Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-24 / 15. szám
Uuro jónosík halálának 250 évfordulója alkalmából a Bratislavában megrendezett kiállításon nagy érdeklődésnek örvend Zuzka Zemanová keramikus jánosikot és társait megelevenítő plasztikája. De ez nem a művésznő első jelentős alkotása. Martinban a Szlovák Nemzeti Múzeumban és sok helyen Szlovákia területén, sőt külföldön is találkozhatunk Zemanová munkáival. Úgy mint a többi szlovák keramikus, Zuzka Zemanová is együtt él népünk múltjának eme necsak akkor valósítható meg, ha üzleteinket sorozatosan gyártott, műveszi emléktárgyakkal töltjük meg. Zemanová is azon kerámikusaink közé tartozik, akik rövid idő alatt, mesteri kézügyességgel sajátították el a művészi, Ízléses, hasznos kerámia megformálását. Felvetődik a kérdés, mikor tűnik el a népünk és a külföldi turisták Ízlését rontó, művészietlen selejt. Erre a legjobban a kibontakozó, új alkotások adják meg a választ, melyek ossz-ZUZKA ZEMANOVÁ /// J v - /П у J/vj r »»0 vezetes történelmi eseményével. Ez a történelmi kerámia — amely vitathatatlanul a régi kerámikusoknak az emberek iránt érzett viszonyáról tanúskodott — ma is megnyeri a szemlélő szívét, felkelti érdeklődését. A ma művészetét alkotó leleményessége arra ösztönzi, hogy olyan új formában, színekben alkossa meg művét, mely összhangban lesz a modern lakások belső berendezésével. De nem feledkezhet meg a kerámikus a parkokat, kerteket díszítő kerámiáról sem. A szakállas törpéket már lassan kiszorítjuk a kertekből, de sajnos, az üres, művészietlen giccsfigurák még mindig ott éktelenkednek üzleteinkben és Szlovákia fürdőhelyeinek parkjaiban. Ezeknek felcserélése kerámikusaink elsőrendű feladatai közé tartozik. De mindez hangban vannak társadalmi életünkkel, népünk művészi és kultúrszínvonalának emelkedésével. Zemanová a legnagyobb súlyt a hasznos kerámiára, a lakásberendezési tárgyá ra fekteti. Alkotásai zömét: mozaik c alkák, csempék, tálak, tányérok, hamutartc képezik, melyek modern formájukkal és díszítésükkel méltó és hasznos kiegészítői az újtipusú bútoroknak. A díszítő formák előzetes tanulmányozása, kutatása nagy segítséget nyújt az alkotó művésznek, [gy van ez Zemanová esetében is. A vázák alakjai aláhúzzák az anyag tulajdonságát, jellegét. Zemanová esetében külön hangsúlyozni kell a sorozatgyártás lehetőségét. Népünk többsége szereti a szép, Ízléses díszítőtárgyakat, viszont sok helyen nincs meg az anyagi fedezet az eredeti alkotások megvásárlására. A kísérletek szép eredményekhez vezetnek, de a művész sohasem elégedett, mindig valami újabbra törekszik. Ez a törekvés jellemzi Zemanovát is. Résztvesz a kiállításokon és felhasználja az alkalmat, hogy megismertesse alkotásait a nagyközönséggel. Eredményeivel nem elégszik meg. A hasznos tárgyak kiállításán a Szlovák Nemzeti Galériában is méltón képviselték alkotásai a művésznőt. Művei híven tükrözik az alkotó művész képzeletét, igyekezetét és az iránti vágyát, hogy a kerámia társadalmunkban új szerepet töltsön be. És nekünk ilyen tehetséges, felfedező, előre törekvő alkotó művészekre van szükségünk. L. Petrovsky c/ht ihrnh(forrásvU oároAáhan Cyógyszanotóriumok fényei villannak elém. Puha kényelmük pompája elbűvöl. Valóban pompás város Karlovy Vary. De betegek városának is nevezhetném nyugodtan. Sok a gyógyulást kereső beteg télen is, nyáron is. És a város egyformán szép minden időszakban. Egész éjjel és egész délelőtt utaztam. Két órai gyorsalvás után egy nagy feketét kérek a pincértől, hogy el ne aludjak. A pazar berendezésű nagyszalonban télidőn és a délutáni órákban kevés a vendég. Szinte alszik a szalon, az az érzésem. Egy öreg anyóka asztalához ülök. Az asztalon papír és