Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-01-09 / 1. szám
á * V UJ \ * ш I £ * 'V ш M >' О A csecsemő- és gyermekkorban sok olyan szokással találkozunk, amelyeket esetleg nem veszünk komolyan, de a gyermek fejlődése szempontjából mégis jelentősek, A legfőbbek ezek közül: Hossz szokásoh a csecsemő- és gyermekkorban UJJSZOPÁS Ez egyike a leggyakoribb szokásoknak. Csecsemőkorban még nem is vehetjük rossz szokásnak,, csak akkor figyelünk fel rá, ha a későbbi gyermekkorban Is megmarad. A legtöbb gyermek a hüvelykujját szopja, de bármelyik ujj szopása, sőt egyszerre több ujj szopása is előfordul. A fogzó csecsemő fokozott nyálelválasztása és a kibújó fog ingerlő hatása a fogínyre érthetővé teszi azt, hogy az apróság szívesen rágja ujjacskáját, hiszen azt bármikor megtalálja és szájába viheti. Ha azonban túlságosan gyakran és hosszú ideig szopja a gyermek az ujját, a fogak rendellenesen törnek elő, és ez már orvosi beavatkozást (fcgszabályozást) igényel. Ha egy nagyobb, két-három éves gyermek sokat szopja az ujját, annak már valami más oka van. Az elhanyagolt, félő, lelkiekben sivár környezetben élő gyermeknél találjuk meg gyakori szokásként az.ujjszopást. Sokszor előfordul, hogy a szopott ujj bőre kifekélyesedik, gyulladásba jön. Sok gyermek csak este, elalváskor szopja az ujját, ez a szokás megmaradhat 4—5 éves korig is. Erőszakosan leszoktatni a gyermeket, nincs értelme. Ha óz ujjszopást a fentebb leírt okok váltják ki, azok megváltoztatásával a gyermeket vidám, egészséges könnyezetbe hozva, az fokozatosan el fog maradni. DUDLI IGEN gyakori szokása az anyukáknak, hegy csecsemőik szájába a leqkülönbözőbb formájú és nagyságú dudlikat dugják. Acsecsemő szívesen végez szopómozdulatokat a dudlival, esetleg könnyebben elalszik vele. Vigyázni kell azonban arra, hogy a dudii tisztántartásával, gyakori- kifőzésével elejét vegyük fertőzések behatolásának a gyermek szájába. A dudlira is vonatkozik ugyanaz, ami az ujjszopásra: ha tartósan marad a gyermek szájában, a fogak növekedési zavarát okozhatja. A dudliról való leszoktatás általában nehézségekbe szokott ütközni. Legtanácsosabb a régi dudii eldobása a gyermek jelenlétében, mert így a gyermek tudomásul veszi, hogy dudii nincs, és ha sír is utána egy-két napig, végül is le fog szokni róla. BEVIZEL ÉS Az egészséges gyermek általában kétéves korára szobatiszta. Igen gyakori panasz azonban, hogy éjszaka, egy-két alkalommal még iskolás korú gyermekek is bevizelnek. Ezzel a panasszal feltétlenül orvoshoz kell fordulnunk, mert először tisztázni kell, hogy nincs-e a bevizeiésnek szervi oka a vese, hólyag, gerincoszlop, idegrendszer részéről. Ha mindez kizárható, akkor gondolhatunk nevelési zavarokra, esetleg dacreakciókra stb. Mindenesetre a gyermek étrendjét úgy kell beállítani, hogy délután öt órakor fogyasszon utoljára folyadékot, a vacsorája pedig olyan ételekből álljon, amelyek nem kívánnak vizet (tejesétel, főzelék, gyümölcs). Megpróbálhatjuk a gyermeket az éjszaka egy bizonyos időpontjában, amikor a vizelés várható, felkelteni és megvizeltetni. Ha ezt mindig ugyanabban az időpontban ismételjük, a gyermeknél kialakuló reflex fel fogja kelteni kellő időben, és saját maga fog felébredni, ha vizelési ingere van. Ha a bevizelés nappal is megtörténik, annak rendszerint valamilyen szervi oka van, és feltétlenül orvosi kezelést igényel. Egyes gyerekeknél a székletürítés zavarát találjuk, ez azonban mindig komolyabb idegrendszeri betegségek figyelmeztetője, orvosi kezelést igényel,- itt nem foglalkozunk vele. IZ III. Vera ismerkedik a gyárral. Ügy érzi, eddigi életének ezek a