Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-01-23 / 2. szám

HZ ASSZONY A FEUER FORRÁSNÁL A TÉLI ISKOLA MEGSEGÍTÉSÉRE- Mondja csak Mikus elvtárs, hogyan tartja magát a Rúna? — kérdezzük a gazdaság fiatal zoo­­technikusától, miközben a lábunk alatt egy­hangúan csikorog az apróra zúzott szürke kavics az istállókhoz vezető úton. Az épületek előtt, már nagyon megfakultak a fűszőnyegek, amelyek nyáron kellemessé teszik a környezetet s a rózsa­bokrok is fázósan gubbasztanak a nyirkos levegő­ben, s mintha szégyellnék meztelenségüket. Az emberre mégis jó benyomást tesz az istállók körülötti nagy rend. — Ja úgy, — emlékszik vissza régebbi láto­gatásunkra a zootechnikus. Akkor mutatta be nekünk Rúnát. Persze a bemutatkozás egyoldalú volt, mert Rúna fel sem keit fekvőhelyéről csak ránk meresztette nagy szemét és nyugodtan kérődzőit tovább. Még elég messze volt akkor az év vége, de már az ötezredik liter tejhez közele­dett s a hátra levő időben el akarta érni a hatodik ezret is. — Nagyszerűen tartja magát, de vannak már konkurrensei is. Két újabb nagy teljesítményű tehén igyekszik utána — jegyzi meg a zootechni­kus vidáman. Le a kalappal Rúna és két társa tejhozama előtt, de ne bántsuk meg a többi kérődzőt sem, mert nem kis dolog az évi 3400 liter tejhozam, melyet a terv szerint a tíz fejőnőnek a 113 tehéntől a múlt évben átlagosan ki kellett fejnie. — A terv nagyon kényes valami — figyelmeztet Vavrová Stefánia fejőnő. — Hiába tetszelegne a magas számokkal, ha a takarmány nem lenne elegendő, csak a fél tejhozamra. Azonkívül pedig nagyon fontos helyesen összeállítani a takarmány­adagokat és ami igen fontos, az állatokhoz olyan embereket kell beosztani, akik szeretik a négy­­iábúakat és értik a munkájukat s azt lelkiismere­tesen végzik. — Ma sok szó esik a dolgozók becsületéről — kapcsolódik a beszélgetésbe Lassová Pavla is, miközben Vavrovával együtt a sajtárokból kannák­ba öntik a tejet. — Ez a fehér becsület — int fejével a vastag sugárban ömlő tej felé. És igaza van, mert az emberek becsületének fehérségét — hogy Lassová szavaival éljünk — elért eredményeik igazolják. Megszépíti az adott szó teljesítése, amelyet a CSKP XII. kongresszusa tiszteletére tettek. S azzal, hogy a terv naponta valósággá válik. Meg kell nézni a téli takarmányadagokat s mindjárt látni, hogy a növénytermesztők is tiszteletben tartják a tervet. Az a fejőstehén, amely elérte a 650 kilogramm súlyt és naponta legalább 8 liter tejet ad, naponta 1 kg abrakot, 8 kg szénát, 25 kg takarmányrépát és 10 kg silótakarmányt kap. Nyolc literen felül minden tehén 0,5 kg korpát kap még ráadásul. — Takarmányunk van elegendő, de azért nem pocsékoljuk, — szólal meg ismét a zootechnikus, — mert ami a vályúk körül elszóródik, abból tej sosem lesz. Észre sem vesszük egyszeriben csakegy asszony­gyűrű közepén találjuk magunkat. Szemléljük az új fejőgépi berendezést. A szerelők az utolsó simításokat végzik a fejőautomatán s ezzel be­fejeződik a két istálló teljes fokú gépesítése. A takarmányt és az almot függővasúton hordják be, a trágyát pedig csak lekaparják a lesüllyesztett futószalagra, bekapcsolják a motort s egykettőre tiszta lett a környezet. — Kész gyár ez már — mondják nevetve. Helye is van itt a jókedvnek, hisz az a törekvés, hogy a mezőgazdaság 1970-ig elérje az ipar színvonalát, Motesicen már jó előre haladt. A tehe­nek körül szorgoskodó asszonyoknak egyre több idejük lesz arra, hogy még többet törődjenek a rájuk bízott fejőstehenekkel. Már most is a leg­gazdaságosabban használják ki a munkaidőt arra, hogy minél jobb feltételeket teremtsenek a tej­termelés fokozására. Annak