töltőtoll. Reszketeg, öreg betűivel mór teleültette a fehér papírtalajt. — Maga is gyógyulni jött kedves? — kérdezi egy perc múltán. Nem, én csak látogatóba jöttem. A nénike régen itt van? — Tíz napja. De már ismerem a forrásokat. Furcsa egy város. Mindenütt víz bugyog. A gyomrommal volt baj az utóbbi időben. Egyszer rászántam magam, hogy elmenjek az orvoshoz. Először életemben. Mert nem voltam én sohsem beteg, fiam. Illetve, hogy úgy mondjam, nem is engedhette meg magának a magamfajta az ilyen fényűzést. Dolgozni kellett s ha valami bajom volt, hát el kellett felejtenem. De most elküldték ide. Nem is akartam jönni. Mondom, mármint, hogy én beteg? De csak erőszakkal eltuszkoltak. Nem bántam meg. Jó ez a kis pihenés. Csak ilyenkor veszi észre az ember, milyen jót tesz. Na és ez a víz? Még talán a fiatalságom is vissza adja. A ,,Mlynsky'.’ és a „Zámecky" forrásból iszom naponta. Jövőre is eljövök, az itteni kezelőorvosom mondta.- Látom, levelet írt a néni. Haza ugy-e?- Haza, apónak. Haragszom rá, hát fel akartam egy kicsit húzni, hadd féltékenykedjen. Elolvashatom. Akarja? Égszínkék szeme huncutkásan rámnevet, aztán belekezd a levél olvasásába valahol a közepén. — Ha tudni akarod, gavallérom is van. Táncpartnerem nem is egy. Úgy bizony! Mert este tízig, ha kedvünk tartja táncolhatunk is és engem sem hagynak ki a fiatalabbak. A Moszkva szálló most a miénk. Hogyha látnád hatalmas csarnokát, elszédülnél. A földig érő tükrökben minden oldalról a saját arcomat látom. A szőnyegek olyan finomak és olyan vastagok, hogy nem is hallani, ha rájuk lépek, pedig nehéz a cipőm. Jövőre körömcipőt veszek. Itt ilyet hordanak. A szanatórium olyan szép, hogy mindenki megcsodálhatja. A süteményt, melyet magammal hoztam, elromlott, kidobtam, mert annyit adnak itt, hogy nem is tudjuk elfogyasztani. Csak a portások nem tetszenek nekem,itt ebben a szállóban. Úgy állnak a portán, mintha botot nyeltek volna. Az egyenruhájuk olyan gyönyörű, hogy valaha a királyok testőrjeinek sem volt különb. Leakasztják szobáink kulcsát és ideadják, de még egy jó szót, vagy egy mosolyt sem adnak. De van itt egy apróka ember, a hordár. Már tizenkét éve teljesít itt szolgálatott. Olyan kicsike a kedves, akár a mi Stepán unokánk. Az nagyon rendes öreg fiú. Mindig viccel, mindig jókedvű és mindig fölszállít bennünket a liften. Ingyen. Csak akkor haragszik, hogyha megdicsérjük. Ha ő nincs itt, bizony, sokszor gyalog ballagunk a sok lépcsőn. — Na, de muzsikálni kezdenek apó, nem maradhatok el én sem. Nem írtam volna a partnereimről, de haragszok rád, mert két nyulamat elpusztítottad, azt meg elhallgattad, hogyan vannak meg nélkülem a tyúkjaim a szövetkezetben. Javulj meg, mert nem is írok többet, meglásd. Különben a gyomrom egészen jól viseli magát. Ez a diétás koszt, ez az áldott gyógyvíz és a sok pihenés megteszi a magáét. Üdvözlök mindekit a szövetkezetben, téged meg csókollak, bár nem érdemied meg. Boiena, a feleséged. Hát így beszél a néni egyszerű, de érzékeny leikével. Rácsodálkoznak a régi, finom anyaggal húzott fotelek. A nyakát nem ékesíti drágakőből fonott gyöngysor, sem brilliáns nyakék. Mégsincs gondja arra, miből, honnan fizeti ki gyógykezelése árát. Millióit sem kell felváltania. Hisz neki csak tyúkjai vannak a pardubicei járás egyik falujának szövetkezetében. És még csak nyugdíjba sem siet a hatvanöt éves Sebesteková mama. — Az én pihenésem már csak az anyaföldben lesz — fiam. Amíg a lábam bírom, eligazgatom a tyúkjaimat, — mosolyog felém. Igaz, nem szakadok belé a munkába, már igazán csak parancsolgatok. Három fiatal munkaerőm van. És azonfelül egy kitüntetéském is, — teszi hozzá csendesen, szerényen. És nagyon szép tyúkjaim. MOYZES ILONA
