Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-06-26 / 13. szám

. W

m

v

m

a '

*2) ХА/ Х^ХаЩхА/ J^AÁ/'Л

v I'.’t .

Egyes férfiaktól azt a megjegyzést kaptuk, hogy az asszony az ágyba és a tűzhely mellé való, nem a vezetéshez vagy funkcióba... „Csodálkozunk a helyi párt-, HNB-, szövetkezeti és járási funkcionáriusokon, akik ott ültek és egy se merte kinyitni a száját az asszonyok védelmére." bánokról érkezett a levél, amelyben ezeket a sorokat olvashattuk. Novák Erzsébet írta, aki tizenkét éve dolgozik a szövetkezetben és értékes tanácsaival eddig éppolyan sokat segített, mint lelkiismeretes munkájával. Nem személyi sértődöttségből fogott tollat — habár az sem lett volna jogtalan — azoknak az asszonyoknak a nevében írta, akik mellőzöttnek érzik magukat, mert nem szólhatnak bele szövetkezetük irányításába.

Ez a meggondolatlan megjegyzés, amely a szövetkezet évzáró taggyűlésén hangzott el, nagy port kavart fel a faluban. Hiszen Jánokon az asszonyok alkotják a szövetkezet munkaerejének gerincét. Nekik köszönhető, hogy a mezei kertészetben a hiányos öntözőberendezés ellenére is 19 ezer .korona volt az elmúlt évben a hektáronkénti bevétel. A nőbizottság tagjaitól eredt annak a gondolata, hogy 80 ezer tojást adnak az idén terven felül a közellátás céljaira. És hogy ezt valóra is válthatják, annak Novákné munkája a biztosítéka. Méltán érezték tehát lealacsonyítónak az asszonyok, hogy ilyen rossz szándékú megjegyzéssel indokolják a szövetkezet irányításából való elszigetelésüket. Mert az idén sem a.szövetkezet vezetőségébe, sem az ellenőrző bizottságba nem került asszony.

— Aztán beláttuk, helytelen volt, hogy nem szólaltunk fel mindjárt az asszonyok védelmében — mondja Kecskeméti elvtárs, a földművesszövetkezet könyvelője. — Ami pedig Nováknét illeti, mint vezetőségi tag sokat segíthet a problémák megoldásában. Újra be is választottuk aztán a vezetőségbe.

— Csík Jolánt is javasoltuk, de nem vállalta - mondja Bodnár elvtárs.

Hiszen akkor ezen a téren is helyreáll a rend, éppúgy, mint a szövetkezet gazdasági életében, nyugszunk meg a magabiztos szavak hallatára. Mert az 1419 hektáros jánoki szövetkezetben eddig sok volt a hiányosság. Igaz, hogy 1952. után, a kezdeti nehézségeket leküzdve 1958-ig felfejé ívelést mutatott a gazdálkodás menete. Akkor új vezetőség került a közös gazdaság élére, amely nem volt képes kézben tartani az irányítást. 1959-ben négy elnök váltotta egymást. Természetes, hogy a vezetés hiányosságai a gazdasági eredményeken tükröződtek vissza. A rossz kereseti lehetőségek miatt az ott dolgozó fiatalok bizalma megcsappant a közös iránt és engedve az iparban kínálkozó jó munkafeltételeknek, lassan mind elszállingóztak a szövetkezetből.

Sántha Berta, Dudás Jolán, Csí|< Jolán, Katuscsák Anna, Peti Katalin, Peti Mqria is részese annak, hogy a szövetkezet állatállománya számára elegendő takarmány jut.

FÉLTÉKENYSÉG

Ez a valószínűtlen történet azt példázza, hogy a féltékenység sárkánykígyója még a reszketeg öreg szívet sem kíméli — átalfonja, mint valami mérges töviskoszorú, s bolond és hiábavaló cselekedetek elkövetését sugalmazza. íme a’történet:

A járási székhely fotográfusához bekopogott egy szikár, hatvan esztendős öregasszony,s kérte, f áradna ki őhozzá, Kapros Péternéhez a faluba, ekkor meg ekkor.

A fényképész megszokta már a falusi megrendeléseket, felhúzta hát erős talpú sportcipőjét, hosszú nadrágját, bőrkabátját — mivelhogy asszony volt az is, az istenadta — s nyakába kanyarltván masinája bőrszíját, ki is szállott a faluba a megadott időben.

Később sehogyan sem tudta pontosan, időrendben elmesélni a történteket. Megpróbálom

rendbetenni szétszaladozó mondatait, hogy más is megértsen mindent, s ne vesszen el a görbe falu, a középkori barlanglakások, az újmódi emeletes házak, dupla temetők, bolond öregasszonyok emlegetésében a történet fonala.

Szóval, a fényképész így beszélt:

Boszorkány volt, vagy bolond az a Kapros - Petemé, a vastag, fekete bársony szoknyájában, régimódi, puffos ujjú kabátkájában. No és a lakása. A hegyoldalba vájva, a normális falusi házak mögött. Kiskertjének dáliái hatalmasra nőttek a szomszédság trágyadombjainak tövében, s vaksi kutyája is kivénhedt macskához hasonlított inkább, mintsem jószimatú házőrzőhöz. A barlanglakás különben nem volt szegényes. Még vitrin is ékeskedett benne, s egy villanyvarrógép a sarokban. Az ablakon habosfehér függönyök, s nehéz damasztabrosz az asztalon. Mire szóra nyithattam volna számat, a vénasszony már ki is hessentett a szobából. A dáliákat kezdte szár nélkül lenyakazni sebesen, s közben magyarázott:

— Ne féljen nagysád, ne féljen semmit, megtalálja itt a számítását. Van nékem pénzem elegendő, s tudom, mivel tartozom a fáradságáért. Először Is vegye le a házamat, én meg ideülök a székre, virág a kezembe.

S odaült. A kémény is látszott a képen, a bejárat fölött a hegyoldalba szúrva, s alatta az öregasszony kényesen összecsippentett szemmel, dáliáit morzsolgatva. Majd szárazon, kurtán felnevetett, s az országút túlsó felén ragyogó, vadonatúj házak felé Intett: — Én is lakhatnék azokban, fel is ajánlották. De nem hagyhatom el a házamat. Mit szólna hozzá az én jó uram? Mindig ide jött haza.