Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-05-29 / 11. szám
A műteremben (részlet) A legnagyobb alkotásom a nemeckei A _ Áldozatok emlékműve T jW y a ritfá? fo ize o M e n te i... >• c 5 2 Kisfiát mintázza a szobrásznő A Szomjúság J. Vlach és L. Lisicky felvétele» ÍJ Jenn о varos felett, a müvésztelep egyik műterme előtt nyílt tekintetű, bájos fiúcska játszik. Feltűnően emlékeztet anyjára és ez a hasonlatosság vezet nyomra. A nyitott ajtón betekintve, a sok szobor és dombormű között megpillantom Pataky Klárát, a nagyon tehetséges és rokonszenves szobrásznőt. A fiatal művésznő ezúttal sem tétlenkedik. A kassai gyermekkórház részére készülő „Anya és gyermeke” című plasztika előmodelljén dolgozik. Jellegzetes szép arcának mélyéből ötvözött acélként villogó szeme sokáig és szigorúan mérlegeli karcsú tíz ujjúnak munkáját. Olyan pillanat ez, amely a már félig kész alkotás sorsát is eldöntheti. És mivel ismerem Pataky Klára önmagával szemben használt szigorú mércéjét, nem hagyok időt az elmarasztaló ítélet kimondására, hogy „könnyűnek találtatott!" Elmosolyodik. Ekkor veszem észre, hogy mosolya ott tükröződik a szobrászállvány friss agyagból készült gyermekarcán is. Kisfiát mintázta az anya, mondhatnám úgy is, hogy fejből... Aztán már együtt nézegetjük a tágas, világos ateliert betöltő alkotásokat, a gyermekszobrokat, a dóm bor műveket, a bakfiskort jelképező serdülő Dásót. Csupa szépség és líra, anyagi lágyság és nagy adag optimizmus. Seillenek a zöld lombok, virágzó bokrok közé, ebbe a valóban festői környezetbe, melynek csendjét csupán madárdal és gyerekkacagás véri fel. ‘Mindenütt agyagba, gipszbe, kőbe vésett, az ifjúságot, az élet tavaszát dicsérő lírai költemények, töretlen tiszta és nemes vonalak szimfóniája. Mennyi könnyed, az alkotás lázában megszületett szépség! Korholom is magomban a szobrásznőt túlzott szerénységéért, amely gátolja őt, hogy önálló kiállítással lépjen a nagyközönség elé, jóllehet művészi alkotásai már erre régen érettek! De lám a sarokban, о nemeckai vértanúk kis modellje mellett az a torzó és a lázadó nincsteleneket ábrázoló dombormű, no meg az a cseppet sem folklórisztikus paraszt, akinek a volt uraknak kegyetlensége és gyermekei békés életét veszélyeztető mai ellenség ellen ökölbe szoruló hatalmas keze már szinte jelkép, ez már nem líra! — Igen, ez már dráma. E nélkül lírai alkotásom lapossá válna, egyhangúvá. Az emberiesség és a béke melletti kiállás is többet követel ma a líránál. Amint a most készülő plasztika is mutatja, nem lettem én azért hűtlen a lírához sem! Ám azóta, hogy megalkottam a nemeckai antifasiszta emlékművet, érzem, hogy harcosabban kell szólnom az emberekhez, hogy . . Hogy a világ összes gyerekei, akárcsak itt az én kisfiam is, békében élvezzék boldog gyerekkorukat,hogy ágyúk és tankok, gyilkos gázok és nukleáris bombák ne változtassák virágzó rendünk békés nyugalmát a temetők borzalmas holt békéjévé.. Óriássá változott előttem e pillanatban Pataky Klára, az anya és a szobrász és én megértettem művészetének mély, emberi gyökereit. Hogy a világ összes gyerekei... Barsi Imre