legfurcsább, legnyugtalanabb napjai. Eddig senkivel és semmiért nem kellett viaskodnia, s most új fölötteseivel már az első perctől hadilábon áll. Talán nem kellett volna olyan támadó hangnemet megütnie, meg kellett volna várnia a fejleményeket ? De hiszen Alim első mondatából ki lehetett már venni, hogy Micleának igaza volt! Csakhogy neki nem természete a viaskodás. Nem szokta meg, hogy környezetével jogaiért küzdjön; az emberekkel megvívandó kis párharcokban, csetepatékban nem lel semmi élvezetet. Felizgatja, lappangó nyugtalansággal tölti el, valahányszor az első lezajlott beszélgetés részletei eszébe jutnak. Azzal nyugtatja magát, hogy végül is neki van igaza, és hogy semmi szín alatt nem hátrál meg, nem hagyja, hogy bármiben is megtépázzák azt az önálló, új életet, amit elképzelt magának. Idegen számára, ha puskaporos körülötte a levegő, de inkább ezt is vállalja, mint hogy itt valakinek újra a köldökzsinórjára fűzzék . Másnap nekivágott a csarnokoknak. Tudta, sietnie kell; be kellett vall ania: egy ilyen üzemet három nap alatt megismerni nem lehet... Üzemi ember ő, nem egyszerű látogató, arcok, gépek, falak, berendezések ezernyi jeléből ki tudja már olvasni a gyár mással össze nem téveszthető, egyéni vonásait. Nyüvánvaló, műszakilag egy évtizeddel, talán annál is többel jár ez az üzem az otthoni kis gyár előtt... Megállt az egyik csiszológépnél. Ismeri ezt a típust, két hónappal elutazása előtt érkezett hozzájuk is egy példány. Hosszasan tanulmányozta annak idején, a legfrissebb műszaki újdonságnak számított. S most működés közben mégis egész sor eltérést fedez fel. Rövidesen rájön, hogy a módosításokat itt hajották végre rajta. Folytatjuk A termelési osztály irodájában köpcös, őszes férfi ült az Íróasztal mellett. Előrecsúszott szemüveggel az orrán lepedőnagyságú kimutatást böngészett, kövér mutatóujját lassan sétáltatta a számoszlopokon. Tiszta, frissen vasalt munkaköpenyt viselt, melynek színét azonban nehezen lehetett volna megállapítani. Valamikor talán kék lehetett... Valamit magyarázott az íróasztalára könyökölő másik férfinak. Vera csak széles vállait látja s fekete üstökét, melyet elgondolkozva markolász hatalmas kezével. / A köpcös bácsi, amint megpillantotta a lányt, homlokára tolta szemüvegét. — Ugye, Niculescu elvtársnő ? Nagyon örülök. Albu vagyok, a termelési osztály főnöke... Ez meg itt Kocsis, a kettős részleg főmestere... Kérem foglaljon helyet. Vera leült egy székre, gyorsan végighordozta tekintetét az iroda tiszta, de csupasz falain, s közben arra gondolt: most, most aztán meg fogja tudni, igaza volt-e Micleának... Albu gyors mozdulattal végigsimított őszülő-kopaszodó fején, aztán mérsékelten gömbölyödő pocakján összefonta vaskos ujjait. Torkát köszörülte, s kissé mesterkélt hangon kezdte rá, mintha valami érzelmes pohárköszöntőt mondana egy családi ünnepélyen: — Meg kell mondanom, kedves Niculescu mérnök elvtársnő, a mi munkaközösségünknek külön öröm és külön felelősség, amikor új fiatal szakember lépi át az üzem kapuját. Mi teljesen' tisztában vagyunk azzal, hogy az építésnek ebben a szakaszában... A másik férfi, aki a bemutatkozás után visszakönyökölt a kimutatása fölé, most kiegyenesedett. Nem egyszerre, hanem csak lassan, részletekben, mintha ő maga is túlzásnak tartaná hatalmas termetét, széles mellkasát, s nem akarná felhívni magára a figyelmet. Ügy harmincöt év körüli lehetett, nyugodt, értelmes tekintete közömbösen siklott végig Verán, aztán alig leplezett bosszúsággal összevonta a szemöldökét: — Albu bácsi, adj egy gyufát. Az előkotorta a gyufát köpenye zsebéből, majd folytatta, 16
