Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1963-03-20 / 6. szám
m ■щ TAVASZ A hosszú és hideg tél utón epedve várjuk, ho< kitavaszodjék és végre lekerüljön rólunk a mel< holmi. ä-1 A párizsi divatházak kirakatjai már a tajjj hirdetik és a nagy divatcégek bemutatóiTM mással versenyezve készítik a tavaszi újdoj gokat. A francia modellekből olyanokat válás* tunk, amelyek nemcsak a Szajna partjáiW a Duna vagy a Nyitra folyók mentén is bize sikert aratnak. Szépek, egyszerűek és ízléfé 1. Apró pepita vékony szövetből (vagy te^jj készült ez a szűk szoknyából, ujjatl#1 nélküli blúzból és kimonószabású koszq ból álló fiatalos kosztüm-együttes. ^ 2. 5/6-os ez a vastag gyapjúból vág készült sportos kabát. Érdekességei zsebmegoldás. a Szajna partján A szoknyából, mellényből és gallér nélküli íjbátból összeállított együttest tavasztól őszig telhetjük. A kabát derékrészén behúzott öv Sse?mcsattal záródik, felette két nagy zseb ВИ a kabátot. A gombok fémből vannak. |3jból divatos Párizsban a pelerin. Három íjnbra csukódik, az alatta viselt fehér blúz illAja kihajlik a fazon nélküli kivágásra. aavaszi kiskosztüm újdonsága: a kétsoros pjjüás és a legömbölyített kabát. ÄÜ tavaszi kiskosztüm anyaga ugyancsak Ifgallér és öv a pepita színével azonos anyaggal van bélelve. A?s ballonkabát két oldala hasított. BjÄzsebek, az álló gallér és a hasított qopelt. Kedves Annuska! Eddig, ha végighallgattam panaszaidat az örökös „anyós problémáról“ —, mindig sajnáltalak és kívántam, hogy mielőbb rendeződjék a helyzeted-De aztán nagyon meglepődtem, amikor véletlenül elbeszélgettem a másik sértett féllel is — anyósoddal. Tudtam, hogy kicsit gyengélkedsz, ezért látogatóba mentem hozzád. Kicsit elkéstem, mert már második napja munkában voltál, így csak anyósodat találtam otthon. Nagyon lehangolt volt, és a hosszabb beszélgetés folyamán kitört belőle a panasz. Munkában elfáradt emberek ők mindaketten, apósoddal együtt. Nagyon megörültek, amikor férjeddel, — aki egyetlen fiuk — magatokhoz hívtátok őket mondván, hogy három szobátok van, ők is elférnek. A faluban megöregedett embereknek bizony áldozatba került az, hogy elhagyják régi szülőhelyüket, eladják a házat, a kertet és idegen környezetbe jöjjenek, más emberek közé. Azt mondtátok azért, hogy boldogan élhessék le pár évüket köztetek. Persze szegények nem sejthették, hogy azért volt a nagy „gondoskodás“ róluk, mert meguntad már évek óta hideg konyhába hazatérni a munka után és úgy gondoltad, anyósod jó szolgálatot nii1®tehet még neked. Hát ő igyekezett is szegény. Takarított, mosott, vasalt, főzött, hogy mikorra Te hazajössz, semmi dolgod ne legyen, pihenhess. Te figyelembe sem vetted, hogy a kis kertet, amit te parlagon hagytál heverni, ők rendbe hozták és zöldséget termeltek az egész család részére. Anyósod csirkéket nevelt, állandóan dolgozott, hisz nem volt ő kényelemhez szokva. De jól esett volna neki legalább egyszer az elismerő szó! Te mindezt figyelembe sem vetted. Jó sorod elrontott Téged, és tipikus régi „nagyságává“ változtál. Az anyósodat szekáltad, nem voltál megelégedve a konyha tisztaságával, a szobátokat nem engedted neki takarítani és (lehet, hogy unalmadban) naponta felmostad utána mégegyszer a konyhát — azzal a megjegyzéssel, hogy nem érted, miért nem tudja tisztára felmosni. Később nem voltál megelégedve a ruháitok tisztántartásával, az edények mosogatásával sem, és szabályosan ellenőrizni kezdted minden munkáját. О szegény igyekezett, dolgozott és amíg Te munkában voltál, siratta régi nyugodt életét és csak az tartotta továbbra is itt, hogy a fiát mégis csak naponta láthatja, kedveskedhetik neki kedvenc ételeivel. Nem panaszkodott, még a saját fiának sem. Most, hogy náthás lettél, teát főzött, be-18 f ütött, nem tudta mivel legyen szolgálatodra — pedig hát neki is éppen elege volt. Te ezt természetesen észre sem vetted. Több zsebkendőre volt szükséged, kimosta a zsebkendőidet, megszárítgatta. Te köszönet helyett felkeltél és a szeme láttára újra átmostad őket. Amikor megszáradtak, szó nélkül kivasalta mindegyiket. Neked ez sem volt jó, újra vasaltad őket! Ö ezt is megjegyzés nélkül tűrte, bár mély sebet okoztál a szívében. Most arra vár, hogy kitavaszodjék, és vissza akar utazni oda — ahonnan eljött. Már csak valamelyik rokonnál lakhatnak, hisz házacskájukat eladták, (a pénzt azt nektek adták). Bízik abban, hogy munkájukból és a járadékból megélnek ketten apósoddal. Pedig úgy szeretett volna unokát nevelni! Rajiad áll, maradnak-e? Nincs értelme, hogy lelkiismeretedre, a férjedre hivatkozzak. Magad határozz, de úgy, hogy meg ne bánd! Üdvözöl:
