Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-21 / 17. szám
pedig ,,milyen jó iskolába járni!“. Megtudtam, hogy a szülők előre elidegenítették őket az iskolától. Ha fegyelmezetlenek voltak és valami rosszat csináltak, a szülők „majd kapsz te körmöst az iskolában“, „bezár majd a tanító néni a pincébe“, „csak rágd a körmödet, majd ráver a tanító néni és kicsúfolnak a társaid“... és hasonló fenyegetésekkel tették ellenségessé azt a helyet — az iskolát —, amely hosszú éveken át a második otthona lesz a gyermeknek, és azt a személyt — a tanító nénit —, akinek a második édesanya szerepét keli betöltenie. Hogy ez az elidegenítés mennyire súlyos hiba, ahhoz úgy érzem, nem kell bővebb magyarázat. Nézzük meg inkább, hogyan lehet előre megszerettetni az iskolát? ЕШП Minden évben akad az elsőosztályosok ünnepélyes fogadtatásánál síró, tomboló gyermek, aki semmiképpen sem akar elválni anyukájától, apukájától, vagy a nagymamától. „Hazamegyek!“, „Nem akarok iskolába járni!“ — s hasonlókat mond sírás közben. Egyikemásika egész hisztériás zokogásba tör ki. Milyen ünneprontó és milyen hangulatrontó hatás ez a sok mosolygós képű, boldog gyeremek között! Mennyi leleményességre, pedagógiai fogásra van szükség, hogy a toporzékolókat megnyugtassuk, lecsendesitsük. Kutatom az idegenkedés okát. Jól megjegyeztem, ki volt az a két-három gyermek, aki sírt és mindenáron haza akart szökni. Beszélgettem velük az első tanítási héten, amikor már ők maguk is mulattak saját magukon, hogy „milyen csacsik voltunk“!, „hogy féltünk“, Többször előfordult, hogy osztályommal sétáltam, vagy kirándultam, s a mellettünk elsétáló édesanya azt mondta kisfiának: „Látod, milyen szépen mennek a kis iskolások? Jövőre már te is így fogsz sorban menni!“ — Meséljük el, hogy majd neki is lesz hátitáskája, szép könyvei, tolltartója, színesei, ceruzája, tolla — olyan, mint édesapának van. Milyen jó lesz, ha már ő is tud levelet írni a nagymamának és önállóan olvas a mesekönyveiből. A közvetlen készülődés izgalmait igyekezzünk még fokozni, hogy valóban várja a gyermek a tanévnyitó napját és ünnep legyen számára, mikor „iskolás“ lehet belőle. A tanítónő szeretettel várja gyermekünket az iskolába. A gyermek is boldogan, örömmel indul el a tanévnyitó ünnepélyre és ezzel az iskolai életbe, ha helyesen készítettük őt elő. Legyen ünnep az egész család számára az a nap, amikor Zsuzsi vagy Pisti először megy iskolába. Vehesse fel a legszebb ruháját, esetleg azt, amit külön erre az alkalomra kapott, hogy belső izgalmát és az ünnep nagyságát ezzel a külső jellel is fokozzuk. Anyuka, de ha lehet még apuka is kérje el magát a munkából erre a pár órára. Érezze ezt a kis Zsuzsi, Pisti és minden először iskolába menő kis gyermek, hogy ez a nagy nap olyan nagy valóban, hogy még az újságokban is megjelenik egy-egy kép az elsőosztályos kisfiúkról, kisleányokról, sőt még a rádióban is beszélnek róluk. A tanévnyitó előtt adjuk át gyermekünket a tanító néninek és attól kezdve vonuljunk kissé háttérbe, és csak távolról figyeljük, hogyan mozog és viselkedik új kis pajtásai között. Ne érezze azt, hogy a közelében vagyunk — egyike, másika még szégyellené is. Engedjük, hogy önállóan tegye meg az első lépéseket az iskolai életben, hogy bátran induljon neki. Ne szégyenítsük meg első nagy nyilvános iskolai szereplésénél azzal, hogy rászólunk, vagy hogy igazitgatjuk a ruháját, a szalagját, vagy éppen a kis ajándékot, amit sután tart a kezében. Legyen inkább csodálkozó, bámészkodó, csak ne zavarjuk meg. Ha a tanévnyitó után otthon „csak úgy árad belőle a szó“, hallgassuk meg, mit mesél, hiszen rengeteg új benyomás érte. Meg ne szidjuk semmiért, mert kedvét szegnők az iskolai élettől, holott most igen fontos, hogy szépnek, vidámnak, sokatígérőnek lássa azt. Akkor se tegyünk szemrehányást, ha túl szótlan talalna lenni az ünnepség után. Talán úgy hatott rá a sok új benyomás, hogy elfárasztotta, elgondolkoztatja, s szinte „szólni sem tud!