Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-08-07 / 16. szám
M T V. PftlBYL felvételei I agytestű, titokzatos szentjánosbogárként köröz a lámpa. I к ' В Az asszony kihajol a sötétbe, aztán biztos kézzel fogja meg ||a féket. A szerelvény lassít, majd megáll. A tolatók már ott M ügyeskednek a vagonok között. Az ütközők egybekapcsolódnak, a lámpa ismét jelez. Az asszony megindítja a vonatot. A sínek szövevényében kiigazodva már a helyes vágányon fut a vonat. Csukott szemmel is elvezethemé a mozdonyt, nincs az a méternyi sínpár, melyet ne ismerne a bratislavai kikötő Déli Rendező pályaudvarán. Hiszen lassan tizenhárom éve lesz már... Akkor is itt állt a mozdony vezetőfülkéjében, mereven figyelve a jelzőlámpa fényét, görcsösen szorítva a kormánykereket. És sírt. Hangtalanul, elkeseredetten zokogott. — Ilyen nagy asszony, csak nem futamodsz meg — törte meg a csendet időnként a férfi, aki ezen az éjszakán két óráig járta Elena mozdonyán a kikötőt. — Azt hiszed, csak fogod magad és adjon isten? Akkor maradtál volna inkább az irodában, senki sem kergetett onnan! Te kívánkoztál a vonatra! Aztán számítsd csak: a prágai tanfolyam, a háromhónapos gyakorlati oktatás — hallatszott Svréek elvtárs, a vasúti oktató hangja halkan a fülke másik feléből. — Rosszak itt az emberek, Tóni bácsi, kiüldöznek, mert nő vagyok... — Ugyan Elenka, ha majd nem tartod olyan görcsösen a kormányt, te is, meg ők is elfelejtik, hogy asszony van a mozdonyon. Aztán Tóni bácsi leszállt és Elenka Götzová újraindította a mozdonyt. És azóta ki tudja, hányadszor, a tizenhárom év alatt... Nyáron szép és romantikus az éjjeli szolgálat — néz ki a Dunán tükröződő fényekre. De télen! Mintha ezek is hidegebben világítanák meg a hófödte kikötőt, amikor a jeges szél becsap a villanymozdony ablakán. De Elena már ezt is megszokta, ö, és Zuzka Sagátová, a két női mozdonyvezető, akik nem futamodtak meg ettől a nehéz munkától a Déli pályaudvaron. Sok nő jött és ment a tizenhárom év alatt, hiába: nem éppen nőnek való, eszményi munka ez. Nem is annyira a munka, mint a tizenkét órás szolgálatok. Itt nincs ünnep és vasárnap, a nappali munkát az éjszakai váltja fel. Mint ma is.- A mieink már bizonyára alszanak — gondolja Elena, míg újabb vagonokra vár. Az örökké mozgalmas emelődaruk is elcsöndesedtek tíz órakor, az uszályhajók békésen ülik meg a Dunát. Rakományukat már elszállították a kikötő vagonjai, holnap új áruval telik meg hatvan vagonnyi fedélzetük.- Ki tudja, hánykor jött meg a gyerek az evezésből — gondol tizenhatéves nagyfiára Götzné. Aztán hirtelen lefékez. Most baloldalról kapja a jelzést, oda kell figyelnie. Ezek a jelzések! Nem volt egyszerű elsajátítania őket, a zászló és fénybeszédet, de a gyakorlat valóban a legjobb mester... S ha az ember még tanulni sem rest! Elenka és Zuzka ősszel ismét szaktanfolyamra készül, a hidraulikus mozdony titkaival szeretnének megismerkedni. Azon lesz aztán szép munka! Mert Elena Götzovát már nemcsak az ezerhatszázas tiszta kereset tartja a vasútnál. Szereti ezt a munkát, amely nem is könnyű, s ezen felül jó egészséget, kitartást, állandó figyelmet igényel. — A szolgálat egész ideje alatt olyan vagyok, mint egy stopperóra, vagy mint a háziasszony, amikor tejet forral s állandóan figyeli, nehogy kifusson, S én legalább hazatérhetek a szolgálat után. De nem irigylem azokat a társnőimet, akik távvonalakon utaznak és ilyen feszültség után az állomások vasutas- szállásain vagy várótermeiben töltik néhány órai szabadidejüket. Ideje volna már ezt a kérdést is rendezni. Igen, Elena Götzovának, a műhelybizalminak, a Bratislava Nivy Gépállomás üzemi bizottsága tagjának és a Vasúti Dolgozók Városi Szakszervezeti Bizottságának tagjaként is síkra kell szállnia ezeknek a problémáknak a megoldásáért. Kinek, ha nem neki,a női, sokéves mozdonyvezetőnek! — Igen, holnap az üzemi bizottság ülésére megyek. Utána bevásárolok, mert megint „nappalos“ leszek — gondolja és mélyet szippant a friss hajnali levegőből. A vagonok már a helyükön vannak, az éjjeli műszak elvégezte a feladatát. Kész vagonok várják a rakodómunkásokat. A Délipályaudvar a XII. pártkongresszus állomása, és ez kötelez. Elena Götzová partiját is. A kocsitolatómester, Ján Pavlakovié felveszi a pályaudvari forgalmista utolsó utasítását, a mozdony reggeli körútját teszi az ébredező kikötőben. Hatot jelez a közeli gyár szirénája, amikor Elenka otthagyja „mozgó' ‘ munkahelyét, a villanymozdonyt. A kikötőben megindul az élet, melynek zavartalan menetét a vasutasok is biztosítják. Köztük egy mozdonyvezető, aki az ilyen nyári éjjeleken arra gondol, milyen jó, hogy akkor a mozdonyon maradt. Elena Götzová mozdonyvezető és munkacsoportja. ÚJVÁRI MAGDA 3
