Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-09 / 1. szám
VN» ► ~ I » ш —1 Ш Ы ifi <-s < _l 0 * > z Nem földi port, egyszerű hamvat Fed itt a kö — E sírban nem enyészet hallgat, Hanem erő. Nem kö e fal, nem vörösmárvány S nem diorit! Maga a föld — Lenint csodálván Dermedt meg itt. Mint koszorú, körötte gyászban Áll a tömeg. Évszázadok őrzik vigyázban — Vezérüket. Elvtárs, gyere, pár pillanatra Álljál ide. Harcos szíved megacélozza lljics szíve. És visszatérve, otthonodban, Munkád helyén. Tisztábban látsz majd, harcosabban, Vezet a fény. Szinte érzed, hogy szélesebb lesz Д föld, az ég, Érzed, hogy nem hiába küzdesz, Hogy élni szép... S míg így töprengtél álmodozva. Jöttek sokan, Hátad mögött egy munkás mondta Mámorosán: „Hej, hogyha ö most minket látna, Látná hazánk, Győzelmeinkhez gratulálva Nevetne ránk! Ő dédelgette, ő nevelte Az új időt...“ Emberek zsongtak hömpölyögve Lenin előtt. Nyéki Lajos ^ordítása Harminckilenc évvel ezelőtt halt meg V. I. Lenin, a kommunista mozgalom nagyvezére és tanítója 4 A GYEREKEK A fukar téli napsugár be-be pislog a hatalmas ablakokon és csintalanul incselkedik a kis nebulók arcán. A benépesedett törpe asztalok körül lázasan működnek a gyerekek, az egyik épít, a másik villamost indít, a harmadik az állatkertet rendezi, s amint ők mondják: dolgoznak. Persze e munka közben is adódnak súrlódások, nézeteltérések, bírálatok. Hallgassuk csak meg mit kifogásol a jegyszedő a villamosvezető munkáján. — Hányszor mondtam már, hogy csak akkor indíts, ha már csengettem... — Az nem baj... én úgy is indíthatok. — Nem igaz, mert még szállnak fel emberek. — Az nem baj! — De baj, apukám mindig azt mondja, hogy meg kell várni, mert baj lehet... ő tudja, ő kalauz. — Akkor is indulok! S pillanatok alatt kitör a botrány. A villamos felfordul és a kis Jóska kézsuhintással folytatja magyarázatát. De mire „választ“ kaphatna a megsérült ügyféltől, közbenyúl a békét őrző kéz. — Nem szabad verekedni... — De tanító néni, ő kezdte... — Nem én, ő... stb. — Most már elég, gyerekek. Rosszak voltatok — szólal meg Buznová tanítónő türelmesen — és ezért mindketten itt maradtok ülve az asztalnál játék nélkül. A pedagógus lelép a színtérről s a két duzzogó kölyök egymásra sandítva ül a helyén. — Látod, most haragszik ránk. — Te kezdted. — Már nem szeret... — Anyu is mindig azt mondja, ha rossz vagyok, hogy nem szeret. — Otthon az más... otthon jobb. — Nem jobb, én itt szeretek lenni, itt jobban lehet játszani, itt mesélnek is. — Otthon is. PlUANÁ — Az más, otthon mesélnek az ágyban, aztán azt mondják: hunyd be a szemed, s aludj, egy szót se többet, mert kikapsz! — Itt is kell aludni. — Jó, de csak ebéd után, s aztán meg továbbjátszunk, énekelünk, verset mondunk... — Te Péter, már rám mosolygott a tanító néni — suttogja Joíko. — Rám is. S arcukon felenged a duzzogás, mosollyá olvad. A két lurkó felpattan a székről és egymást előzve szalad a tanítónőhöz. — Már jók leszünk... A pedagógus nem szól, csak bólint és simogató keze néhány másodpercre megpihen a két sörényen. S így van ez óráról órára, napról napra, s amint a gyerekek is mondják, úgy mint otthon. büntetés-simogatás. Szigor és szeretet. OTTHON Az anya sietve készíti a vacsorát. Az apa a szobában hancúrozik Jozkóval. — No, gyertek vacsorázni. — Igen, már megyünk. Hárman ülnek a terített asztal mögött. — Te anyu — szólal meg a fiúcska. — Tessék? — A szakács néni jobb bablevest főzött ma mint Te.-— Igen? — egy kicsit találva érzi magát a mama. — Tudod, ott egy kicsit sűrűbb és... és izletesebb. ■ Hát ha jobb, akkor jobb, a néni biztosan ecsetvonásait a iává <est6-„átha most tanulja e.so ecset művésze? _ »'Hol volt C'ho 1 n*m v0it. £ •Ш a l/i
