Dolgozó Nő, 1962 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-21 / 4. szám
Valamennyien úgy éreztük: a torkunkon akad a szó! Csak Magda rendszertelen szipogása hallatszott. Feltettük magunkban a kérdést, miért juttatott a sors éppen ennek a törékeny, szép teremtésnek annyi gyötrelmet, annyi megpróbáltatást osztályrészül ? S ő, mégis, mégis Gaganova követője! A mindennapi élet sok csapása, csalódása nem tudta megtörni munkakedvét, odaadó munkaszeretetét! A számtalanszor kilátástalannak tűnő keserves helyzetet, szívet lelket emésztő fájdalmát, bánatát egyedül viselte el, s munkahelyén vidám és szorgalmas, tudásvágyó és segíteni akaró volt! A munka nemes, életadó, de nagyon sokszor kimerítő igényeinek a teljesítését mindenek fölé tudta helyezni! Tavaly januárban történt az az emlékezetes eset! A fonalgyártó részleg 2. szakaszán alig teljesítették a tervet kilencven százalékra. Magdáék pedig az 1. szakaszon száznyolc — száztíz százalékra! A két kiváló munkásnő már akkor hallott Gaganova példájáról s így gondolkodtak: mi történne, ha átmennénk az 2. szakaszra s megmutatnánk, hogy ott is olyan gépek vannak, mint az 1. szakaszon?! Nem töprengtek sokáig! A munkahelycserét megbeszélték a részleg mesterével s a januári első munkanapot már az új gépek mellett töltötték! — A gépeket „katasztrofális“ állapotban vettük át — magyarázza Milada Hoferová, — a négyszáz orsó közül legalább százötven nem működött! A gyapothulladék vastagon belepte az orsógyűrűket, a hengerközöket, gátolta a forgást, lassította a termelést! Első dolgunk az volt, hogy kitisztítsuk a gépet. Műszak után estig bajlódtunk a sok olajos gyapothulladékkal és másnap is két órával a műsszakkezdés előtt érkeztünk a gyárba, hogy rendbehozzuk a gépeket és még aznap elkezdhessük a termelést. Igaz itt 28-as és 34-es fonalat gyártottak, amelynek előállítása kicsit nehezebb, mint a 85-ös és a 68-as fonalé volt a mi szakaszunkon, de még aznap bebizonyítottuk, hogy azokon a gépeken is el lehet érni a száztízszázalékos tervteljesítést! — E cselekedetüknek milyen visszhangja volt a részlegen ?. — Azt hiszem mindenki elismerte, hogy a gépek és a fonal lényegében egyforma, de a rossz gépkezelés éppúgy elronthatja a gépeket, mint ahogy a gondos karbantartás és a szakszerű kezelés nagy teljesítményt eredményez. — S azóta hogy teljesíti ez a szakasz a termelési tervet? — Rendszeresen százszázalékon felül, tehát túl is teljesíti. Milada Hoferová éppoly lelkesedéssel és őszinteséggel mondta e néhány szót, mint amilyen becsületesen és odaadóan végzi mindennapi munkáját a gyáron belül és kivül. Szavaiból érezhető volt, hogy jártas a szakmai kifejezésekben s ezt kétségkívül az üzemi munkaiskola jó színvonalának köszönheti, melyet mindketten sikeresen elvégeztek. Milada Hoferová egyszerű, becsületes munkásasszony. Négy gyermeke van és férjével megértésben, boldogságban élnek. Éppúgy mint Magda, ő is szereti a könyvet, szívesen megnézi a televízió műsorát és örömmel jár színházba, különösen az Üj Színpad műsorát kedveli. Mindketten tagjai a részleg „Március 8“ nevet viselő szocialista munkabrigádjának mely a CSKP közelgő XII. kongresszusa tiszteletére is versenyez. Munkájuknak jó híre van az egész vállalatban, mert e két asszony világos és követendő példát mutatott valamennyieknek: hogyan kell a ma szocialista asszonyához és lányához méltóan dolgozni és — élni! SZABÓ GÉZA Valóra váll álom A szoba, melyben beszélgetünk, ragyog a tisztaságtól. A rendszeres munka, az állandó kereset, a rendezett családi körülmények Kovácsék életét, - mind hazánkban annyi sok más cigány származású csalód életét - kedvező irányban befolyásolta. Életkörülményeik, életfeltételeik ma már semmiben sem különböznek a falu többi lakosának életétől. Származásukra csupán kissé bársonyos barna arcbőrükről következtethet az idegen. A kerek arcú, szerényen mosolygó, fiatalos Kovácsnéról sokan nem hinnék el, hogy nyolc gyermek édesanyja, s egy bogárfekete szemű, göndörhajú, pufókképű kis unoka nagymamája. Pedig nem volt könnyű az élete, bárki elhiheti. Erről beszélgetünk Kovácsnéval. Az unoka, fehér köténykében, ott topog körülötte, a két legkisebb Kovács csemete pedig - a fiatalabb nem sokkal idősebb az Sxerénke és Öcsiké. unokánál — csendben ülve, figyelmesen hallgat. Az urak világában kétszeres elnyomatás alatt nyögtek a cigányok. A kizsákmányolás őket sújtotta a legjobban, s mindez a társadalom részéről, megvetéssel, bizalmatlansággal, lenézéssel párosult A megaláztatás lépten-nyomon osztályrésze volt a cigánynak. Ugyan kihez fordulhattak panaszukkal? Senkihez! Falu, város elzárkózott előlük, a kegyetlen sors a falu végére űzte őket, — így alakultak ki a cigánysorok — a pérok. A cigány könnyét, a cigány bánatát senki sem vette észre, senki sem vette komolyan. Csak a hegedű mellett kesereghették ki igazán fájdalmukat, akkor is a mások mulattatására. A felszabadulás után Kovácsék leghőbb vágya volt, hogy családi házat szerezzenek a faluiban, búcsút mondjanak a régi világnak. Kovács néni, a gondos családanya, férje keresetéből és az állam által juttatott családi pótlékból takarékoskodva, koronát-korona után tett félre. Jó néhány Kovács mama és a legkisebbek. év kellett hozzá, míg a tizenegy tagú csalód mellett egybegyűlt a szükséges öszszeg. De a kitartó igyekezet meghozta gyümölcsét, és a Kovács család beköltözhetett új otthonába, mely a falu közepén épült. Az asztalon heverő fényképalbumot fellapozva a háziasszony három csinos fiatal lány fényképét mutatja. — Ez Ilonka, a legidősebb lányom. Már két éve asszony. A férje a plzeni V. I. Lenin özemben hegesztő, nagyon szereti munkáját, a szakmát a katonaságnál tanulta ki. Jól keres, majdnem kétezret számol le minden hónapban a felesége kezébe. Ilonka eddig nálunk lakott két éves kislányával együtt. De a vöm, aki éppen tegnap érkezett haza, azt mondja, hogy most már magával viszi. Az üzemben Ilonka is kap munkát és lakás is van kilátásban. — így hát ő már elmegy tőlünk mondja bánatosan. Bizony, ez a szülők sorsa. Felnőnek a gyerekek, aztán kirepülnek a fészekből. A másik fénykép kerül sorra. — Ez Mária, ö Észak-Csehországban dolgozik egy szövőgyárban, amellett tanul is, nemsokára szakképzett szövőnő lesz. Azt írja, nagyon jó helye van. — Ez pedig itt Magda, ö még itthon tartózkodik, de már csak féllábbal. Mária leveleit olvasgatva, úgy határozott, hogy ő is szövőnőnek tanul. Rövidesen útnak indul Máriához. — Ez meg itt Szerénke, mutatja be életben a piruló hollófekete hajú serdülő lányt. Tizennégy éves, most végzi a kilencedik osztályt. Jó bizonyítványa van, jól tanul. Minden vágya, hogy felvegyék az egészségügyi iskolába Bratislavában. Remélem, sikerülni fog. Felnevelem őket, aztán egyszer csak azt veszem észre, hogy egyedül maradtunk - fejezi be a beszélgetést Kovács néni. Ezek a szavak azonban nem panaszként hangzanak. Inkább az édesanya büszkesége csendül ki belőlük, aki örül annak, hogy gondosan nevelt gyermekei jól felkészülnek az életre, ahol becsülettel megállják a helyüket. GÁL ETA Danis László hegesztő, kislányával. Foto: HEREC
