt beszélgetünk a negyven tagú szocialista brigád tagjaival — lányokkal, asszonyokkal. A nőbizottság itt dolgozó tagjai, Balta Mária, Péli Etel, Otrekál Margit, Nyustin Ilona az őszben a télre emlékeznek. 1959 telére. Akkor kezdődött... Hogyan is volt csak? Egy levél érkezett a elmükre a Dolgozó Nő szerkesztőségéből. ,,A HNB mellett működő nőbizottság részére, Ipolyvisk." Baly Mária elnőknő elgondolkozva forgatta a sűrűn gépelt papírlapot, amelyen ilyen — eddig ismeretlen, vagy keveset használt szavak álltak: 2. Tóth Klári elégedett az idei paprikatermés­­sel Э. A szocialleta munka­­brigádnak ma *0 tagja van I. A plroe fűszerpaprika lemét ezép jövedelmet hoz a ezövetkezetnek Földművesasszonyok Téli Iskolája... előadások, vita... hozzászólások... kötelezettségvállalás. Rendkívüli ülésre hívta a nőbizottsdg tagjait. Az izzó kályha sistergett, amint a bolyhos ken­dőkről ráhullott a zúzmara. — Nem elég, hogy a faluszépítésben részt veszünk, hogy a HNB-пек segítünk, hogy kultúres­­teket rendezünk? Minek kell ezt csinálni? — Mi avatkozzunk a szövetkezet ügyeibe? így beszélgettek, kicsit méltatlankodva, kicsit csodálkozva mind. Borbély Anna, Jakus Margit, Tóth Erzsébet, Bartal Etel, Bállá Regina, Kddass Erzsébet, Péli Etel, Máté Márta, Tóth Margit, Nyustin Magdolna. Jakus Lajos, a HNB akkori titkára ismertette, mit is akar a szerkesztőség, a Csehszlovák Nők Szlovákiai Bizottsága:... hogy tanuljanak... segítsenek a szövetkezet gazdálkodásának fellen­dítésében, teremtsék meg a nagyüzemi gazdál­kodás minden feltételét a faluban... Pontosan, szabatosan megfogalmazták a választ és elküldték. Szeretik a rendet. És dolgoztak to­vább. Kapálás, aratás, tojásfelvásárlás, őszi be­takarítás. Észre sem vették, már el is telt egy év. A szorgos munkának gazdag szürete lett. Az ipolyviski szövetkezet, amely a puszta földön, úgyszólván állatállomány és gépek nélkül kezdte a gazdálkodást, olyan módos gazdává vált, hogy bevezethette a szilárd jutalmazást. A 135 női szövetkezeti tag pedig még ,,különjutalmat” is kapott. Ugyanis a földművesszövetkezet napközi otthont létesített a dolgozó anyák gyermekei részére. Büszkén fogalmazták a választ a Földmű­vesasszonyok Téli Iskolája új kérdéseire. Ötven­ötén írták alá a nevüket a jelenléti ívre. Ötvenöt asszony megbeszélése alapján született meg a vá­lasz: 612 ezer koronával töltöttük fel az oszthatatlan alapot... 250 ezer koronával a szociális alapot, a kulturális alapra ötven ezer koronát adtunk az 1960-as évben. — Asszonyok, ide mit írjunk, erre a kérdésre? — nézett végig a lelkes arcokon Baly Mária. az iskolát, a napközit. Erővel töltötte el őket az a tudat, hogy ők alkotják a szövetkezet munka­erejének túlnyomó többségét, hogy rajtuk múlik, milyen ütemben erősödik gazdaságuk. ■ Mondd el, hogyan kell kiszámítani — kérték a férjüket, amikor az a szövetkezeti munkaisko­lából azzal érkezett haza, hogy a termelési költ­ségektől függ, több vagy kevesebb-e a bevétel. Bele-bele néztek az újságba, egy-egy szakkönyv­be is belelapoztak, a rádiót hallgatták, hogy meg­tanulják, hogyan lehet gazdaságosan felhasználni a takarmányt, hogyan lehet olcsóbbon többet termelni. A tagság közös igyekezetének meg is lett az eredménye. 1960-ban 16 malacot választottak el átlagosan egy-egy kocától és egy kiló sertéshús termelési költsége csupán 7,12 korona volt. A zöldségesben meg, ahogy vállalták, 38 ezer korona hektáronkénti bevételt értek el. És amikor beköszöntőitek az embert meleg szobába száműző téli esték, már őrültek, hogy a Földművesasszonyok Téli Iskolájának előadásaira kell menniük. A szövetkezet agronómusa, zoo­­technikusa szívesen tartott előadásokat. A szövet­kezeti munkaiskola tananyagát jól kiegészítette a nőbizottság iskolájának segédanyaga. 1962 tavaszán Nyustin főkertész komoly arccal mondta: — Este valamennyien ott legyenek a HNB üléstermében. — Miért? Mi lesz? Még most is jót nevetnek rajta, hogy a főkertész meglepetésnek szánta a nagy kitüntetést: Meg­kapták a szocialista munkabrigád elmet. Most, 1963 őszén mérlegeljük: mit adott a téli iskola, tanultak-e valamit7 — Jó volt, kellett. Megérte! — mondja Péli Etel. A téli iskola adta az ötletet, hogy szervezzük meg a brigádot. A brigádnak ma 40 tagja van. Elégedett lányok, asszonyok. Átlagkeresetük havi 1100—1200 ko­rona. Az 1029 hektáros ipolyviski szövetkezetben 33 korona a munkaegység értéke. Ez a 40 asz­­szonynak is köszönhető, akik a 31 hektáros ker­tészetből az egy millió százezer korona bevételt még megtoldják 100 ezer koronával. — Tehát Ipolyvisken minden rendben van? — kérdezzük Bállá Reginát, a nőbizottság elnöknőjét. — Ami rajtunk múlik asszonyokon, az igen — feleli. Azon már a szövetkezet vezetőségének kellene gondolkodnia, hogy miért nincs az EFSZ vezetőségének asszonytagja, hogy mióta a fejő­­gépeket használjuk, miért fejnek a férfiak. Remél­eny? A. Őrlik felvételei ■ Melyikre? ■ Hogy van-e nálunk szocialista munkaver­— Hát... eddig nem volt... de majd lesz! És megszervezték a szocialista munkabrigád elmért versenyző kollektívát a kertészetben. Eddig is mentek hajnalban, ha kellett, és dolgoz­tak késő estig, ha szükség volt rá, de most úgy érezték, felelősek egymásért, g szövetkezet ered­ményeiért, nehézségeiért. Nem esett nehezükre összefogni. Közösen jártak az olvasókörbe, a szlovák nyelvtanfolyamra, együtt takarították jük, ha a Földművesasszonyok Téli Iskolája to­vábbra is segít bennünket, arra is megtanuljuk a választ, hogy a férfi-vezetőket hogyan lehet megnevelni. De ez máy nem csupán termelési kérdés. Kérjük és várjuk a Csehszlovák Nőbizott­ság segítségét az asszonyok eszmei nevelésében. Megígértük, hogy mire a piros fűszerpaprika termőhelye hóval borítva pihenőre tér, a téli esték­kel együtt ismét megérkezik az új tananyag; hogy asszonyaink új módszerekkel dolgozó szocialista emberré váljanak. HARASZTINÉ M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents