Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-09-18 / 19. szám
Imit. тш & Az emlékek nem tűntetik el a ráncokat, mégis megfiatalítják az embert. Amikor a valóság feleleveníti az emlékeket, az ember megfeledkezik az évek súlyáról és újra a régmúlt napok hősévé válik. Ilyen gondolatok tükröződtek a púchovl Makyta tanonciskolájában 20 éve végzett 30 férfi szeméből. Ebben az üzemben, ahol az utolsó évtized alatt nők váltották fel a férfiakat, újra a férfiak foglalják el az ünnepi összejövetelen az első sorokat, de csak azért, mert tiszteletbeli vendégek. A kézszorítások, ölelések után mindannyian elmondják, milyen utat tettek meg azóta, hogy elhagyták a tanonciskolát. A tanonciskola első végzett növendékei, vagyis a ruhaipar szlovákiai úttörői, ma az SZLKP KB dolgozója, a Pravda szerkesztője,a csehszlovák hadsereg tisztje, gépész és más jelentős foglalkozásokat betöltő emberek. Az elmúlt húsz év alatt továbbképezték magukat, sokan főiskolát is végeztek. Útjaik elváltak egymástól, de emlékeik az együtt töltött esztendőkről közösek maradtak. 1943-at írtak akkor. A zilinai Rolny Ruha▲ Az emberek egészségéről is gondoskodnak az üzemek* ben. ipari Vállalat üzemi munkaiskola elnevezéssel tanonciskolát nyitott. Az első évfolyamba, a több mint 700 jelentkező közül 33 fiút vettek fel. így létesült Szlovákiában a Bafa üzemi iskolája után a második tanonciskola. A kapitalista Rolny nem sokat áldozott az iskolára. A fiúk életét ebben az időben a legtalálóbban Heleyová Irmának, a szakképzés vezetőjének szavai jellemzik. ,,A tanoncok munkaideje a varróműhelyben és más munkahelyen, napi 9 és fél óra volt. Az ilyen kemény munka után — mert a műhelyben a kiosztott munkát el kellett végezni — kimerültén ültek a padokba, hogy elsajátítsák az elméleti ismereteket. Sok sóhajtást és keserű könnyet nyeltek a fiúk a tanoncévek alatt. Sokszor felmerül előttem a kérdés — teszi hozzá Heleyová Irma — vajon a mi ifjúságunk ismeri-e az akkori tanoncok keserves küzdelmeit, különbséget tud-e tenni az akkori és a mai tanoncélet között'” De emlékeik közé tartoznak az olyan mozzanatok is, amelyek az ifjúság bátorságát csillogtatják. Például: már húsz évvel ezelőtt — tehát a háború ideje alatt — titokban orosz nyelvtanfolyamot tartottak Sucha elvtárs irányításával, hogy elsajátítsák szovjet barátaink nyelvét. Amikor az üzemet 2ilináról Puchovra helyezték át, 200 méter távolságra került a német megszálló csapatok táborhelyétől. De ez sem volt akadálya annak, hogy! a fiúk a telefonközpontban, szorosan fej-fej mellett, hallgassák a Banská Bystrica-i szabad adóállomás küldését. Hogy lehet, hogy senki nem árulta be a fiúkat? Erre a kérdésre Viliam Turzó elvtárs, az Az első beszélgetések tárgya: ki hol él, hol dolaozik. I i Márta fejőnő lesz?!... A friss, meleg tej vastag sugárban lövell a sajtárba. Szemlátomást telik az edény. — No, no... Mártuska. Bele ne szakadj... — Inti az Igyekvő fiatal lányt Bolgár Lukács, a haraszti szövetkezet zootechnlkusa — olyan szaporán jár a kezed, hogy attól félek, még megelőzöd a fejősben anyukádat és a többieket. — Ne féltsen engem — vág vissza nevetve a lány. — Kifejem én a tehenet úgy, mint akárki mát. — Hát meg tudsz felelni, Igaz, a kezed Is jól jár. — Anyuval versenyzőnk... — Ml kifejjük a tejet, cuk teker, mdny lessen — mondja Mdrtutka — Hát csak versenyezzetek! Látom, nem maradsz alul. Bár csak sok Ilyen serénykedő kislányunk lenne — annyi tej volna, mint az Ipolyban a víz. — Most sem állunk épp az utolsó helyen. — Hát ha így dolgoztok tovább, még több Is lesz. — Rajtunk nem múlik, csak legyen elég takarmány. — Maid elválik. Utóvégre a fejők dicsősége vagy szégyene... — Ml fejünk, maguk meg gondoskodjanak a takarmányról. — Az van elég. Mártuska közben a teli edényből a kannába önti a tejet. Aztán újra munkához lát. — Igen dolgos ez a Kisslmon Márta. Pártszervezetünk elnökének a lánya — mondja az érkező Cseri bácsi, a szövetkezet elnöke. De Iól dolgoznak a többi fejők Is. A háromszori fejős meghozta az eredményt. Két literről hétre növeltük a napi tejhozamot. Azelőtt hat hónap alatt fejtünk tízezer litert, most ezt egy hónap alatt elérjük. Sok függ a fejőktől. Bár csak Márta Is Itt maradna a szövetkezetben. — Ml leszel Mártuska, ha befejezed az Iskolát? — kérdi a zootechnlkus. — KI tudja... Talán félő... Hamisan mosolyog, felcsillan a szeme. KI tudja mire gondolII Talán egy legényre, akit kinézett a többi közül, vagy a jövőre... Dunamocsi Bállá József Ha az ember meggyújt egy cigarettát, bizony nem gondol arra, mennyi munkába kerül, míg a zöld palántákból kis fehér szivarka lesz. Hogy aki cigarettázik —> legalább jó minőségű dohányt füstölhessen — sok munkájába kerül ez a dunamocsi dohányosoknak. Már februártól a szövetkezetben szorgoskodik Fürstenczeller Gáspár 20 tagú csoportja. A IS asszony és lány, meg az öt férfi a melegágyak készítésétől a dohány töréséig a szövetkezet földjein szorgoskodnak. Az idén rendkívül jó a dohánytermésük- Már minden szárítójuk megtelt illatos dohánnyal. Annak ellenére, hogy kevés a munkaerő, időben törik és szárítják a dohányt. Képeinken (1) az idősebbek láthatók munka közben és a csoport két ügyes tagja (2) Kiss Lászlóné és Kucman Imréné Gazsi bácsival, a „dohánykirállyal“. Kép ét szöveg; TVenfca Tibor, Marcelháxo dohányosok
