Dolgozó Nő, 1963 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1963-03-20 / 6. szám

нВваNo^г\A« ^lfутл?м»дяиИ^%\*агдяг^»у^^.ьяьв^И1тЗД

PBtf^^^^S«jjg^^^y^^»AMMgW^y^]Laa||É8||^W^T^^wraWpW^«x4jdl8|

■rlu^UplWX тишЗД^РтАÜt^иЬДУЯ

1^^^^дмн*0Иту**^ \‘wJiеВЯНЯ1? >;, •дйЬаиВя ®Exs^ajeK5»^4AÁá*MB8Be^^\Í2ewrvT^^y-AM®8

И1уд^мАтЩи*1ГйдД*^жДмм1ИИВ^^И

Több tejre, vajra, tojásra van szükségünk. Nincs tejfölünk, kevés a húsunk. Ki érzi ezt legközvetlenebbül? Természetesen mi, asszonyok. Akik amellett, hegy a szövetkezetben etetünk, vagy fejünk, a nőbizottságban is tevékenykedünk, a nemzeti bizottságban dolgozunk — még a háztartást is irányít-4

juk. Sokszor nem segít az újság, vagy a szakácskönyv, ha arra vagyunk kíváncsiak, mit főzzünk vacsorára. Mert még a legegyszerűbb receptben is legalább három tojás, vagy egy kis tejföl van feltüntetve. A tojással takarékoskodnunk kell, tejfölünk nincs. S míg elkészül a hosszú tervezéssel, töprengéssel összeállított vacsora vagy ebéd, azon gondolkozunk, mikor, hogyan küszöböljük ki végre a hiányosságokat a mezőgazdasági termelésben? Mikor lesz olyan bőséges takarmányalapja szövetkezeteinknek, hogy elegendő hús, tej, vaj és tojás kerüljön asztalunkra?

Most, hogy a hosszan tartó tél után végre ránk köszöntött a tavasz, porhanyossá puhulnak a hantok: magra vár a föld. Még frissen élnek bennünk a pártunk XII. kongresszusán elhangzott szavak, a lelkesedés, amely tettrekészséget sugall. Ért bennünk az elhatározás, hogy virágot bontva megmutassa erejét. Elolvadt a hó: kisarjadt a vetés, földbe kerülhet a mag, termelnünk kell. Semmit nem szabad elhibáznunk, mert amilyen a munka, olyan lesz a termés. Már a földbe kerülő mag helyes kiválasztásával is megteremthetjük a jó termés alapjait.

A takarmányok királya a kukorica. Közepes termés esetén is 1112 zabegységgel, vagyis 30 százalékkal többet ad hektáronként mint az árpa.

Négy kilogramm szemes takarmány pedig egy kg sertéshússal egyenlő, öt kg silókukorica egy liter tejet jelent, így a hektáronkénti átlagtermés 14—16 ezer liter tejet, vagy 500 kg vajat eredményez.

Azért kerestük fel Michal Fojtík mezőgazdasági mérnököt, a topofníkyi Magnemesítő Állomás vezetőjét, — aki ott bábáskodik egy egy új hibrid-vetőmag születésénél és Szlovákia kukoricatermelő körzeteit látja el vetőmaggal, — hogy mondja el nekünk, asszonyoknak, mit tehetünk a tőséges kukoricatermés érdekében.

Kint még mínusz 18 fokot mutatott a hőmérő, amikor a Magnemesítő Állomás laboratóriumában már a próbacsíráztatást végezték. Míg vizsgálataik eredményeit táblázatokba jegyezgették, és előkészítették a kísérleti parcellák vetőmaganyagát, addig a szomszédos termekben a termelési célokra előállított kukoricavetőmag került zsákokba, hogy útnak indulva Szlovákia szövetkezeteinek több mint 100 ezer hektár termőföldjén gazdagon jövedelmező takarmánnyá — majd tejjé, hússá váljék.

A munkaérdemrenddel kitüntetett Michal Fojtík elvtárstól megtudtuk, hogy az idén is hódító útjára indul az 1276-os számú kései hibrid, amely az elmúlt évben a stretávkai és

Michal Fejtik elvtárs ás Petrielová mérnöknő, akik a ,,sárga arany" nagyhozamú fajtáit kutatják.

a magáénak érzi a közöst

— Itt van, egyetek, össze ne törjétek magatokat! — Szulényi Ilona, a zemliari szövetkezet állatgondozója az eleség mellé egykét szíves mondatot is vet a sertéseknek, pedig azok anélkül is jó étvággyal falják a fehérjedús vacsorát. De hiába, így szokta meg otthon, ahol nap-nap után leste, gömbölyödik-e az ólban a malacka.

Ez a negyvenéves asszony magáénak érzi a közöst. Ügy mondják róla, szívügye a munka, amelyét végez. De nemcsak szívvel, ésszel és gazdaságossággal éri el, hogy az átlagos napi súlygyarapodás több mint 65 deka.

Ahogy ö dolgozik, úgy neveli gyermekeit is. Két felnőtt fia van. Az idősebb agronómus, a fiatalabb zootechnikus. önálló munkájuk, keresetük van, mégis szívesen tanácskozzák meg problémáikat édesanyjukkal. Hiszen úgy érzik, ilyen anyja nincs másnak senkinek.

Rendben tartja a lakást, hogy csak úgy ragyog a tisztaságtól. Van ideje rádiót hallgatni, televíziót nézni — hiszen otthon is épp úgy, mint a munkahelyén beosztja a tennivalóit.

Férjével együtt dolgozik az új sertéshizlaldában. A szép környezet is arra serkenti, még tökéletesebben végezze a munkáját, amit nemcsak kötelességnek, örömnek is érez. Azt, hogy öröm számára a munka, elért eredményei is bizonyítják. Az elmúlt évben 30 mázsa húst termelt terven felül.

Ha megkérdezik tőle, mi a titka jó munkájának, kiváló eredményeinek, szerényen válaszol: másképp nem is csinálhatnám, hiszen magamnak dolgozom. -SÍ-3

ajon hogyan sikerül a holnapi nap? — töprengett magában Szmolnyickiné, a bodrogi nőbizottság elnöknője, a nők járási értekezletét megelőző estén. Aludni sem tudott nyugodtan. Hiszen neki is be kell számolnia 1962-es évi munkájukról, idei terveikről, arról, hogyan kezdték az esztendőt.

Reggel a trebisovi kultúrotthon nagytermében csaknem háromszáz nő foglalt helyet. Figyelmesen hallgatták Michalélk Michal elvtárs, a JN8 titkárának beszámolóját, melyben a járás nőbizottságainak 1962-es évi munkáját értékelte. Hangsúlyozta a nők szerepének fontosságát a mezőgazdasági termelés növelésében.

— Mezőgazdaságunknak szakmailag képzett, gépekhez értő dolgozókra van szüksége — mondotta. — Arra, hogy a szövetkezeti tagok ismerjék munkájuk minden csínját-blnját, az új termelési módszerektől kezdve, a legmodernebb gépek kezeléséig. Ezért tulajdonítunk olyan nagy jelentőséget annak, hogy a nők is részt vegyenek a traktoros tanfolyamokon, megtanulják a mezőgazdasági gépek kezelését. Sajnos, nem dicsekedhetünk azzal, hogy jól megszerveztük a TECHMINIMUM tanfolyamait. Járásunkban eddig csupán 32 nő végezte el a traktoros tanfolyamot. Ezek között is kevés az őrösi Dakos Gizellához és Katonc Ilonához hasonló patai.