“ Igyekezzünk felfokozni érdeklődését az iskolábajárás iránt, s készítsük el jól az első „komoly“ tanítási napra. Dr. GERGELY KÁROLYNÉ — Lacika! Csengettek, menj kisfiam, nyisd ki a kaput... Mutasd, mit hozott a postás? A bíróságtól? Alá is írtad helyettem? Nagyszerű, de most szaladj játszani. Látod, Irénke, ez a bírósági végzés... igen, mégis kimondták, eltörölték az apaságot... Jaj, ha fogna az átok, de annak nincs értelme. Pedig megérdemelné, hogy elátkozzam!... Te még nem ismered a történetemet? — Hogy tette a szépet... Kicsi Milkám ősszel megesküszünk... de ősszel tavaszra tolta, azután nyárra... és amikor Lacika jelentkezett, kiderült, hogy nős! Minden szerelmem gyűlöletté változott! De nem mutattam, próbáltam menteni, amit lehet... Ö is... Hat héten belül visszahelyeztette magát Ostravába... A címét sem hagyta meg... Én itt maradtam a születendő gyermekkel... Kavargóit a fejem, féltem, rettegtem, most mi lesz... Sohasem felejtem el, anyám hogyan nézett rám, amikor megmondtam neki. Igyekeztem közömbös arcot vágni, akkor is, amikor arról faggatott, ki az apa. Azután haza jött apu... nagy jelenet volt... anyu zokogott... én hallgattam... apu kiabált, ütött, vert... Oda voltak, hogy mit szóinak a szomszédok, ismerősök... Az én összetört lelkemmel senki sem törődött. Kirúgtak otthonról... akár egy rossz regényben... álltam a ház előtt megkínzottan, összetörtén és nem volt hová menjek.. . pénzem sem volt... gondoltam öngyilkos leszek, de nem könnyű huszonkét éves fejjel eldobni az életet... hát még két életet... Végre eszembe jutott Rozika, a barátnőm... de amióta Jaroiial jártam, kicsit elhidegültünk egymástól... Meglepődött, amikor az ajtóban meglátott, de bevezetett... Elkapott a zokogás, elmondtam neki mindent... Azt is, hogy otthonról kirúgtak... Itt maradsz nálam, mondta Rozi... neki minden olyan egyszerű... Megszülöd, felneveled, mondogatta azon az éjszakán talán százszor is... Nem te vagy az első, sem az utolsó... Reggel felé aludtunk el... a.hivatalból is elkéstem másnap, még a főnököm is összeszidott... Nem mentegetőztem, csak néztem, amint prédikált és arra Felesleges kitérő gondoltam, mit szól majd, ha megtudja... Ezután mindenkire így néztem... Rettegtem attól, hogy megtudják... Rozival éjszakánként erről beszélgettünk... Tele vagy előítéletekkel, mondta nekem... férjhez mennél az első kéményseprőhöz, csak neve legyen a gyereknek... Az is jobb lenne, mint így, mondtam én... Bolond vagy, zárta le a vitát... De egy pár nap múlva ő kezdte. Stefan biztosan elvenne téged, még így is, ő nagyon rendes fiú... Azután Rozi közvetítésével találkoztunk egy cukrászdában... Kedves volt és gyanútlan... Arról az időről beszélgettünk, amikor Járói előtt együtt jártunk... Stefan akkor szeretett engem, én meg hagytam, hogy szeressen... de unatkoztam mellette... nem volt benne semmi fantázia... Ott a cukrászdában ő beszélt, én hallgattam, de az agyam járt, mint a motolla... s egyszer csak kitálaltam neki mindent... azt is, hogy segítsen rajram, ne maradjak ilyen szégyenben... Sírtam, remegtem, ő vígasztalt... Meggondolja az ajánlatom, azzal váltunk el.. Nyolchónapos állapotos voltam, amikor megesküdtünk. Rozi volt az egyik tanú, Stefan nagybátyja a másik. Áthelyeztette magát Martinba... ott senki sem ismert bennünket, mindenki azt hitte, igazi fiatal házasok vagyunk... Stefan lovagias volt hozzám, de semmi több... Amikor Lacika megszületett még virágot is küldött a kórházba... Anyámék nak is ő táviratozott... Anyu el is jött, ha fér van, lehet gyerek is, az se baj, ha a másé.. Mikor anyu elutazott, hármasban marad tunk... Stefan sokat utazott, s amikor haza jött, a konyhában aludt. Nem szerette a gyere két... hozzám mégcsak közeledni sem próbált... pedig én őszintén hálás voltam neki amiért mellém állt... hajlandó lettem volna arra is, hogy igazi házassággá változtassuk ezt a kulisszaházasságot... de nem mertem én kezdeményezni. Lacika öt hónapos volt, amikor a megállapodásunk szerint beadtuk a válópert... Hazamentem a szüléimhez. Befogadtak, hiszen már elvált asszony voltam... Lacikát imádták... a hivatalba is visszavettek... Egyik kollegámtól megtudtam, hol dolgozik Járói, elküldtem neki Lacika fényképét. Nem válaszolt, de küldött 150 koronát... Sértett ez a pénz, de nem küldtem vissza, legalább ebből tudja, hogy gyereke van. Ettől kezdve csaknem minden hónapban küld 100—150 koronát. A pénzt anyámnak adom, 6 gondozza napközben a kicsit... Stefán azóta sem jelentkezett, már hat éve, hogy elváltunk... Azt hittem, életemnek ez a fejezete már véglegesen lezárult... de néhány hónappal ezelőtt Stefan se szó, se beszéd a legfelsőbb bíróság útján az apaság törlését kérte... Meglepett, dehát joga van hozzá... A vizsgálat során Járóit is kihallgatták. Letagadott mindent a jellemtelen... Mondd, nem tudod, Lacika most mégis törvénytelen gyerek?... SKALINA KATALIN О A ■4 ^ m rk Ti 2 7s к m Д rV
