Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-03-07 / 5. szám
Négyet egy csapásra 1 Kaparintó Tamás, a száraz-nedveskei szövetkezet elnöke meggyőzte a szövetkezet vezetőségét, hogy legjobb lesz, ha az elnök egy személyben az agronómus, a zootechnikus és a gépesítő munkáját is ellátja. Ezzel a szövetkezet négy legyet üt egy csapásra. Ha valaki megemlítette, hogy a gépek nincsenek rendben, védekezett a gépesítő, ha a takarmányhiányra panaszkodak, az elnök kifogásokat hozott fel, mint agronómus. Amikor a vezetőségi tagok megbizonyosodtak arról, hogy a szövetkezet legfontosabb ,,dolgozói" ellen nem tehetnek semmit, a háztáji gazdálkodás felé fordították a figyelmüket. Egyszer az öreg Csőröge Mihály meg is jegyezte: - Kór a gyűlésekre járni, úgyis csak négy embernek von nálunk szava. Páper Palinak, a nemzeti bizottság titkárának nem tetszett a dolog s a tanács ülésén kifakadt. — Mit csináltok a szövetkezetben, hogy semmit sem csináltok? Mór el kellett volna vetni a gabonát, előkészíteni a talajt a tavasziak alá és még a répát sem szedtétek ki a földből. És mi lesz a silóval? Ilyen gazdálkodás mellett nemhogy négy év alatt, de hat alatt sem teljesítitek az ötéves tervet. Végül is a tanács elrendelte, hogy a szövetkezet vezetősége haladéktalanul vitassa meg a lemaradás okait és tegye ímeg a megfelelő intézkedéseket. A titkár többszörös sürgetésére megérkezett a vezetőségi ülésre a járási mezőgazdasági osztály vezetője is. Meghökkenve állt meg a szövetkezeti iroda ajtajánál. Bentről nagy lármát hallott. — Komoly lehet a dolog. Úgylátszik késhegyre mennek az elvtársak — vélte és óvatosan kinyitotta az ajtót. Most lepődött meg igazán. A szobában az elnökön kívül nem volt senki, de Kaparintó szenvedélyesen mosta a fejét valamilyen láthatatlan agronómusnak meg a gépesítenek. Az osztályvezető köhintett, hogy magára vonja a figyelmet, de ez mitsem használt, mert az elnök már a zootechnikust korholta le, mert nem ízesíti a takarmányt s magas a tej üzemi fogyasztása. — Ez bolond? — villant át az osztályvezető agyán és sietve visszahúzódott az ajtóból. Később mégis csak megemberelte magát és alaposan becsapta maga után az ajtót. Aáá.... légy üdvözölve nálunk elvtárs — Krepka — segítette ki az elnököt az osztályvezető, majd megkérdezte tőle: Mi az ördögöt művelsz? — Vezetőségi gyűlésem van — felete az elnök. — Ez tényleg bolond — erősödött az osztályvezető meggyőződése, de elhatározta, hogy végére jár a dolognak. — Hogyan, hiszen egyedül vagy? — Csak látszólag, mert én vagyok az elnök, agronómus, zootechnikus és gépesítő egyszemélyben. Hisz tudod, ti is jóváhagytátok a dolgot - magyarázkodott az elnök.- Jó, jó, de hol vámnak a többiek? kíváncsiskodott Krepka. — Nem jöttek el, de megvagyok nélkülök. A vezetőségi határozatot meghoztam, a három semmirekellőt jól lehordom és elküldöm a jelentést a KNB-nek — vonta meg a vállát Kaparintó és nem zavarta, hogy az osztályvezető csendben kiosont az irodából. Másnap Kaparintó Tamás kötelező orvosi vizsgálatra ment, ahol megállapították, hogy az idegei rendben vannak, de bántják az epekövek. A szövetkezeten azonban ez a felfedezés is segített, mert amíg az elnök gyógykezelésen volt, a taggyűlés kijelölte a helyettesét, aki azután a szövetkezetesek között talált megfelelő agronómust, zootechnikust és gépesítőt. Ezenkívül a vezetőséget is tevékenységre bírta. Miután most már mindenki felelősségteljesen végezte feladatát, jobbak lettek az eredmények is. Amíg Kaparintó az operáció után felgyógyult, a szövetkezet is talpra állt és senki sem akart többé négy legyet agyonütni egy csapásra. Miklya János MELYIK AZ ARRA ÉRDEMESEBB? Két vallomás egy kátyúba jutott házasságról. Az asszonyé, aki válni akar, s a férfié, aki két gyermeke kedvéért hajlandó a múlt fölött szemet hányni. Az első tárgyalás tavaly december középen folyt le. A bíróság gondolkodási