Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-07-10 / 14. szám
KENYA HEGYEI KÖZÜL JÖTT Peres Akoth Vera asszony, aki Kenya hegyei közül származik és egyike az afrikai nőmozgalom legkiemelkedőbb egyéniségeinek, kalandos körülmények között Jutott ide hazájából. 1961-ben Kairóba utazott és az Afro-Ázsiai nőkongresszuson Kenya asszonyainak, anyáinak nevében vádolta a gyarmati rendszert. Neve és bátor tette akkoriban szájról szájra járt. A gyarmati rendőrséget kijátsszva, nagy tömeg előtt beszélt Kenya asszonyainak nehéz helyzetéről. Két Ízben letartóztatták. Ugandában és Sudanban. Egy gyarmati hatalomnál szolgáló afrikai rendőr segítségével megszökött és a dél-szudáni határig jutott. Ismét elfogták. Közben súlyosan megbetegedett. 9 napig volt a börtönben s kiszabadulása után Kairóba repült. — Kenyából 8 nő vett részt a nők moszkvai világkongreszszusán — mondta Vera asszony. Köztük Margareta Kenyatta is, a nemzeti hős, Jomo Kenyatta lánya. Vera asszony többek között elmondta, hogy a kenyai nők még nincsenek megszervezve. Sokan azonban tagjai a Kenyai Afrikai Nemzeti Uniónak, az ország legnagyobb pártjának. Szerte az országban, a szabadságot és politikai függetlenséget követelő megmozdulásokban ott találjuk a nőket is. Támogatják férjüket a sztrájkmozgalmakban és szabadságmozgalmakban. Egyre több asszony előtt válik világossá, hogy a függetlenségért vívott harc nincs ellentétben a békéért való küzdelemmel. — Hatalmas összegek szabadulnának fel az általános leszerelés folytán, amelyek segíthetnék országunk gazdasági felépítését, amelynek a függetlenség kihirdetését kell követnie — mondották a küldöttek. — Mi, asszonyok, semmit sem óhajtunk annyira, mint a békét és a katonai támaszpontok felszámolását Kenyában és a világ többi országában, melyek gyermekeink boldogságát veszélyeztetik. Erről beszéltünk Moszkvában is, mert Afrika függetlenségi mozgalma szerves részét képezi az aktív béketörekvésnek, mely biztosítéka a világbékének. 6 MINDIG Alig két órája én véget Moszkvában a nők világkongresszusa találkozójának első ülése. Nem emlékszem már pontosan, melyik neves Író mondta egyszer, hogy Párizst akkor látja a legjobban, amikor már elhagyta a várost. Nekünk is sokkal több élmény merül majd fel emlékezetünkben, ha már otthon leszünk, mint most, amikor ilyen közvetlen közelségből tekintünk vissza a lezajlott eseményekre. És mégis úgy érzem, ma éjjel telefonálnom kell haza, hogy az otthoniakat — akik azért küldtek ide minket, hogy kívánságaikat tolmácsoljuk — legalább röviden értesíthessem a történtekről. Komoly emberi problémák kerülnek itt megvitatásra, melyeket röviden egyetlen szóba foglalhatunk össze: BÉKE. A kongresszus elnöki asztala mellett — hogy úgy mondjam — egész Földünk képviselve van. Különféle szinű, öltözékű és nyelvű nők egy gondolatot hirdetnek: Békét a világ minden emberének! Az elnöki asztal felett nagy kép függ a falon. A három, nemes női arcot — fehérsárga- és feketebőrűt — ábrázoló kép felett égszínkék kendő lebeg, annak jeléül, hogy ilyen közös, békés égbolt ragyogjon minden ember felett. A kongresszust Nina Popová, a Nemzetközi Demokratikus Nöszövetség alelnöke nyitja meg. Szívélyesen üdvözli a kongresszuson a férfival legegyenrangúbb nőt a világon—Valja Tyereskovát. A hatalmas kongresszusi palotában tapsorkán tör fel. Karcsú, törékeny, fekete ruhás nő lép az elnöki asztalhoz. Nina Popová és a NemzetköziDemokratikus Nőszövetség elnöke, Eugénia Cotton, szeretettel öleli meg Valja Tyereskovát. Aztán a műsortól eltérően, az ezerféle szinű öltözékben pompázó afrikai küldöttek rohanják meg a fiatal, szovjet lányt és fekete ruháját gyöngyökkel, szalagokkal borítják el. Énekszótól, tapstól és éljenzéstől harsog a kongresszusi palota. A még nem régen — és részben még most is — elnyomás alatt élő afrikai nők érzik talán a legjobban, hogy a törékeny, hős űrhajóslány az ő életük értelmét is megváltoztatta, amikor felszállt a világűrbe. És most, a világűrből kül-Valentyina Tyereskovát, a világ első űrhajósnőjét, akire a világ minden asszon/a büszke, a nők moszkvai világkongresszusán elhalmozták ajándékokkal