ellenére, hogy jó összetételű takarmányadagokat adhatunk a tehe­neknek, a takarmányt ízesítik is. Nagy gondot fordítanak arra, hogy a tehenek langyos vizet ihassanak. Sok helyen még, ahol gyengébbek a takarmány­adagok nem sokat törődnek azzal, hogyan javítsa­nak a helyzeten. xxx — A motesiceieknek könnyű — jegyezhetné meg valaki. A trencíni hegyek között tavaly is volt elég csapadék s teremhetettmindenféle takar­mány bőven. Ez mind igaz, de ez egyedül semmi­esetre sem lenne elegendő az említett sikerek elérésére. Volt elég eső, de volt elég akarat is 1 Ismerkedés az új géppel K. Bocek felvételei mind a növénytermesztésben, mindaz állattenyész­tésben dolgozó emberekben ahhoz, hogy minden munkát időben és jól végezzenek el. — Fehér becsület — mondta Lassová fejőnő a tejsugár láttán. A becsület a munkaeredmények­ben tükröződik vissza. De mit mondhatunk a be­csületről olyan helyen, ahol még azt a munkát sem végezték el rendesen, amit elvégezhettek volna. Többezer hektár kukoricakóró, a mezőre szétszórt és az idő viszontagságainak kitett ,,kintfelejtett” gépek bizony csúnya foltokat hagynak egyesek becsületén. A motesicei fehér forrásnál jól látni, hogy ahol megvan az akarat, ott az adott szónak is van értéke. y&k&cai/ пЫуОЛЩОА’" A Pavla Lassová: Elkészült már az automata fejőgép. Holnap már nem vödörrel öntögetjük a tejet a kannákba MIKLYA JÁNOS Korszerűen berendezett, kényelmes ólba költöztették az ekecsi szövetkezet 6000 db. tojás tyúkját. Az ól 100 m hosszú, közepén etetőfolyo­sóval, amelyen sínpár fut. Ezen halad az automata és szórja az eleséget az etető­­vályúkba, amelyek a folyosó két oldalán helyezkednek el. A tojók rácson keresztül jutnak a takarmányhoz. Az eleséget külön erre a célra épített takarmányelőkészítőben keveri a KPSK 1000 típusú automata. A korszerűen berendezett ólban kevesebb munkaerő látja el a teendőket, mint eddig s a dolgozók két műszakban váltják egymást. Mivel a munka nagy része délelőttre esik, ezért a szövetkezet 5—13 óráig két mun­kaerőt, 13—20 óráig pedig egy munkaerőt alkalmaz. Normaszilárdítással is elegendő munkaegységhez jutnak a dolgozók. Láthat­juk, hogy a befektetés önköltségcsökkentést eredményez a szövetkezetnek. A tojás tyúkok napi takarmányadagját 2 dkg-mal felemeltük. 1 tojóstyúk napi ta­karmányadagja nálunk a következő: 11 dkg erőtakarmány (fehérje-és szemeleség) — Ez 3 dkg herepolyvából, 3 dkg répából, 2 dkg takarmány élesztőből, 1,5 gr. plestin­­ből, 1 gr takarmánymészből és 1 gr. takar­mánysóból áll. Baromfiállományunk felerészben fehér leghornokból, felerészben vörös islandiakból áll, ami befolyásolja a tojástermelést. A leg­­hornok 6—7 hónapos korukban kezdenek tojni, a vörös islandiak S—11 hónapos ko­rukban. Ezek januári keltetésüek. Igyekszünk megteremteni a feltételeket, hogy még jobb eredményt érjünk el a barom­fitenyésztésben. Kovács Elvira a baromfifarm vezetője Sokat vitázunk mostanában ar­ról, hogy az asszonyok a téli iskolázás alatt sajátítsák el a technikai minimumot és szorgalmaz­zák az új technológia bevezetését. Ezzel szemben sokan félénkeknek tartják őket, nem bíznak bennük, hangoztatják, hogy az asszonyok nem akarnak vesződni a gépekkel. A íeliezcvcei Állami Gazdaságban dolgozó nők nem értenek egyet ezzel a helytelen felfogással. A gazdaságban általában szeretik a gépeket. A jól felszerelt központi műhelyben szinte naponta születnek újítások, az. ál lat­tenyésztési munkák megkönnyítésére. De a legtöbb újítást a sertéstenyésztés automatizálásának érdekében valósí­tották meg. A zálogosi gazdaságban a száraz és nedves etetéssel hizlalt

Next

/
Thumbnails
Contents