időt adott nekik, hátha az ünnepek megbékéltetik őket. Ez a feljegyzés már a második tárgyalásról készült. Az asszony: Feltűnően jóalakú, széparcú. Haja világosszőkére festve, öltözete — leopárdutánzatú szoknya, szűk pulóver - egy 37 éves asszonyon enyhén mondva: feltűnő. A férfi: Igen jókinézésű, ápolt benyomást keltő negyvenes. Szép emberpár. AZ ASSZONY VALLOMÁSA — Válni akarok. Házasságunk első perctől kezdve félresikerült. A férjem mindig szememre vetette, hogy az ilyen „senkiből“, mint amilyen én voltam, ő csinált embert. Olyan követelései voltak velem szemben házaséletünkben, amelyeket képtelen vagyok ma már teljesíteni. Egyéves házasságunk után rájöttem, hogy van valakije. Aztán, bár az az ügy befejeződött, továbbra is közönséges cselédként kezelt engem. Sokszor úgy megvert, hogy egy hétig sem tudtam az utcára menni. Megismerkedtem valakivel, beleszerettem, de négy évvel ezelőtt vége lett annak is... A férjem megbocsátott. Egész a múlt tavaszig jól éltünk. Most már hónapok óta nem ad pénzt, ő főz, takarít és mos a két fiúnkra, s megtiltotta nekik, hogy érintkezzenek velem. Nyilvános botrányokat provokál, az ősszel egy kávéház előtt meglesett, amint onnan nővérem egyik ismerősével kiléptem — és megvert. A karácsonyi ünnepek sem hoztak enyhülést. Fiaimnak nem tudtam semmit sem venni, mert még magamra sem volt pénzem. A verekedések, veszekedések tovább folytak, sőt egyszer még a lakásból is kizárt. Igaz, hogy későn járok haza, de hol leltározásom volt, hol pedig barátnőimmel, vagy nővéremmel voltam moziban. Nincs senkim, de férjemmel nem akarok tovább élni, s kérem, két fiamat nekem Ítéljék. Nem mondok le róluk semmiért sem a világon! A FÉRFI VALLOMÁSA — Házasságunk első éveiben egy másik nővel is volt ismeretségem, de annak már régen vége, feleségem akkor megbocsátott, s aztán megszületett második fiunk. Később feleségem megismerkedett Sz-szel, akivel évekig intim ismeretséget tartott fenn. Aztán az is elmúlt, s mi ismét szép családi életet éltünk. Egészen a múlt tavaszig. Feleségem kezdte a gyerekeket elhanyagolni, s annnak ellenére, hogy váltott műszakban dolgozik, reggel elment hazulról és csak éjszaka járt haza. A fiúkat az utca neveli... Még a nyáron is elutazott egyik fiúnkat meglátogatni, aki gyógykezelésen volt. Egy éjszakát ott töltött — s egy hétre eltűnt. Pénzt nem adok neki, mert „elköltené“. Magam főzök, mosok és vasalok, pedig naponta utazom munkahelyemre, Nem is tagadom, megvertem, azaz verekedtünk. De hiszen a saját anyja is kidobta. Kisebbik fiam rossz idegállapotának is feldúlt házasságunk az oka. Feleségem havonta ezer koronát keres, de azt mind magára költi. Gyermekeinek egy könyvet sem vett karácsonyra. Az utolsó tárgyalás óta sem változott meg, habár munkaadóinak is hetet-havat megígért. Későn jár haza, fiatal főiskolások társaságában mutatkozik. Én mindennek ellenére hajlandó vagyok vele gyermekeink kedvéért kibékülni, ha megváltozik. Válás esetén magamnak igényelem őket, mert anyjuk mai élete sem nem biztosíték, sem pedig példa, hogy rendes embereket nevel belőlük. A kerületi gyermekgondozó, aki a házastársak, de elsősorban a gyerekek életmódját vizsgálta, úgy véli, hogy a fiúkat édesapjuk gondjaira kell bízni. Az asszony, aki egy napközi gyermekotthon alkalmazottja, nem örvend valami jó hírnévnek. Felettesei figyelmeztették, hogy életmódja nem teszi alkalmassá jelenlegi állása betöltésére. Ha rövidesen nem komolyodik meg, nem tűrik meg mostani beosztásában. A bíróság még nem hozott ítéletet. Újabb tanúkat idézett be, fontolgatja, kinek a gondjaira is bízza a 11 és 15 éves fiúkat. Nehéz probléma. Ritkán fordul elő, hogy az anyát választják el gyermekétől. Ebben a házasságban azonban úgy látszik, mind a két házastárs csődöt mondott. Gondolkozzunk a bírósággal együtt — ki a megbízhatóbb a két szülő közül ? (EA S1 18 •C ím, л Mit Муж <***-~^
