Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-03-21 / 6. szám

JÓL DOLGOZNI / DICSŐSÉG Aiorágai házak fölött március 7-én mintha korábban vir­radt volna, mint máskor. Lehet, hogy csak az örömteli izgalomtól aludni nem tudó asszonyok érezték így, akik hazánk dolgozó nőinek képviselőiként jelenhettek meg a nemzetközi nőnap alkalmából a prágai Várban. Az utolsó simítások a ruhán, egy pillantás a tükörbe, vajon e nagyszerű eseményhez méltó-e a megjelenésük - mintha a ne­vek mellé bejegyzett nagyszerű munkateljesítmények, elért ered­mények nem mondanának eleget - és már indult is az autó­busz, végig a városon.- Mennek a Várba... Az utca forgatagában egy pillanatra megtorpantak a munkába siető emberek. Arcukon, szemükben büszkeség látható: a száz legjobban dolgozó nő... És indultak tovább dolgozni, hogy szorgalmuk jutalmaként egyszer majd ők is kiérdemeljék a legszebb nőnapi ajándékot: Novotny elvtársnak, köztársasági elnökünknek és о kormány többi tagjának elismerő kézszorítását. A léptek zaját felfogta a lépcsőket takaró süppedő szőnyeg. Iván Etel, a trebisovi járás küldöttének torkát szorongatta az izgalom. Mindjárt szemtől szembe állhat Novotny elvtárssal. Ké­sőbb beszélhet is vele és körülnézhet ebben az aranycirádákkal ékesített, valamikor királyok által uralt Várban,.. Azelőtt csak a mesében olvasott hasonlót, hogy a szorgalmáról, okosságáról híres szegény lányt vendégségbe hívták a királyi Várba. A mi szocialista Csehszlovákiánkban pedig minden évben eljöhetnek ide a dolgozó asszonyok legjobbjai. Mi szebb ma, az, hogy kitárták előtte ezt az ajtót, vagy a pirosán pompázó tulipánok? Az ő, és a többiek pirosra gyűlt arca, amint sorokba igazodnak? Margita Sirotnáková, a Kelet-Szlovákiai Vasmű hegesztője az első sorba állt. Meg akarta jegyezni Novotny elvtárs minden szö­vőit. Elül a halk zsongás és Jana Vitecková, a náchodi Tepla 03 üzem dolgozója, a Szocialista munka úttörője cím viselője hazánk valamennyi dolgozó nője nevében üdvözli Novotny elvtársat. Mindannyiuk szivéből beszélt, amikor azt mondta: „Idén az öröm, a boldogság és a büszkeség fokozottabb érzé­sével jöttünk a prágai Várba . .. Országunk valamennyi dolgozója munkasikerekkel akarja üdvözölni a kongresszust, azért, mert a párt valamennyiünk gondolatait és vágyait fejezi ki, a párt eszméi mindenkit megnyernek, aki az emberi boldogságra, a békére vágyik." Antonin Novotny elvtárs, köztársaságunk elnöke, üdvözli Dora Cosmeovoa kubai diáklányt. Foto: CTK Libusa Dvoráková a csillár csillogó, fénylő üvegdiszére tapadt szemmel hallgatta Novotny elvtárs beszédét. Milyen szivárvány­színben csillog az a csiszolt üveg, - de a többiek lelkesen égő szeme is olyan furcsa-sokszinüen fénylett. - Talán... csak nem sir? Nem, csupán elérzékenyült - és könnybelábadt о szeme. Hiszen ö még csak huszonhárom éves. A gottwaldovi állami gőz daság fejőnője. Tehenenként 3200 literes fejési átlagot ért el évente. Ez kiváló eredmény, az biztos, de hogy ilyen nagy ki­tüntetés érje? „Ha sokezer olyan kiváló nő dolgozna a munkahelyeken, mint önök, akkor sokkal könnyebben, gyorsabban teljesíthetnénk ter­melési és társadalmi feladatainkat. Itt yan közöttünk például Sit­­terová, mileskói fejönő is. Ha állami gazdaságainkban csupán ezer ilyen asszony dolgozna, mindjárt több tej, vaj s egyéb mezőgaz­dasági termék lenne, mert a Sitterová elvtársnö gondjaira bízott tehenek naponta átlag 11,5 liter tejet adnak ...“ Szocialista életünk megszervezése mindnyájunk ügye, eredményei mindenkinél megnyilvánulnak. Mindenkinek képességei szerint kell munkájával hozzájárulnia kitűzött céljaink eléréséhez" - mondotta üdvözlő beszédében Novotny elvtárs. Chebenová Anna, a Rybárpolei VII. Lenin üzem szocialista mun­kabrigádjának vezetője csak annyit mondott: Cest' prácil, amikor Novotny elvtárs megrázta a kezét. De magában azt gondolta:- Nem hiába versenyez a mi kollektívánk a XII. kongresszus brigádja címért! Mi több, jobb termeléssel, anyagmegtakaritás­­sal járulunk hozzá kitűzött céljaink eléréséhez, amelyekről Novotny elvtárs beszélt. Cziker Saroltának, a jesenskéi földmüvesszövetkezet szocialista munkabrigádja vezetőjének mondja ragyogó arccal:- Olyan boldog vagyok! Három fiam, meg a lányom vár haza. A kislány azzal engedett útnak: „Meglátod, anyukám, én is úgy fogok tanulni, hogy nőnapkor egyszer engem is meghívjanak a Várba". Hrdlicková Alzbeta, a tmavai munkáisnő, Mpho, a Basuto föld hazánkban tanuló lánya, Srámková Mária, a Luceneci ONV dolgo­zója, a nyolcgyermekes Svobodová Aloisie a Novy Bor-i Állami Gazdaság tehéngondozója - elbeszélgettek kormányunk tagjaival munkájukról, problémáikról és azzal az érzéssel szálltak be az autóbuszba, magukkal viszik az egész ország, a kormány megbe­csülését, a legszebb ajándékot, az elismerést, amit jólvégzett mun­kájáért a dolgozó asszony kaphat. Bozena Mackóvá hrivcicei sertésgondozó még egy pillantást vetett a Vár felé. Aztán elgondolkozva nézte a kezét, amelyre о munka rávéste tűvékony ránc-jelecskéit. A szorgalom, az ügyesség azonban mintha a 61 évvel dacolva egyre izmosodna erős ujjai­­ban.- Érdemes volt dolgoznom, érdemes volt tanulnom, igyekeznem, hogy kocánként 18 malacot választhassak el évente... Megértik, milyen nagy dolog ez: megbecsülnek... Novotny elvtárs kezet szorított velem. Elmondom, ha hazaérek, hogy nálunk nemcsak pénzért dolgozik az ember, megbecsülést is kap érte. Jói dolgoz­ni dicsőség! És az idei nemzetközi nőnap legszebb ajándékában részesült asszonyok vitték az üdvözletét, az üzenetet a többieknek, Cseh­szlovákia minden asszonyának: Jól dolgozni dicsőség, megbecsü­lés jár érte. Novotny elvtárs kezet szorított velünk, Harasztiné M. E. 3

Next

/
Thumbnails
Contents